|
Fiatalos lendület: a Matáv Szimfonikus Zenekarnak - az egyre magasabb művészi
színvonal mellett - talán ez a legjellemzőbb tulajdonsága. Amikor Ligeti András
karmester-zeneigazgató évekkel ezelőtt átvette az együttes művészeti vezetését,
fokozatos fiatalítást ígért a muzsikusok körében (ma a zenészek átlagéletkora
30-35 év). Ennek és az eddigi biztos anyagi háttérnek köszönhetően a Matáv együttese
az elmúlt időszak egyik legdinamikusabban fejlődő zenekara lett, markáns arculattal.
A sikeres építkezéshez nagyban hozzájárult a zenekar menedzsmentje, amelynek élén
szintén fiatalok váltották egymást. Amikor ősszel a korábbi ügyvezető igazgató,
Laczkó-Tóth Gergely megbízatása lejárt, Bolvári-Takács Gábor került
a zenekar élére - pályázat útján, egyelőre egy évre. Úgy tűnik azonban, hogy nincs
szerencséje. A feladat, amellyel most szembe kell néznie, nehéz és hálátlan: október
közepéig ki kell dolgoznia, hogy a Matáv Szimfonikus Zenekar a 2002/2003-as évadtól
milyen új konstrukcióban tudna működni és életben maradni lényegesen kisebb létszámmal,
jelentősen csökkentett költségvetéssel.
A hírt, amely szerint jelenlegi formájában a Matáv Szimfonikus Zenekar nem finanszírozható
tovább, a Muzsika számára Nagy Bálint, a Matáv kommunikációs igazgatója
is megerősítette. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a 2001/2002-es évadot semmilyen
veszély nem fenyegeti, az összes bérletes és bérleten kívül tervezett hangversenyt
megtartják, egyetlen meghívott vendégművész fellépését sem mondják le. A jövőt
érintő terveikről azért akarták már most tájékoztatni a zenekart, hogy a hírek
ne érjék váratlanul, sokkszerűen az együttes tagjait.
Köztudomású, hogy zenekara számára a Matáv hosszú évek óta olyan mértékű támogatást
tudott nyújtani, amely lehetővé tette, hogy az együttes a Nemzeti Filharmonikusokkal
vagy a Rádiózenekarral mérje össze tudását a honi hangversenyéletben. Nagy Bálint
szerint a kiemelkedő támogatásnak és Ligeti András kiváló munkájának köszönhetően
a közönség is megszokta, hogy a Matáv Szimfonikusokat gyakran a legjobb, legrangosabb
fővárosi együttesekkel emlegették egy csapatban. Ma azonban például a Nemzeti
Filharmonikus Zenekar olyan kiemelt állami támogatásban részesül, amellyel már
a Matáv sem tud versenyezni. S miközben a színvonal fenntartása érdekében az elmúlt
években a Matáv együttesének működési költségei fokozatosan nőttek, a cég is egyre
nehezebb helyzetbe kerül, hiszen liberalizálják a vezetékes telefonpiacot, ami
szűkíti a vállalat lehetőségeit. E két folyamat egymás ellen hat, ezért van szükség
a Matáv Szimfonikusok jövőbeni működésének átgondolására. Abban mindenki egyetért,
hogy ha nem változtatnak a zenekari struktúrán, a kisebb támogatás rövid időn
belül alacsonyabb színvonalat eredményez. Márpedig közepes szintű, lecsúszó zenekart
működtetni értelmetlen. Inkább a szerkezeten kell változtatni a színvonal megőrzése
érdekében. Nagy Bálint szerint ki kell mondani, hogy a Matáv-zenekar a 2002/2003-as
évadtól csak kisebb költségvetéssel tud működni, ami valószínűleg a jelenlegi
létszámot, repertoárt is megváltoztatja. Nagy Bálint bízik benne, hogy a leendő
új zenekar a maga kategóriájában még magasabb színvonalat fog képviselni, mint
a mostani együttes. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a Zeneház mindenképpen a zenekaré
marad, és bár a Matáv változó helyzete hatással lesz támogatói, szponzori tevékenységére
is, továbbra is előkelő helyen marad a mecénások között, így például nem merült
fel a Bartók Rádió szponzorálásának felülvizsgálata.
Bolvári-Takács Gábor érdeklődésünkre elmondta, hogy keveset tud hozzátenni Nagy
Bálint szavaihoz. Október 15-ig Ligeti Andrással együtt megpróbálják kidolgozni,
hogyan működhetne tovább az együttes a lehető legkisebb vérveszteséggel. A túlélés
stratégiáját kell megalkotniuk. Hogy mik a terveik, arról nem kívánt szólni. Mindenesetre
minden tudására szükség lesz ahhoz, hogy úrrá legyen a helyzeten, hiszen a zenekarban
a bejelentés után nagyon megromlott a hangulat. A zenészek két szélsőséges álláspont
között ingadoznak. Az egyik szerint minden megőrizhető - ám ennek semmi realitása.
A másik tábor úgy véli, csupán "túlélési játszma" folyik, mert az együttest 2004-ben
úgyis meg fogják szüntetni...
Hónapokkal ezelőtt az új ügyvezető nem gondolta, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerül.
Ahogy elmondta, tudatosan készült a kulturális menedzseri pályára. Sárospatakon
született, a város nagy múltú gimnáziumában végezte középiskoláit. A zene szeretetét
nagyapjától örökölte, aki a Zeneakadémián diplomázott, és negyven éven át tanított
muzsikát, múzeumigazgató édesapjától pedig a kulturális intézmények vezetésének
titkait leshette el. Érthető hát, mondja, hogy eszébe sem jutott a műszaki vagy
természettudományos pálya: történelem-népművelés szakra jelentkezett a debreceni
Kossuth Lajos Tudományegyetemre. S hogy életét alaposan megnehezítse, párhuzamosan
az ország másik felében, Pécsett a jogi karra iratkozott be. Tanulmányai befejeztével
a Magyar Kultúra Alapítványhoz került programszervezőnek. Egy év sem telt el,
meséli, amikor meghallotta, hogy főtitkárt keresnek a Táncművészeti Főiskolán.
Pályázott, és meg is kapta az állást.
- Kiváló menedzseriskola volt - mondja Bolvári-Takács Gábor -, ugyanis akkor léptek
életbe az új felsőoktatási törvény rendelkezései. Az iskola életében szinte minden
megváltozott, az új feladatok nagy kihívást jelentettek. Sok tapasztalatot szereztem
a pénzügyi és jogi problémák, a normatív finanszírozás, a művészeti szervezés
területén, ám egy idő után rutinszerűvé vált a munka, és úgy éreztem, váltanom
kell. A debreceni egyetemen 1998-ban doktoráltam, és egy év múlva állami ösztöndíjjal
kijutottam Hollandiába, ahol három hónapon át az ottani művészeti főiskolák működését
tanulmányoztam. Időközben a Matáv Szimfonikusokat fenntartó Távközlési Zenei Alapítvány
meghirdette a pályázatot az ügyvezető igazgatói állásra. Örültem, hogy ide kerülhettem,
hiszen a magyar zeneélet egyik legrangosabb együtteséről van szó. A zenekar kettős
vezetésű, Ligeti András irányítja a művészi munkát, de ami az együttes jövőjét
illeti, eddig is teljes összhangban dolgoztunk, közösen terveztük az évadot, tiszteletben
tartva egymás hatáskörét. Most, e nehéz helyzetben is együtt gondolkodunk azon,
miként lehet majd alkalmazkodni a kisebb költségvetéshez úgy, hogy a zenekar színvonalát
megőrizzük.
Bolvári-Takács Gábor elismeri: úgy tűnt, viszonylag kényelmes helyzetben veszi
át az igazgatói feladatokat, hiszen elődje, Laczkó-Tóth Gergely sok szempontból
"sínre tette" a zenekar ügyeit, ráadásul az új igazgató munkáját ma már egy tizenöt
fős, rutinos, remek csapat segíti. Kiderült, a helyzet sokkal kényelmetlenebb,
mint amilyennek látszott.
- Itt van például a Zenei Társalgó ügye. A Matáv Szimfonikusok vezetésének be
kellett látnia, hogy a koncertek előtti délutánra meghirdetett nyilvános beszélgetéseket
a szólistákkal és karmesterekkel nem kíséri akkora érdeklődés, mint amilyenre
számítottak. A kezdeményezés kiváló, de tudomásul kellett venni, hogy efféle társalgásra,
úgy látszik, nincs idejük az embereknek. Így a programot - fájdalom - meg kellett
szüntetni. Csakhogy egy ilyen nemes kezdeményezés beszüntetése külső szemmel visszalépésnek,
rossz döntésnek tűnhet, s ezért hálátlan feladat.
Bolvári-Takács Gábor úgy véli, szakmai szempontból a zenekar vezetésének az a
legnagyobb feladata, hogy megtartsa legjobb muzsikusait. Ez eddig sem volt könnyű,
de most, a Matáv bejelentése után, ha valóban csökken a zenekar költségvetése,
szinte lehetetlen feladatnak látszik. A kulturális kormányzat minden együttes
számára feladta a leckét, amikor eddig nem látott mértékben megemelte a Nemzeti
Filharmonikusok tagjainak bérét - ott akár háromszor annyit is kereshet egy zenész,
mint a Matáv együttesénél. Természetes, hogy ezután sok jó muzsikusuk inkább a
Nemzeti Filharmonikusoknál próbál szerencsét. Nekik azonban mindent meg kell tenniük
annak érdekében, hogy zenészeiket megtartsák az esetleges alacsonyabb fizetések
és a kialakult bizonytalanság ellenére is.
Fenntartójától a zenekar idén 350 millió forintot kapott a működéséhez. Ehhez
társulnak a saját bevételek, így az együttes éves költségvetése a többi zenekarhoz
képest is jónak mondható, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy egy-egy vidéki
önkormányzati zenekar ennek csupán egyharmadából él... Egyelőre nem tudható, mekkora
lesz a "jelentősen kisebb költségvetés", de az ígéretek szerint még mindig jóval
nagyobb, mint amennyiből a vidéki önkormányzati zenekaroknak gazdálkodniuk kell.
A menedzsmentnek a túlélésért vívott küzdelem mellett az építkezésre is figyelmet
kell fordítania. Cél, hogy az eddigieknél jobb, szorosabb kapcsolatot építsenek
ki az állammal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával vagy a Nemzeti Kulturális
Alapprogrammal. Bolvári-Takács Gábor gesztusértékűnek érzi, hogy a miniszteri
keretből támogatást kaptak ifjúsági koncertjeikhez. A közönségszervezést is erősíteni
szeretnék - még akkor is, ha a zeneakadémiai vagy a Páva utcai székházban tartott
hangversenyek mindig telt házat vonzanak. A Matáv Szimfonikusok törzsközönségét
egyrészt azok a zenerajongók adják, akik a Postás Szimfonikusok koncertjein nőttek
fel, másrészt a politikai és gazdasági elit több személyiségét is megtaláljuk
itt: országgyűlési képviselőket, cégvezetőket. Ma már egyre gyakrabban térnek
vissza hangversenyeikre azok a szülők, akik két-három évvel ezelőtt még csak a
gyerekeiket hozták el az ifjúsági koncertekre. A Matáv-zenekar abban a szerencsés
helyzetben van, hogy önálló, saját székházzal és próbateremmel rendelkezik. A
Zeneházat - ha valóban övék marad - megpróbálják másképpen is hasznosítani. Vita
zajlott arról, hogy az épület csak a muzsikusoké legyen, vagy inkább úgy működjék,
mint egy művelődési ház. Ez utóbbinak azonban technikai akadályai is vannak. Bár
gyakran - hetente két-három alkalommal, próbák vagy lemezfelvétel céljára - bérbe
adják a termet, az elsőbbség természetesen mindig a zenekaré.
Bolvári-Takács Gábor egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy kapcsolatokat
építsen. Az utóbbi hónapokban több mint negyven bemutatkozó látogatást tett társintézményeknél,
szerkesztőségekben, kulturális műhelyeknél. Azt keresi, hogyan lehet új, jó együttműködést
kialakítani, megállapodásokat kötni zenekara érdekében.
|
