A nyár elejétől fokozatosan birtokba vehette a közönség a budapesti Millenáris Parkot, nemcsak mint sétáló-levegőző helyet, hanem mint kulturális központot is. A szabadtéri színpad, a zenepavilon, a Fogadó, a Teátrum sorra megkezdte működését, s egyre nagyobb közönségsikerrel. A Millenárist a Miniszterelnöki Hivatal által létrehozott közhasznú társaság működteti, ezzel áll szerződéses viszonyban a Pentaton Koncertügynökség, melynek ügyvezetője Lőrinczy György, aki programigazgatóként fogja össze a rendezvényeket. Természetesen nem egyedül, hanem társakkal, ahogy a Millenáris Kht. pályázatán is a szakértők és a partnerek megnevezésével nyert az iroda.
A Pentaton több mint tíz esztendős, tennivalója, üzleti kapcsolata volna épp elég. Lőrinczy azt mondja, hogy egyebek között a szakmai összefogás lehetősége indította arra, hogy pályázzon. Mindig is érdekelte, teremthetők-e olyan körülmények, adódhatnak-e olyan kihívások, amelyekben a konkurenciával való együttműködés, nem pedig a rivalizálás bontakozik ki. A pályázat előkészítési fázisában össze kellett hangolni a VIP Arts, a Koncert és Média és a Maskarás Céh, no meg a Pentaton szakmai tapasztalatait, hogy közös dokumentumban rögzítsék a koncepciót. A pályázati feltételek nem voltak könnyűek, hiszen az építők a tender kiírásakor még a beruházás közepén tartottak, a műszaki paraméterekről csak ködös elképzeléseik lehettek, amikor pedig elnyerték a programszervezési megbízást, már nem volt mód változtatásokra. Valamelyes fogódzóval Selmeczi György szolgált, őt ugyanis fölkérték a programindító nagyszabású művelődéstörténeti kiállítás szakértőjéül, és Lőrinczy is számított rá, mint a művészeti szerkesztők vezetőjére. Ez itt fontos és tartalmas pozíció, jegyzi meg, mert számtalan külsős szerkesztővel dolgoztak e félév során. A tárlat koncepciójával párhuzamos elképzeléseket vázoltak, egy széles sávú magyar szerzői és előadói antológiát véve célba.
A helyszín adottságai mellett evidenciának számított, hogy műfajok szerint osztják meg a munkát: a táncesemények koordinátora a Bán Teodóra vezette VIP Arts, a komolyzenei és színházi rendezvényekért a Pentaton felel, a zenés színházi programokat a VIP Arts és a Pentaton szervezi, a folk, jazz és könnyűzenei műsorokat a Koncert és Médiát képviselő Lökös Csaba és Hidasi Eleonóra, a gyermekprogramokat pedig Gaál Ági Maskarás Céhe tervezi. Az együttműködés, az összhang megteremthető, a hat hónap tapasztalata: "rengeteget tanultunk egymástól". A szervezők még így sem döntenek egyedül egy-egy ötletről, hanem a külső szakértők véleményét is meghallgatják. Egerházi Attilát, ha táncról kerül szó, Farkas Zoltán Batyut a folklór kérdéseiről, Pintér Piroskát, ha kórus szerepléséről van szó, és Vashegyi Györgyöt, ha régi zenével kapcsolatos javaslat érkezik.
"Ebben az időszakban a szakma: a szervezés, a menedzselés, a háttérmunka elismertségéért, hiteléért is dolgoztam - jegyzi meg Lőrinczy. - Az elmúlt évek sok-sok keserves tapasztalata igazolta, hogy nincs művész, aki képes lenne a saját pályáját egyedül alakítani, és közben minőségi, rangos helyeken jól értékesíthető teljesítményt is nyújtani. Selmeczi, aki nem a Pentaton munkatársa, most érzékelte, mennyi fölösleges, pontosabban nem rá tartozó feladatot vállalt korábban a Budapesti Kamaraoperánál. Ám, nem tagadhatom, ilyen feltételek között a legalaposabb előkészítés és legrészletesebb tervezés ellenére is nagyon sok múlik az egyeztetéseken és a véletlen szerencsén. A Budapesti Fesztiválzenekar például itteni fellépte (2001. szeptember 3.) előtt szólaltatott meg Salzburgban Bartók színpadi művei közül kettőt, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint, mi ugyanezt a programot szerettük volna tőlük, ők - szerencsére - szívesen hozták el a Millenáris Teátrumba ezt a műsort.
Aki végigpörgeti a programfüzeteket, júliustól decemberig, meggyőződhet róla, milyen tág körből merítettünk. Nemcsak Bartók zenéjét éreztük ideillőnek. Az Egri Művészetek Házával közösen bemutattuk Haydn Élet a Holdon című báboperáját, az Erdődy Kamarazenekartól az Ensemble Phlippe-ig több kamaraegyüttes adott régizenei esteket, játszottuk Erkel Ferenc kevésbé ismert operáinak részleteit, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatával közösen felújítottuk Szokolay Sándor Vérnászát. Ezt az előadást azért is említem külön, mert a teátrum épülete üzemcsarnok volt egykor, tehát nincs zsinórpadlása, Kovalik Balázs rendezőnek és Horgas Péter díszlettervezőnek olyan színpadi elképzelést kellett megvalósítania, amely technikailag itt is kivitelezhető, és a szegedi színpadon is megfelel."
A technikai kérdések közül az akusztikai viszonyok igazán meghatározóak, zenei produkciókról (is) lévén szó. A Millenáris Teátrum egyik bemutatóján, A gólyakalifa című opera előadásán kifejezetten zavarosnak tűnt a hangosítás. "Itt minden előadást rögzítenek, ezeket később a közszolgálati televíziók sugározzák. A gólyakalifánál a szerző, Gyöngyösi Levente döntött úgy (egy song miatt), hogy az egész darabot hangosítsuk, és ennek az alapzaja sajnos valóban hallható volt. Én a természetes akusztika híve vagyok, és úgy vélem, ilyen körülmények között a terem igenis alkalmas hangversenyek rendezésére. Ebben is a Fesztiválzenekar koncertje mértékadó számomra: hatszáz hallgató ült a zárt teremben úgy, hogy egyetlen köhintés sem hangzott el, és senki sem tette keresztbe a lábát. A hangosítás problémáján túl mégis a kedvező tapasztalatok közé sorolom, hogy az ifjú komponista munkáját előadták.
Ahogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén végző zenés rendezés szakos hallgatóinak az estjét is ide számítom: Sáry László, Vidovszky László és Király László egyfelvonásos darabjait mutatták be. Koprodukció volt ez is, miként a könnyebb műfajból a Budapesti Operettszínház Marica grófnője, vagy a Debreceni Csokonai Színház Cigányszerelem című előadása. A Fogadóban szintén rendeztünk zenés beszélgetéseket kortárs zeneszerzőkkel és előadókkal, ebben szerepelt Sári József és Orbán György, illetve Gulyás Dénes, a Győri Leánykar vagy Kolonits Klára. Örömmel regisztráltam, hogy a budai közönség "elfoglalta" a Millenárist, igényli, hogy legyen a közelében egy kulturális centrum, mert nincs kedve a nagy forgalomban átbumlizni Pestre. Tekintélyes törzsközönség alakult ki, és azt látom, hogy a visszatérő nézők között rengeteg a fiatal. Nagyon ťmegyŤ a komolyzene, várakozásaink ellenére jobban, mint az úgynevezett populáris produkciók, a pop és az avantgárd jazz. Igaz, bennünket a jegybevétel nem szorított, a belépők árát roppant alacsonyan tarthattuk - egyetértésben a Millenáris Kht. művészetkedvelő közgazdász vezetőjével, Berkecz Máriával. Ötszáz és ezer forintért lehetett egy-egy előadásra bejönni. A pótszékes telt ház látványa kellemes érzés, de nem hallgathatom el, hogy a nézőtér szerény befogadó képességű, 300-600 ember ülhet le, viszont a felvételeket rengetegen láthatják. További meglepetésekre is számíthat a publikum, hiszen a szomszédos kiállítási csarnokok távlatilag rendezvényekre is alkalmasak, s páratlan térélményt kínálnak látogatóknak."
A jegyárak akár jelképesnek is nevezhetők, a fél évre előirányzott 1,4 milliárd forintos büdzsé nyilván nem kötötte gúzsba a szervezőket. "Az összeg nagysága valóban imponáló, ez a bruttó költségkeret, ebből a negyedrész, vagyis 25 százalék lejön az álatlános forgalmi adóra. Persze a fönnmaradó több mint egymilliárd is szép summa, ebből - minthogy felvételek készültek - a televíziós és egyéb jogdíjakra, az előadásokhoz kötődő technikai eszközök költségeire is futja. "Tulajdonképpen mindent tervünket megvalósíthattuk, kamarazene mellett szólt kórusmuzsika is. A kortárs táncművészet - és a néptánc - teljes választékát kínáltuk, a prózai színházak is számos érdekes produkciót hoztak ide, hogy példaként csak a Molnár Ferenc-sorozatot, vagy a Katona József Színház előadását, a Zsámbéki Gábor rendezte Sárkányölő Szent Györgyöt, Weöres Sándor drámáját említsem. Számot kell adnom néhány kudarcról is. Föllépett a Millenárison az ország valamennyi jelentős szimfonikus együttese, egy kivétellel: a Győriekkel nem sikerült kölcsönösen alkalmas időpontot, programot és karmestert találnunk. Szerettük volna Berlinből elhozni a zenés színházi sorozatba a Kurtág-Vajda-estet, ám az előkészítés hajrájában a színház menedzsmentjével nem tudtunk megállapodást kötni."
A Millenáris Park az Őszi/Tavaszi Fesztivál számára is használható helyszín lenne. "A fesztivál évek óta keres egy működőképes, otthonos, klubnak alkalmas teret; a Millenáris Fogadó e célra éppen ideálisnak látszik. Az én szerződésem, s a mi megbízatásunk azonban csupán 2001. december 31-ig szól. A Budapesti Tavaszi Fesztivál tervei viszont legalább két, de inkább több évre előre készülnek. Rövidebb távú, 2002. márciusára érvényes elképzelések konkretizálására nincs felhatalmazásom, pedig számtalan remek ötlet futott be hozzánk, ezek között akadnak olyanok, amelyek anyagi támogatásra szorulnának, és olyanok, amelyek már nyertek valamilyen pályázaton pénzt, de nincs hely az életre keltésükre. A Millenárisnak olyan kitűnően hasznosítható, és általunk teljesen még be nem lakott terei vannak, amilyenek például a 2000-es Európai Színházi Uniós Fesztiválon nagyon hiányoztak. Tanulságos fél esztendőt töltöttem itt, Magyarország szinte valamennyi művészeti együttesével, intézményével kontaktusban voltunk, ami tovább gyarapította amúgy is széles kapcsolatrendszerünket. Most igen fáradtnak érzem magam, hiszen úgyszólván minden napra, a parkon belül naponta több helyszínre szerveztünk eseményeket. Mire ezek a sorok megjelennek, már valószínűleg tudom, hogy pályázom-e a következő fordulóban, hiszen a Millenáris Kht. föltehetően új tendert ír ki. Az biztos, hogy jóval könnyebb egy létező, megismerhető intézménybe programot kitalálni. Elképzeléseim lennének."