Muzsika 2001. szeptember, 44. évfolyam, 9. szám, 3. oldal
Devich Márton:
Lendületből holtpontra?
Gondok a Matáv Zeneházban - Egy menedzserigazgató Sárospatakról
 

Fiatalos lendület: a Matáv Szimfonikus Zenekarnak - az egyre magasabb művészi színvonal mellett - talán ez a legjellemzőbb tulajdonsága. Amikor Ligeti András karmester-zeneigazgató évekkel ezelőtt átvette az együttes művészeti vezetését, fokozatos fiatalítást ígért a muzsikusok körében (ma a zenészek átlagéletkora 30-35 év). Ennek és az eddigi biztos anyagi háttérnek köszönhetően a Matáv együttese az elmúlt időszak egyik legdinamikusabban fejlődő zenekara lett, markáns arculattal. A sikeres építkezéshez nagyban hozzájárult a zenekar menedzsmentje, amelynek élén szintén fiatalok váltották egymást. Amikor ősszel a korábbi ügyvezető igazgató, Laczkó-Tóth Gergely megbízatása lejárt, Bolvári-Takács Gábor került a zenekar élére - pályázat útján, egyelőre egy évre. Úgy tűnik azonban, hogy nincs szerencséje. A feladat, amellyel most szembe kell néznie, nehéz és hálátlan: október közepéig ki kell dolgoznia, hogy a Matáv Szimfonikus Zenekar a 2002/2003-as évadtól milyen új konstrukcióban tudna működni és életben maradni lényegesen kisebb létszámmal, jelentősen csökkentett költségvetéssel.
A hírt, amely szerint jelenlegi formájában a Matáv Szimfonikus Zenekar nem finanszírozható tovább, a Muzsika számára Nagy Bálint, a Matáv kommunikációs igazgatója is megerősítette. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a 2001/2002-es évadot semmilyen veszély nem fenyegeti, az összes bérletes és bérleten kívül tervezett hangversenyt megtartják, egyetlen meghívott vendégművész fellépését sem mondják le. A jövőt érintő terveikről azért akarták már most tájékoztatni a zenekart, hogy a hírek ne érjék váratlanul, sokkszerűen az együttes tagjait.
Köztudomású, hogy zenekara számára a Matáv hosszú évek óta olyan mértékű támogatást tudott nyújtani, amely lehetővé tette, hogy az együttes a Nemzeti Filharmonikusokkal vagy a Rádiózenekarral mérje össze tudását a honi hangversenyéletben. Nagy Bálint szerint a kiemelkedő támogatásnak és Ligeti András kiváló munkájának köszönhetően a közönség is megszokta, hogy a Matáv Szimfonikusokat gyakran a legjobb, legrangosabb fővárosi együttesekkel emlegették egy csapatban. Ma azonban például a Nemzeti Filharmonikus Zenekar olyan kiemelt állami támogatásban részesül, amellyel már a Matáv sem tud versenyezni. S miközben a színvonal fenntartása érdekében az elmúlt években a Matáv együttesének működési költségei fokozatosan nőttek, a cég is egyre nehezebb helyzetbe kerül, hiszen liberalizálják a vezetékes telefonpiacot, ami szűkíti a vállalat lehetőségeit. E két folyamat egymás ellen hat, ezért van szükség a Matáv Szimfonikusok jövőbeni működésének átgondolására. Abban mindenki egyetért, hogy ha nem változtatnak a zenekari struktúrán, a kisebb támogatás rövid időn belül alacsonyabb színvonalat eredményez. Márpedig közepes szintű, lecsúszó zenekart működtetni értelmetlen. Inkább a szerkezeten kell változtatni a színvonal megőrzése érdekében. Nagy Bálint szerint ki kell mondani, hogy a Matáv-zenekar a 2002/2003-as évadtól csak kisebb költségvetéssel tud működni, ami valószínűleg a jelenlegi létszámot, repertoárt is megváltoztatja. Nagy Bálint bízik benne, hogy a leendő új zenekar a maga kategóriájában még magasabb színvonalat fog képviselni, mint a mostani együttes. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a Zeneház mindenképpen a zenekaré marad, és bár a Matáv változó helyzete hatással lesz támogatói, szponzori tevékenységére is, továbbra is előkelő helyen marad a mecénások között, így például nem merült fel a Bartók Rádió szponzorálásának felülvizsgálata.
Bolvári-Takács Gábor érdeklődésünkre elmondta, hogy keveset tud hozzátenni Nagy Bálint szavaihoz. Október 15-ig Ligeti Andrással együtt megpróbálják kidolgozni, hogyan működhetne tovább az együttes a lehető legkisebb vérveszteséggel. A túlélés stratégiáját kell megalkotniuk. Hogy mik a terveik, arról nem kívánt szólni. Mindenesetre minden tudására szükség lesz ahhoz, hogy úrrá legyen a helyzeten, hiszen a zenekarban a bejelentés után nagyon megromlott a hangulat. A zenészek két szélsőséges álláspont között ingadoznak. Az egyik szerint minden megőrizhető - ám ennek semmi realitása. A másik tábor úgy véli, csupán "túlélési játszma" folyik, mert az együttest 2004-ben úgyis meg fogják szüntetni...
Hónapokkal ezelőtt az új ügyvezető nem gondolta, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerül. Ahogy elmondta, tudatosan készült a kulturális menedzseri pályára. Sárospatakon született, a város nagy múltú gimnáziumában végezte középiskoláit. A zene szeretetét nagyapjától örökölte, aki a Zeneakadémián diplomázott, és negyven éven át tanított muzsikát, múzeumigazgató édesapjától pedig a kulturális intézmények vezetésének titkait leshette el. Érthető hát, mondja, hogy eszébe sem jutott a műszaki vagy természettudományos pálya: történelem-népművelés szakra jelentkezett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre. S hogy életét alaposan megnehezítse, párhuzamosan az ország másik felében, Pécsett a jogi karra iratkozott be. Tanulmányai befejeztével a Magyar Kultúra Alapítványhoz került programszervezőnek. Egy év sem telt el, meséli, amikor meghallotta, hogy főtitkárt keresnek a Táncművészeti Főiskolán. Pályázott, és meg is kapta az állást.
- Kiváló menedzseriskola volt - mondja Bolvári-Takács Gábor -, ugyanis akkor léptek életbe az új felsőoktatási törvény rendelkezései. Az iskola életében szinte minden megváltozott, az új feladatok nagy kihívást jelentettek. Sok tapasztalatot szereztem a pénzügyi és jogi problémák, a normatív finanszírozás, a művészeti szervezés területén, ám egy idő után rutinszerűvé vált a munka, és úgy éreztem, váltanom kell. A debreceni egyetemen 1998-ban doktoráltam, és egy év múlva állami ösztöndíjjal kijutottam Hollandiába, ahol három hónapon át az ottani művészeti főiskolák működését tanulmányoztam. Időközben a Matáv Szimfonikusokat fenntartó Távközlési Zenei Alapítvány meghirdette a pályázatot az ügyvezető igazgatói állásra. Örültem, hogy ide kerülhettem, hiszen a magyar zeneélet egyik legrangosabb együtteséről van szó. A zenekar kettős vezetésű, Ligeti András irányítja a művészi munkát, de ami az együttes jövőjét illeti, eddig is teljes összhangban dolgoztunk, közösen terveztük az évadot, tiszteletben tartva egymás hatáskörét. Most, e nehéz helyzetben is együtt gondolkodunk azon, miként lehet majd alkalmazkodni a kisebb költségvetéshez úgy, hogy a zenekar színvonalát megőrizzük.
Bolvári-Takács Gábor elismeri: úgy tűnt, viszonylag kényelmes helyzetben veszi át az igazgatói feladatokat, hiszen elődje, Laczkó-Tóth Gergely sok szempontból "sínre tette" a zenekar ügyeit, ráadásul az új igazgató munkáját ma már egy tizenöt fős, rutinos, remek csapat segíti. Kiderült, a helyzet sokkal kényelmetlenebb, mint amilyennek látszott.
- Itt van például a Zenei Társalgó ügye. A Matáv Szimfonikusok vezetésének be kellett látnia, hogy a koncertek előtti délutánra meghirdetett nyilvános beszélgetéseket a szólistákkal és karmesterekkel nem kíséri akkora érdeklődés, mint amilyenre számítottak. A kezdeményezés kiváló, de tudomásul kellett venni, hogy efféle társalgásra, úgy látszik, nincs idejük az embereknek. Így a programot - fájdalom - meg kellett szüntetni. Csakhogy egy ilyen nemes kezdeményezés beszüntetése külső szemmel visszalépésnek, rossz döntésnek tűnhet, s ezért hálátlan feladat.
Bolvári-Takács Gábor úgy véli, szakmai szempontból a zenekar vezetésének az a legnagyobb feladata, hogy megtartsa legjobb muzsikusait. Ez eddig sem volt könnyű, de most, a Matáv bejelentése után, ha valóban csökken a zenekar költségvetése, szinte lehetetlen feladatnak látszik. A kulturális kormányzat minden együttes számára feladta a leckét, amikor eddig nem látott mértékben megemelte a Nemzeti Filharmonikusok tagjainak bérét - ott akár háromszor annyit is kereshet egy zenész, mint a Matáv együttesénél. Természetes, hogy ezután sok jó muzsikusuk inkább a Nemzeti Filharmonikusoknál próbál szerencsét. Nekik azonban mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy zenészeiket megtartsák az esetleges alacsonyabb fizetések és a kialakult bizonytalanság ellenére is.
Fenntartójától a zenekar idén 350 millió forintot kapott a működéséhez. Ehhez társulnak a saját bevételek, így az együttes éves költségvetése a többi zenekarhoz képest is jónak mondható, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy egy-egy vidéki önkormányzati zenekar ennek csupán egyharmadából él... Egyelőre nem tudható, mekkora lesz a "jelentősen kisebb költségvetés", de az ígéretek szerint még mindig jóval nagyobb, mint amennyiből a vidéki önkormányzati zenekaroknak gazdálkodniuk kell.
A menedzsmentnek a túlélésért vívott küzdelem mellett az építkezésre is figyelmet kell fordítania. Cél, hogy az eddigieknél jobb, szorosabb kapcsolatot építsenek ki az állammal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával vagy a Nemzeti Kulturális Alapprogrammal. Bolvári-Takács Gábor gesztusértékűnek érzi, hogy a miniszteri keretből támogatást kaptak ifjúsági koncertjeikhez. A közönségszervezést is erősíteni szeretnék - még akkor is, ha a zeneakadémiai vagy a Páva utcai székházban tartott hangversenyek mindig telt házat vonzanak. A Matáv Szimfonikusok törzsközönségét egyrészt azok a zenerajongók adják, akik a Postás Szimfonikusok koncertjein nőttek fel, másrészt a politikai és gazdasági elit több személyiségét is megtaláljuk itt: országgyűlési képviselőket, cégvezetőket. Ma már egyre gyakrabban térnek vissza hangversenyeikre azok a szülők, akik két-három évvel ezelőtt még csak a gyerekeiket hozták el az ifjúsági koncertekre. A Matáv-zenekar abban a szerencsés helyzetben van, hogy önálló, saját székházzal és próbateremmel rendelkezik. A Zeneházat - ha valóban övék marad - megpróbálják másképpen is hasznosítani. Vita zajlott arról, hogy az épület csak a muzsikusoké legyen, vagy inkább úgy működjék, mint egy művelődési ház. Ez utóbbinak azonban technikai akadályai is vannak. Bár gyakran - hetente két-három alkalommal, próbák vagy lemezfelvétel céljára - bérbe adják a termet, az elsőbbség természetesen mindig a zenekaré.
Bolvári-Takács Gábor egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy kapcsolatokat építsen. Az utóbbi hónapokban több mint negyven bemutatkozó látogatást tett társintézményeknél, szerkesztőségekben, kulturális műhelyeknél. Azt keresi, hogyan lehet új, jó együttműködést kialakítani, megállapodásokat kötni zenekara érdekében.


Nagy Bálint
Felvégi Andrea felvétele