Nehéz elkezdenem az írást. Tu Fut hívom segítségül: Hold ragyog, fuvola szól, szél sír az őszi hegyen. / Ki fújja, ki zengeti oly sötét-keservesen? / Szél-sírás, síp-zokogás egy kínról jajog nekem / (…) / Zokogj csak, sírj, fuvola, szakaszd meg hát a szívem. (Kormos István fordítása)

A magyar zeneélet egyik legsokoldalúbb egyénisége voltál. Novemberi beszélgetésünkben - melyet háromórás magnókazetta őriz - számba vetted tanulmányaidat, tanáraidat, szeretettel emlékeztél orosházi és debreceni éveidre. Előbb hegedültél, csak később választottad a fuvolát. Már kisgyerekként hangszereket készítettél nádból, fából. Kétszer is megnyerted a Kodály Szolfézsversenyt, ahol a zsűriben maga Kodály Zoltán elnökölt. Tanított Mészáros Aladár, Vizkeleti Piroska, Matuz István, Gulyás György. A konzervatóriumban ismerted meg Kaskötő Gézát - az ő hatására mélyültél el a hangszerész mesterségben.
A Zeneakadémián Kovács Lóránt növendéke voltál - innen az Operaház zenekarába kerültél. Ott építetted első fuvoládat. Sokoldalúságodra jellemző, hogy harsonázni is megtanultál. Wagner-operákban szívesen játszottad a basszustrombita szólamát. Később alapító tagja lettél a Budapesti Fesztiválzenekarnak. Értetted a zenekari munka minden csínját-bínját. Játékod élményt adó és egyértelmű volt - a környezeted mindig tudta a dolgát.
Mihály Andrásról és Lajos Attiláról meséltél, mint két, számodra meghatározó személyiségről. A Budapesti Kamaraegyüttesben végzett tevékenységed mellett szólistaként is szerepeltél, sok hazai bemutatón vettél részt, számos darabot neked dedikáltak. 1993-ban, 44 évesen a nyugdíj mellett döntöttél. Elhatározásod megdöbbentette kollégáidat, hiszen hangszereden erőd teljében voltál. Megérdemelt elismeréseket tudhattál magadénak: Az Év Zenekari Művésze, Liszt-díj, Bartók-Pásztory-díj, a Fuvolás Társaság Doppler-gyűrűje.
Tevékenységed súlypontját ekkor áthelyezted a pedagógiára és a hangszerkészítésre. Számos Elek-fuvolafejet használnak szerte az országban, ezeket sokszor önzetlenül elajándékoztad. Egy japán cég, a Miyazawa szakemberei ámulva látták, hogy megfelelő célgépek, komputer nélkül, egyszerű szerszámokkal dolgozva milyen szép munkákat adsz ki a kezedből. Tizennyolc évig tanítottál a Tanárképző Főiskolán - sokáig óradíjasként... Kiváló növendékek sorát nevelted fel. Fuvoládat egy tehetséges tanítványodnak ajándékoztad a diplomakoncertjén - így tettél pontot tanításod végére is.
Sorsodra jellemző, hogy kevés használható fénykép maradt Rólad. Hol árnyékban, hol háttérben, hol takarásban állsz. Nem kedvelted az okoskodást, a bonyolult érveléseket. Visszahúzódó szerénységed erőt adott szavaidnak. Nem lehetett Téged nem szeretni. Drága Tihamér, nyugodj békében.