|
Néhány hónapja a Muzsika zenei könyvkiadók vezetőivel készített interjúsorozatot,
köztük olyanokkal, akik hangzó anyagokat is megjelentetnek. E beszélgetésekben
nem esett szó a multimédia lehetőségeit kihasználó zenei kiadványokról, noha
a zenei multimédiás programokban szakmai és üzleti szempontból egyaránt fantázia
rejlik. Pár hónapja megjelent egy kompaktlemez az Aurion Kiadó jóvoltából:
a cég Richter Pál zenetörténészt és Kristóf Csaba számítógépes
szakembert kérte fel a program megalkotására.
- Teljesen új a vállalkozás, amelybe belevágtak?
Richter Pál: Nyugaton egy-két internetes helyen találtunk olyan programot,
amely zeneelméleti kérdésekkel foglalkozik, vagy interaktív módszerrel gyakoroltat.
Hazai viszonylatban a Manó Muzsikát említhetem - ez azonban kifejezetten kisgyerekeknek
szól. A Szolfézs program - a piaci érdekeket is szem előtt tartva - szélesebb
vásárlóközönséget próbál megszólítani. Nem egy korosztályt és tudásszintet céloz
meg, de természetesen az alapoktól tárgyalja a zeneelméletet. A program két
nagy részből, egy szöveges ismertető és egy interaktív gyakorló részből áll.
A szöveges rész vázát három nagy fejezet (Dallam, Ritmus Metrum) adja, amelyhez
negyedikként a zenei írásbeliséget bemutató Notáció fejezet kapcsolódik. További
- zenetörténeti, zeneelméleti és fizikai - ismeretekkel gyarapodhat a program
használója az úgynevezett háttérfejezetekben. A jobb érthetőséget definíciószerűen
megadott, külön ablakban behívható magyarázatok sokasága, bőséges ábraanyag
és a szövegrészek között kapcsolatot teremtő utalásrendszer segíti. Az elsajátított
ismereteket a szövegekből elérhető feladatokkal gyakorolhatjuk, ezen kívül tartalmaz
a lemez egy példatárat, amely arra is lehetőséget nyújt, hogy kizárólag a feladatokkal
foglalkozzunk. A zenei részek egyrészt MIDI-vel rögzített dallamok, másrészt
eredeti felvételek.
- Mit jelent a MIDI?
Kristóf Csaba: A használó szempontjából ez tulajdonképpen ugyanolyan zene,
mintha hangfelvétel szólna. Az egyetlen érzékelhető különbség, hogy a MIDI-vel
(Musical Instrument Digital Interface) megszólaltatott hang a hangkártya szintetizátorán
keresztül hallható. Ez azt jelenti, hogy ha a számítógép hangkártyája gyenge
minőségű, akkor a hang gyenge minőségű lesz, de ha jó a hangkártya, akkor a
hang szinte egyenértékű lehet egy akusztikus zongoráról mikrofonokkal felvett
hangzással is. Ez egy nagyon tömör hangtárolási forma, tehát a példatárat célszerű
volt erre építeni.
R. P.: Ebben az a lényeges, hogy egy átlagos színvonalú hangkártyával
már nagyon jól megközelíthető az a zongorahangzás, amelyet a gyerekek a szolfézsórán
is hallanak. A másik fajta zenei bejátszási lehetőség pedig eredeti felvételekből,
egy-másfél perces zenei idézetekből válogatott illusztráció, amely egy-egy problémakörre
kihegyezve kapcsolódik a különböző szöveges részekhez. A felvételek kivétel
nélkül a Hungarotontól származnak, a CD azonban az Aurion Kiadónál jelent
meg. A Szolfézs program ötlete a cég egyik tulajdonosától, Kárpáti Andrástól
származik. Tervével ő keresett meg bennünket.
- Különleges megközelítést igényel-e az informatikában egy zenei oktató CD
létrehozása?
K. Cs.: Kárpáti Andrással mi már régóta ismertük egymást. Ő tudta, hogy
zenélek, a zene életem részét képezi. Az Aurion Kiadónál úgy gondolták, ez speciális
feladat, amely speciális ismereteket igényel. Az én véleményem is ez. Feltehetően
legalább alapfokú zenei képzettség és zeneelméleti ismeretanyag szükséges egy
ilyen CD programozásához. Nagy előny a programozás minősége szempontjából, ha
a programozó ért a program alapanyagát adó szakterülethez. De ez talán nem is
a műfajtól függ: minden közös mű esetében alapelv, hogy a szerzőtársak jó együttműködése
- amelyhez szükséges, hogy betekintsenek a másik munkájába, és értékelni is
képesek legyenek azt - javítja a tervezett mű esélyeit. Így az is kapóra jött,
hogy Richter Pál számára nem volt idegen a számítógép, egyáltalán, a matematikai
logika alkalmazása a különböző zenei problémák, feladatok megfogalmazása során.
A Szolfézs program esetében még annyi, az általánostól eltérő sajátosság adódott,
hogy a programozó egyben grafikusként és szerkesztőként is közreműködött. Vagyis
(hogy válaszoljak az eredeti kérdésre): esetünkben nem szokványos programozói
munka elvégzése volt a feladat.
R. P.: A Szolfézs program ötletével engem már ketten kerestek meg, Kárpáti
András és Kristóf Csaba. Első hallásra izgalmasnak találtam a feladatot. Kihívást
jelentett abból a szempontból, hogy a program ne csak egyetlen tudásszintre
alapozzon, hanem szélesebb skálát öleljen át, mindenki találhasson benne érdekeset,
ugyanakkor, az egymást követő részek didaktikusan is elfogadható sort alkossanak.
Nem volt könnyű feladat, és lehet, hogy a kettős célt nem sikerült maradéktalanul
megvalósítanom, de azt hiszem, a programban mindkét szempont jól érvényesül.
A program felépítését tekintve teljesen szabad kezet kaptam a megrendelőktől.
Először összeállítottam a témakörök, fejezetek szerkezeti vázlatát, azt megbeszéltük,
majd lépésről lépésre, hárman közösen alakítottuk ki a programot. A fejezetek
megírását követően a feladatok tervezésekor és kivitelezésekor kezdődött a nagy
birkózás, főleg Csaba és köztem, mert a programozás szempontjából az interaktív
feladatok követelik a legnagyobb és legidőigényesebb munkát. Sokszor olyan feladatterveket
gyártottam, amelyekről kiderült, hogy nem megvalósíthatók, illetve csak akkor,
ha a felhasználó gépével szemben túlzott technikai követelményeket támasztunk.
Ezzel persze exponenciálisan csökkentettük volna a vevőkört.
- Szükséges valamilyen kiegészítő a program használatakor?
K. Cs.: Semmilyen különleges kiegészítő nem szükséges. Minimális konfigurációként
átlagos, ajánlott konfigurációként viszonylag erős multimédiás gép kell hozzá
- ezt ráírtuk a CD dobozára -, bár ma már ez utóbbi is csupán középkategóriásnak
számít. Az a fontos, hogy legyen a gépben hangkártya, és működjön a MIDI felület,
a szintetizátor.
- Mit tud kezdeni a programmal egy gyerek, szülői vagy tanári segédlet nélkül?
R. P.: A kisebb gyerekeknek kell a segítség - legalábbis kezdetben. Ezt
megkaphatják a szülőtől vagy akár a tanártól is. - Sok gyerek éppen a szolfézs
miatt távolodik el a zenétől. R. P.: Aki már komolyan elkezdett hangszeren játszani,
az a szolfézst is elviseli: hamar rájön, miért van szüksége rá. Persze létezik
ilyen ellenállás attól függetlenül, hogy Kodály országában élünk, és szolfézsoktatási
módszerünket nemzetközileg is nagyra értékelik. A félreértések elkerülése végett
hangsúlyozni szeretném: az általunk készített Szolfézs program segédeszköz.
Nem helyettesíti a közösségi éneklést, az élő zenélést, a tanár és a diák közös
munkáját. Leginkább arra használható, hogy az órán tanultakat otthon lehessen
gyakorolni. A felnőttek számára azonban lehetőséget nyújt az önképzésre, hiszen
a program rendszeres használói a szöveges részek, valamint a feladatok segítségével
bizonyos szintet önállóan is elérhetnek. A feladatokhoz behívható dallamot a
program a háttérben megtalálható, mintegy 350 példa közül különböző paraméterek
szerint véletlenszerűen választja ki. Egy feladathoz visszatérve tehát nagyon
kicsi a valószínűsége annak, hogy újból az előző példával találkozunk. A több
száz példa egyben biztosíték arra is, hogy a magasabb zenei tanulmányokra felkészülő
diákok megfelelő gyakorlatra tegyenek szert a diktandók lejegyzésében, ami nagyon
fontos a tanulás során. Mint már említettem, a CD-n található összes feladat
külön is elérhető a Példatárban. A felhasználó beállíthatja magának, hogy milyen
nehézségű feladatot kíván megoldani: hét szint közül választhat. Erőssége a
CD-nek a nagy mennyiségű dallam, szolmizációs és ritmusdiktandó. Az interaktív
feladatok kiterjednek a hangsorok, a hangközök, a kottaírás, a hármashangzatok
stb., vagyis az alapok gyakorlására, de adunk nehezebb feladatokat is. Gyakorlás
közben a szöveges részek, a főszövegek és háttérszövegek akár kikapcsolódásként
is használhatók.
- Milyen a kiadvány visszhangja?
R. P.: Válasszuk ketté ezt a kérdést: a zenei és a számítógépes szakma reagálására.
A számítógépes oldalról szakfolyóiratban is jelent már meg méltatás.
K. Cs.: A fogadtatás számítógépes része is több rétegű. Az mindenképpen
öröm, hogy rövid idő alatt néhány száz példány elfogyott a CD-ből.
- Mindenféle reklám nélkül?
K. Cs.: Lényegében igen. Eddig egyetlen - érdekes módon külföldi - hibajelzésről
tudok, amely a kiadóhoz érkezett, és úgy tudom, annak sem a program hibája volt
az oka. Ezt működésbiztonsági szempontból kedvező jelként értékelem. A sajtóban
megjelent ismertetések általában dicsérték a CD-t - én egy kicsit hiányoltam
is a kritikát. A magánvisszajelzések is pozitívak voltak.
- Ez egyezik az ön elégedettségével is?
K. Cs.: Magam korántsem vagyok ilyen elégedett a Szolfézs programmal - sem
zenei, sem programozási, szerkesztési, vagy üzleti értelemben. De gondolom,
ez minden alkotómunka esetében így van. Jelenlegi állapotában a CD sok kompromisszumot
tükröz. Még számos lehetőségünk kínálkozik, ami rengeteget javíthat a program
használati értékén.
R. P.: Mielőtt a CD piacra került, a szentendrei zeneiskolában bemutatót
tartottunk szolfézstanároknak. Kedvezően fogadták. Összegezve azt mondhatom:
az eddigi tapasztalatok biztatóak, ezek alapján mindössze egyetlen lényegesebb
változtatásra lesz majd szükség. Jelenleg a CD-n az iskolai gyakorlatban nem
használatos pentaton dallamok vannak, szándékosan. Kiderült, hogy ez így nem
jó. A visszajelzések tanúsága szerint egy későbbi verzióban a pentaton dallamok
körét, főként a kvintváltókét, érdemes volna kibővíteni az ismert, a tanításban
általánosan használt dallamokkal. Zeneileg a működésben szerencsére csak egy-két
apróbb "nyomdahibáról" tudunk, amelyet a most készülő angol és német változatban
már javítottunk. A továbbiakban szükséges lesz a zenei példák pontos forrását
is megadni: ez az első kiadásból kimaradt.
- Ennek mi volt az oka: valamiféle védelem?
R. P.: Kezdetben valóban nem akartam megjelölni az idézetek pontos helyét,
mivel a példatár összeállítása nagy munkát igényelt, és CD-ről könnyen sokszorosítható
az egész hangzó anyag kottával, adatokkal együtt. Végül azonban ezen a téren
is az időszűke és a pénz határolta be lehetőségeinket, hiszen mindez további
programozást tett volna szükségessé. Igény azonban lenne rá: Berlinben, a Magyar
Házban, ahol egy előadás keretében bemutattam a CD-t, többen is hiányolták a
források feltüntetését. Érdekességként jegyzem meg, hogy az előadást követően
a németek jó néhány példányt rendeltek a magyar nyelvű verzióból.
- Lesz folytatás? Kedvet kaptak hozzá?
R. P.: Azt hiszem, igen. Elképzelhetőnek tartok egy összhangzattani oktató
CD-t. Szerintem ez a terület még nagyobb lehetőségeket rejt, főként azáltal,
hogy az eredeti hangzó felvételeket rendkívül nagy mértékben tömöríthetjük,
s ennek köszönhetően akár húsz órányi zene is rákerülhet a CD-re. Csak hogy
érzékeljük a jelentőségét: ez olyan lehetőség, amely az összes eddig magyarul
megjelent összhangzattani, harmóniatani könyvet a példatárakkal együtt magába
foglalhatja.
- Más lehetőség? Például a zenetörténet?
R. P.: Az már kifejezetten csapatmunka lenne, egy ember nem vállalhatja.
Sokkal speciálisabb szakértelmet igényel, de egy-egy terület szakértőivel magas
színvonalú programot lehetne létrehozni. A jogdíjak miatt viszont nagyon sokba
kerülne.
K. Cs.: Ezen két dolog segíthet. Az egyik: a pályázatok - a szolfézs
CD elkészültét is támogatta a Nemzeti Kulturális Alap. A másik: a külföldi forgalmazásban
rejlő nyereség ösztönözheti a további fejlesztést, az újabb kockázatvállalást.
|
