Etnomuzikológus, zeneszerző. Dunakeszin született 1910. április 25-én. Szegeden
Király-Kőnig Péternél zeneszerzést, Ocskay Kornélnénál magánéneket tanult, Budapesten
szintén magánénekből Székelyhidi Ferenc és Meszlényi Nándor növendéke. Tanulmányai
befejeztével 1936 és 1939 között könyvtáros, majd a Korunk Szava című hetilap
zenei rovatvezetője. 1940-től 1949-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
tisztviselője, majd miniszteri titkára, 1949-ben koncepciós perben elítélik. 1954
és 1969 között az MTA Népzenekutató Csoportjának (1974-től Zenetudományi Intézet)
tudományos munkatársa, 1969-től 1976-ban történt nyugalomba vonulásáig tudományos
főmunkatársaa, csoportvezetője. 1924-től a Kiskunságban 3500, a Csallóközben 2000,
a Lappföldön 276, egyebütt 300 népdalt gyűjtött. Az International Council for
Traditional Music tagja, a zenetudományok kandidátusa. Fő szerzeményei: hegedűverseny,
kamarazene, vegyeskari misék, dalok, népdalfeldolgozások. Könyvei: A finnugorság
ősi zenéje nyomában (1965); Hajnal vagyon, szép piros... Énekes várvirrasztók
és órakiáltók (1972); A finnugor zene vitája I-II. (1976); Népdal,
népzene Kecelen (1984); Népdalaink a magyar történelemben (Csenki Imrével,
1984); Lapp sámánok énekes hagyománya (1993); Cserényöm előtt... Kiskunhalas
népdalai (1994).
|