Rovatunkban nemegyszer szerepelnek olyan alkotások, amelyek a szerzőjükkel való beszélgetésünk pillanatában már túljutottak a kibontakozáson, de mivel még nem mutatták be őket, a készenlét és a várt megszólalás között, a további csiszolás esélyét sem kizárva lebegnek. A millenniumi operapályázat darabjai is ilyenek, ezek közt is tallózunk majd a Muzsika 2000. évi folyamában. A sort Fekete Gyula egyfelvonásosával, A megmentett várossal kezdjük.

- Miről szól a darab?
- Eörsi István, akinek azonos című színművéből - ahogy ő mondja: komi-tragédiájából - írtam az operát, így foglalta össze a mondanivalót: rossz időben a legjobb szándék is tragédiába torkollhat. A történet egyébként valahol Európában, mondjuk a 16. vagy a 17. században játszódik. A kisváros prostituáltját boszorkánysággal vádolják, s máglyahalálra ítélik. Hamarosan valamennyi "ügyfele" gyanúba keveredik, hogy rontás esett rajta, és az ördöggel cimborál. A küldetéstudattal megáldott Főinkvizítor és jobbkeze, a Borbély irányításával végtelen feljelentések sorozata kezdődik, a besúgó is besúgottá válik, nevetséges és képtelen helyzetek jönnek létre. Félelmükben egymás életét oltják ki a városlakók. Az elnéptelenedett város elöljárója egyedül ünnepelheti diadalát: megmentette a várost a gonosztól. - Eörsi István ezt a színdarabját 1964-ben, nem sokkal börtönévei után írta. A messzi századokból bizonyára nagy az írói áthallás a saját kora szereplőire.
- Hatásos lehet a színmű. Mit kellett tennie az operaszerzőnek?
- Mindenekelőtt eggyé zsugorítottam a három felvonást, majd a szöveget Eörsi elé bocsátottam, aki felülbírálta, mi maradhat ki és mi nem. Azért is választottam élő szerző darabját, mert érdekelt ez a fajta együttműködés.
- Ismerhetjük már Római láz című egyfelvonásosodat, annak neoromantikus hangját. Azt folytatja-e A megmentett város?
- Folytatja, mert a bel canto, a szép éneklés igényét nem adom fel. Viszont most többféle zeneszerzői technikát használok. Már az opera hangrendszere sem olyan nyilvánvalóan tonális. Egyes effektusok, hangszerelési módok kijelölik e mű távolságát a romantikától. Az eredeti színműben is kettősség uralkodik: mulatságos elemek keverednek a halállal.
- A szüzsé megengedte a nagy ívű éneklést? Nem váltott ki töredezettséget?
- Ez volt az egyik legnagyobb feladatunk a librettóírás során: a történet zártabb jelenetekbe szerkesztése, amelyekből mégis nagy ívek emelkedhetnek ki.
- Különválik recitativo és ária?
- Igen, még csembalót is használok egyes recitativókban, utalva régi korok operáira.
- Elidegenítés ez, vagy a hagyomány újjáélesztése?
- Nem elidegenítés.
- Mekkora a zenekarod? Sok a szereplő?
- Kisebb szimfonikus apparátus, kettős fákkal, kilenc felnőtt és két gyerekszereplővel, kórussal. A játékidő egy óra. - Ha nem írják ki az operapályázatot, akkor is megkomponálod a művet?
- A vokális műfaj mindig érdekelt, de alkalom nélkül aligha ír az ember operát. Eörsit már a pályázat nyomán kerestem meg. Több drámáját kezembe adta.
- A Római lázra is visszautalva kérdezem: mielőtt operaíráshoz fogtál, hosszan tanulmányoztad a távolabbi és közelmúlt zenés színpadi termését?
- A régi opera történetét tanulmányoztam, Metastasio elméletét, a műfaj kialakulását. A 20. századit figyelemmel kísérem, valamiképpen reflektálok rá: hol tagadom, hol beépül saját zenei szövetembe.
- Szereted az operát?
- Igen, nagyon.
- Mielőtt operaszerzővé váltál...
- Miért, azzá váltam?
- Aki már két operát írt, nem vált vajon operaszerzővé?
- Nem biztos.
- Erről hosszan lehetne töprengeni, de hadd térjek vissza eredeti kérdésemhez. Tehát mielőtt operát kezdtél írni, sokat jártál operába? Mondjuk elmégy a Turandot repertoárelőadására...?
- Sokat jártam és járok operába, s felvételekről is egyre többet hallgatok operát.
- Amerikában töltött éveid inspirációjából is táplálkozol?
- Chicagóban magas fokú profizmussal találkoztam, az hatással volt az operáról alkotott képemre.
- A millenniumi operapályázaton díjat nyert a darabod, de az elismeréshez nem járul bemutatási kötelezettség. Mi a mű további sorsa?
- Nincs kizárva, hogy néhány éven belül az Operaház műsorára tűzi.
- Nem konkrét neveket kérdezek, de lebegnek a szemed előtt majdani énekes szereplők és esetleg reménybeli rendező? S van-e elképzelésed a színpadképről?
- Vannak neveim, de azért nem említeném ezeket, mert furcsállhatnák, hogy a lap hasábjairól értesülnek arról: számítok rájuk. A színpadképet elképzeltem, de ha meggyőző, amit a rendező máshogyan akar majd, beadom a derekam.
- Miért mondtad kétkedőn, hogy két opera után sem tartod magad operaszerzőnek?
- Minden zenés színpadra kerülő műre rá lehet írni, hogy opera. De hogy csakugyan akként viselkedik-e a színpadon, kérdéses. Az én operáimról is csak a pódium ítélhet majd.