1998-ban a Magyar Zenei Tanács kebelében működő Információs Központ azzal a reménnyel ünnepelte fennállása negyedszázados évfordulóját, hogy 2000-ben, a millennium évében vendégül láthatja a világ hasonló szervezeteit. A remény valóra vált: a szerény körülmények között dolgozó Hungarian Music Information Centre (HMIC) idén június 16. és 21. között helyet és programot adott a Zenei Információs Központok Nemzetközi Szövetsége (IAMIC) szintén ünnepi - mert létrehozása óta tizedik - konferenciájának.

Először tartotta kelet-közép-európai országban szakmai konferenciáját az 1990-ben önállóvá vált nemzetközi szakmai szervezet, a Zenei Információs Központok Szövetsége. Technikai szempontból az eltelt évtized Nagy-Britanniától Kanadáig látványos változásokat hozott: a számítógép, a világháló ma már hétköznapi használati eszköz. A keleti térfél rendszert váltó országaiban pedig az alkotások promóciója lett sokkal szabadabb - igaz, szegényebb is. Nyilvánvaló volt, hogy a harminc országból jelentkezett közel félszáz, különféle szervezeteket képviselő vendég őszintén - bár eltérő indíttatásból - érdeklődött a magyar központ által kínált program iránt.
A témát és a helyszínt 1998-as bécsi konferenciáján határozta meg az IAMIC: ennek alapján kezdett a szervezőmunkához a Magyar Zenei Tanács munkatársainak aktív segítségével a "másfélszemélyes" HMIC vezetője, Vida Eszter, aki nem tagadja, hogy a koncepció kidolgozásakor a Sydneyben tartott 1999-es konferencia kedvező tapasztalataira támaszkodott. Ott bizonyosodott be, hogy a gazdagabb vendégek nem feltétlenül ragaszkodnak a sokcsillagos luxusszállodához, a kényelmes, tisztességes szállással is beérik - ha a tanácskozás minden résztvevője együtt lakhat, s a hivatalos események után kötetlen beszélgetésre is jut idő és lehetőség. Így a Budapestre érkezőket a millenniumi földalattihoz, a Kodály-archívumhoz, a Zeneakadémia épületeihez, az Operához és egyéb kulturális intézményekhez közel, a Benczúr Hotelban helyezték el. E látszólag csupán technikai megoldás adott módot arra, hogy öt nap alatt hatalmas mennyiségű és mégis minőségi, a napirenden messze túlmutató ismerettel gazdagodjanak az IAMIC szakemberei. Úgy távoztak Budapestről, hogy a magyar zenei életről, kultúráról és történelemről átfogó és vonzó képet kaptak - és ez bizonyosan megszépíti a manapság sokat emlegetett "országimázst". Azt is többen kijelentették, hogy ez volt a "legzeneibb" konferencia, hiszen a résztvevők naponta találkozhattak valamilyen élő zenei produkcióval - annak ellenére, hogy idejüket szorosan beosztották a szervezők.
A globalizáció hatása a kelet-közép-európai zenei, illetve kulturális életre; a sajátos helyi, nemzeti értékek megőrzésének lehetőségei; a zenei információs központoknak e téren vállalható szerepe - ezek voltak a főbb kérdések, amelyeket az előadók és a szekcióülések résztvevői megvitattak. A kitűnően fölszerelt nyugati központok küldöttei úgy értékelték: sok, számukra is megfontolandó probléma került felszínre. A fejlődés és a haladás egyenetlensége ezúttal kivételesen nem hátrány. A központok megőrzik a hagyományos eszközöket és módszereket is, kottákat, lemezeket, folyóiratokat gyűjtenek és gondoznak, de figyelmük egyre inkább a számítógépes munkára összpontosul. A készülő közös adatbázis, a European Music Database tervének tökéletesítéséhez a konferencia sok értékes elemmel járult hozzá. A fent már jelzett globalizációs témában a magyar informatika és a nyelvészet tudósa, dr. Prószéky Gábor tartott izgalmas előadást. A kortárs magyar zeneszerzésről Hollós Máté adott áttekintést. Halász Péter és Szigeti István szintén ezt a kérdést érintette, az utolsó évtizedben létrejött alkotásokra összpontosítva, frappáns zenei illusztrációkkal - a CD-k az előadások után igen kelendőnek bizonyultak. A "legzeneibb" jelzőt azzal is kiérdemelte a budapesti konferencia, hogy a Magyar Rádió Márványtermében rendezett hangversenyen (szerkesztő: Lázár Eszter) Soproni József, Decsényi János, Tihanyi László, Vidovszky László és Eötvös Péter műveit élőben hallhatták a vendégek: többen jelezték, hogy egyik-másik kompozíció bemutatását otthon is megszervezik. A zenei információs központok feladatköre ugyanis nagyon eltérő: van, amelyik (például a magyar) elsőrendűen gyűjteményként funkcionál, és akad, amelyik lemezeket, kottákat ad ki, koncerteket szervez, tehát a kulturális piacon igyekszik bevételt szerezni. Természetesen mindegyiknek az a fő hivatása, hogy hazája kortárs zenéjét minél szélesebb körben népszerűsítse. Ezt a tevékenységet a globális hozzáférhetőség nagyon megkönnyítheti, ám a szerzői jogok területén manapság uralkodó káosz egyszersmind nehezíti is. A következő konferenciáknak e problémakörrel is foglalkozniuk kell, hiszen a zeneművek gyors ütemű digitalizációja a lopást is lehetővé teszi. Az információközlés technológiai fejlesztésének lehetőségeiről a budai Várban, a Soros Alapítvány által létrehozott C³ Kulturális és Kommunikációs Központban tanácskoztak, s közben megnézték a magyar, a francia, a horvát, a brit és az amerikai zenei adatbázisok demonstrációját.
A közös gyűjtemény-gyarapítás is folytatódik. Az összekötő tisztek (liaison officerek) hálózata is tartott egy szekcióülést. Feladatuk egyebek között, hogy az IAMIC hírlevelébe cikkeket írassanak a központok igazgatóival, és maguk is információkkal lássák el az internetes folyóiratot. Dolguk, hogy elhelyezzék a világhálón a friss alkotások adatait, évente más-más hangszercsoport szerint. Tavaly a vonósnégyesekre, 2001-ben pedig az ütőhangszerekre írt kompozíciók információs listáját teszik teljessé a központ honlapján. Nálunk az összekötő tisztét tavaly óta Legánÿ Dénes, a Magyar Zenei Tanács munkatársa tölti be.
Jövőre az IAMIC konferencia színhelye Norvégia lesz - oda már a szövetségbe Budapesten felvett bolgár zenei központ és a brüsszeli flamand zenei centrum képviselőjét is elvárják.