Nagy tudású pályatárstól, kiváló karmestertől, kedves kollégától búcsúzik az Állami Operaház.
Igaz, hogy "zenei mindenevőként" Házunk egész repertoárját ismerte, tanította, mégis azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom: a német operairodalom, azon belül is Wagner műveinek tanulmányozása és interpretálása töltötte be az életét. A hőskorszak legnemesebb német tradícióinak őrzője és továbbadója volt. Idősebb kollégáim emlékeznek többek között élményszerű, fűtött Walkür-előadásaira. Legendás, szinte gyermekien naiv rácsodálkozása a remekművekre, amely az évtizedek folyamán mit sem lanyhult, lehetővé tette számára e művek legmélyebb rétegeivel való áttétel nélküli kapcsolatának megőrzését. Mindig hálával gondolok rá, hogy már túl a nyolcvanon eljött próbáimra, előadásaimra, és fiatalokat megszégyenítő szellemi frissességgel, szóban vagy a zongoránál (kiváló pianista is volt) terelte figyelmemet a mű legfontosabb csomópontjaira.
Hiányozni fog. Tanítását megpróbáljuk továbbadni. S emlékét megőrizzük.