A velünk incselkedő idő újabb tréfájának tetszik az alig hihető tény: 2002. január
11. Gonda János 70. születésnapja. Az emberek azon irigyelt csoportjához tartozik
ő, melyben a kor, az öregedés irreleváns, legfeljebb biológiai részletkérdéseket
érintő fogalmak, hiszen a lényeg: a szellem, a munkabírás, a szakmai közeg megannyi
rezdülésének intenzív megélése a személyiség idő által kikezdhetetlen sajátságai.
Gonda életpályájának eddigi tényeit számba véve azonban be kell látnunk, hogy
e szerencsés, kortalan alkat is küzd az idővel. Mintha csak azért kapta volna
teremtőjétől a lankadatlan energiát, a kitartó elszántság képességét, hogy olyasféle
feladatokat vállalhasson fel, melyekbe belevágni - kellő szívósság és önzetlenség
hiányában - talán senki másnak nem lett volna bátorsága.
Az immár fél évszázados zeneakadémiai Zenetudományi Tanszék hőskorában beiskolázott
nevezetes évfolyamok egyikében szerezte muzikológusi, majd néhány évvel később
zongoraművészi oklevelét, tehát hovatovább négy évtizede munkálkodik az általa
fontosnak ítélt célokért és zenei minőségért. E két diplomával a zsebében hazai
viszonyaink között akkoriban törvényszerűen a muzsikus elit tagjának érezhette
magát bárki.
Gonda azonban - az elképzelhető legkényelmetlenebb utat választva - elkötelezte
magát a jazz magyarországi elfogadtatása és megismertetése mellett, nyilván pontosan
felmérve az "elvtársak" akkoriban nem ily lelkes Nyugatbarátságának tényét éppúgy,
mint a zenész körökben uralkodó szakmai arisztokratizmus okozta gyanakvást, idegenkedést.
Koncertező zongoristaként, a jazz történetét és elméletét feldolgozó munkák szerzőjeként
meghatározó része volt abban, hogy a hetvenes évekre dúsan burjánzó jazzélet formálódott
hazánkban. A magyar jazztörténet nélkülözhetetlen dokumentumai azok a hangfelvételek,
amelyek zongorázását szólóban vagy különféle formációk tagjaként megörökítették.
Gonda azonban nem érhette be ennyivel. Hogy a Nemzetközi Jazzföderáció oly hamar
felfigyelt tevékenységére és rövidesen alelnökévé választotta, abban alighanem
a zenei nevelés iránti elkötelezettsége játszott döntő szerepet. Vérbeli és elkötelezett
pedagógusként küzdött a magyar jazzoktatás megfelelő intézményi kereteinek létrejöttéért
- s lám, a barátságtalan környezet ellenére nálunk a legtöbb európai országot
megelőzve kezdődött professzionális középfokú jazzoktatás már a hatvanas évek
közepén. Hamarosan kiderült, hogy igazából főiskolai környezetben lenne helyén
az általa vezetett program; a koncepció, amely magas szinten kiművelt hallást,
a zene nyelvi elemeinek fölényes birtoklását, a komponálás-improvizálás-interpretálás
egységét rendeli a képzés alapjául. S jóllehet e cél elérése évtizedes birkózást
követelt a Hivatallal, Gonda energiái nem fogytak: jutott belőlük a zeneiskolai
alternatív programok kidolgozására, a tatabányai jazztábor alapjain az e törekvések
fórumául szolgáló műhely megteremtésére, programadására is. Mintha vonzódna a
kényes kérdésekhez, megoldhatatlannak látszó problémákhoz: összeállítja A populáris
zene antológiáját a kilencvenes évek elején - éppen akkor, amikor a ránk zúduló
agresszív álkultúra okozta első nagyobb sokk nyomán kiérleletlen véleményektől,
indulatos vitáktól hangos a szakma; alternatív tankönyvet/kottát publikál az idő
tájt, mikor lankadni látszik a zeneiskolai improvizációs-integratív törekvések
nyolcvanas évek végi lendülete, mikor az emelt normatíva előnyeit kihasználva
gomba módra elszaporodott "alapfokú művészeti iskolák" szakmai nívóját mind többen
kérdőjelezik meg. Pedig szó nincs itt szándékos konfliktuskeresésről. Gonda legtöbbünknél
hamarabb, mélyebben, intenzívebben tapasztalta meg a hagyományos "komolyzenei"
praxis éltető környezetének sorvadását, a valós társadalmi helyzet iránti közömbösség-érzéketlenség
jövőt veszélyeztető voltát, s e tapasztalat folyamatos cselekvésre kényszerítette-kényszeríti
őt.
E mozgatóerőt tekintve lehetséges teendőinek köre mostanában igencsak bővül. Bár
jutna ideje-ereje - beérvén közéleti, nevelési erőfeszítései - átfogóan és alaposan
analizálni-boncolgatni azokat a zenei, zene közeli jelenségeket, melyek józan,
elfogulatlan megítélését, rendíthetetlen minőségigényű feltérképezését oly sokszor
jelölte meg a maga és mindannyiunk feladataként! Ehhez szívből kívánunk neki nyugodt,
termékeny alkotó éveket.
|