Gyerekkoromban, az 1950-es években csodálatosan eleven zenei élet volt Sopronban. A Zeneiskola igazgatója és a városi zenekar karmestere, Horváth József jóvoltából a Kaszinóban rendszeres és színvonalas zenekari koncerteket tartottak, amelyek olyan rangú, szinte évente visszajáró vendégművészekkel büszkélkedhettek, mint Fischer Annie, Zathureczky Ede, Dénes Vera, Báthy Anna. Mi, zeneiskolások rengeteget kamarazenéltünk, növendékhangversenyeken léptünk fel, és tanév végén zenekarral is játszhattunk. Igen jó kórusok működtek a városban; az egyházi zene ezen belül is kiemelkedő szerepet vitt. Haydn, Mozart, Schubert miséi mellett Kodály Missa brevise is gyakran hallható volt vasárnapi nagymiséken.
Ebben a miliőben, Sopron sok évszázados kultúrájának levegőjében bontakozott ki a fiatal Soproni József kirobbanó tehetsége. Az ötvenes években ugyan már zeneakadémista volt, de rendszeresen hazajárt hétvégeken, ünnepeken, nyaranta, és mi, "kicsik" bámulva hallgattuk remek zongorázását, pompás orgonaimprovizációit, lapról játékát. Mesés zenei kvalitásai minden tevékenységében megmutatkoztak. Végül a zeneszerzői pályát választotta, de adottságai alapján több út is nyitva állt előtte.
Hogy továbbra is személyes hangnemben maradjak: a komponálás mellett a pedagógusi hivatásnak élő Soproni Józsefet később zeneakadémistaként, majd kollégaként kiváló tanárnak ismertem meg. Olyan tanárnak, aki hiánytalan zenei tudása és alkotói fantáziája révén élménnyé avatja az órákat, és aki azt a felszabadult légkört tudja megteremteni, aminek a tehetség és a tapasztalat nyújtotta biztonság a fedezete. Rektori működését (1988- 94) pártatlan objektivitás, világos helyzetfelismerés, mindenkor határozott állásfoglalás jellemezte.
Az ember idősebb korábban egyre inkább kötődik szülőhelyéhez, gyökereihez. A Sopronhoz mindig is nagyon hűséges Soproni József Missa Scarbantiensis címet viselő nagymiséjében állított emléket ennek a kötődésnek, és a város északi dombján emelkedő ősi Szent Mihály-templomban tartott ünnepi bemutató (1995) méltó hódolat volt az oly gazdag indíttatást nyújtó szülőváros előtt.
Nem tisztem Soproni József nagy és sokszínű zeneszerzői életművét ehelyütt méltatni: az akadémikusi rang (Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia), a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj, a Kossuth-díj önmagáért beszél. Inkább szeretettel és tisztelettel köszöntöm 70. születésnapján, és kívánom, hogy még sok értékkel gyarapítsa szűkebb és tágabb pátriája szellemi kincseit.
Szívből gratulál egy másik soproni muzsikus