-Haladjunk készülő műveid leendő bemutatásának időrendjében! Elsőként egy versenymű
kerül közönség elé.
-Nem biztos, hogy versenyműnek nevezhető a Cimbalmos Baráti Kör októberi
rendezvényére, Szakály Ágnes felkérésére, három szólóhangszerre és vonós
zenekarra készülő darab. Inkább csak a mű szimfonizmusából emelkedik ki a trió.
Fuvolát és hegedűt társítottam a cimbalomhoz, ám azzal az akusztikus elképzeléssel,
hogy a hangzás nem reked meg a fuvola és a hegedű közös regiszterében, hanem a
basszusfuvola felhasználásával mélyebb tartomány és különleges hangszínek irányába
tágítja azt.
-Ha már a hangszínt említed: az utóbbi években úttörő szerepet vállaltál az
élő elektroakusztikus zenében. Ez is hangszíninvenciód gazdagodását eredményezte.
-Manapság távolodni igyekszem az elektroakusztikus kompozícióktól. Nem mintha
skatulyának érezném világukat, ám - mint korábban is - érdekel az énekkari és
a hangszeres kifejezés. Ennek ellenére a Korunk Zenéje sorozatában bemutatunk
egy dalciklust Kondor Béla verseire - ebben még szerepet kap a szintetizátor MIDI-programja.
E sorozat első két dala tavaly már elhangzott, most egészült ki egy harmadikkal,
s terveim szerint további költemények csatlakoznak majd hozzá.
-Kórusművek hangjai is gyülekeznek a számítógép-képernyő kottalapján.
-Mindenekelőtt a cappella misét írok, amely - ha nem is egyszerű - amatőr
énekkar által is előadható lesz.
-Milyen terjedelmet szánsz a misének? Elhangozhat szertartás keretében is,
vagy csak koncertszerűen?
-A szertartásbeli megszólalás volna a cél. Az énekkari komponálás terén, úgy
érzem, vannak kihasználatlan lehetőségeim, s itt nemcsak családi kapcsolataimra
gondolok, hanem tapasztalatomra is, hiszen hajdan sokat énekeltem kórusban, tudom,
mit mennyire könnyű vagy nehéz megszólaltatni.
-Zeneszerzés-technikailag mit jelent, hogy amatőrök számára is hozzáférhetővé
akarod tenni a darabot? Például alkalmazhatsz-e aleatóriát, amelynek előadása
- ha az énekelnivaló nem nehéz is - műkedvelők számára bonyolult lehet?
-Ha már az aleatóriát említed: az utóbbi két évben nem alkalmaztam ezt a technikát.
Kvázi aleatória előfordul nálam most is, amikor a mintegy aleatorikus hangzás
kötött kottaképben van rögzítve. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy megfogható tonalitás
segítse a kardalost. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az amatőrnek örömet kell
találnia az általa tolmácsolt zenében - az előadás semmiképpen sem válhat puszta
feladatteljesítéssé.
-Úgy tudom, változott a munkamódszered.
-Ezt a számítógépnek köszönhetem. Ha bármi eszembe jut, beírom a gépbe - onnan
még vissza is hallgathatom, jóllehet kompromisszumos szintetikus hangminőséggel,
de kellő tempóban -, s az így tárolt vázlatokból könnyebben szerkesztem meg a
darabot, mint korábban, papírra írt jegyzeteimből. Mivel mostanában sok időm szabadult
fel a komponálás számára, egyre több "feljegyzés" kerül a számítógépbe: további
kórusművet és cimbalomdarabot tervezek, majd egy, egyebek közt basszusgitárt és
szintetizátort foglalkoztató darabot, amely persze megint az elektroakusztikus
vonulatot folytatja. Ezt az EAR Együtteshez nemrég csatlakozott baszszusgitáros,
Gryllus Samu inspirálta.
-A számítógépes írásmód komponálási szemléletedet is megváltoztatja?
-Először zseb-kottafüzetembe jegyzetelek: ide legapróbb ötleteimet is felírom.
Ebben a fázisban még csak papírral és ceruzával tudok dolgozni. Az ötletekből
kialakuló formai egységeket azonban sokkal könnyebben kezelem a számítógépen,
s ha mondjuk, transzponálni kell, nem szükséges fölöslegesen körmölnöm, a gép
elvégzi a feladatot. Egy kicsit megváltozott a szemléletem, amióta komputerrel
dolgozom.
-Most készülő darabjaid hoznak-e stiláris változást életművedben, vagy megmarad
a pentatonális, repetitív elemeket hordozó hangod?
-Nem szeretném, ha munkamódszerem változásokat idézne elő zenémben. A kottaírási
lehetőségek "forradalmasodását" éppúgy segítségnek szeretném tekinteni, mint ahogyan
az elektroakusztikus hangszíneket alkalmaztam.
-Vannak-e terveid a pedagógiai irodalomban?
-Igen. A KÓTA ifjúsági bizottsága vetette föl a gyerekek által énekelhető,
új hangvételű kórusművek iránti igényt. A Földvári Napokon zenében és vitákban
hallottak is megerősítettek abban, hogy a hangszeres oktatásban is szükség van
új pedagógiai irodalomra. Harminc-negyvenéves az a repertoár, amely ma e célra
használatos. Ez nemcsak a stiláris hiány kérdését veti föl, hanem azt is, hogy
ha nem írunk ilyen célú műveket, nem számíthatunk arra, hogy a gyerekek megismerik
a nevünket.
|