|
- Milyen mûvek bontakoznak Dukay Barnabás reflektorfénytõl nemigen, ám a szakmai
igényesség lámpásával erõsen megvilágított mûhelyében?
- Két vokális kompozíción dolgozom egyidejûleg: az egyik hat antifónából áll,
a másik kamarazene-kíséretes szólóhangra készül. Az antifóna schola-jellegû énekegyüttest
foglalkoztat - a Budapesti Énekes Iskola felkérésére írom -, a másik darab
mezzoszopránt, egy fúvós és egy billentyûs hangszert. Az elõbbiek kodifikált latin
szertartásszövegek, az utóbbi fél mondatnyit zenésít meg Jakab apostol levelébõl,
bizánci kiejtés szerint.
- Már nyelvileg is szokatlan igényt támasztasz az elõadóval szemben...
- Görög betûkkel jegyzem le a szöveget, de a huszadik század végén, az - idézõjellel
szólva - orosz kultúrával való találkozás után ez nem okozhat komoly gondot annak,
aki nem zárkózik el a feladattól. Persze megadom a fonetikus lejegyzés segítségét.
E mû írására Lukin Zsuzsanna biztatott, s nem is akarok mindent elmondani
a darabról, mert meg akarom lepni vele az elõadókat. A felkérésre válaszolva megmondtam
Lukin Zsuzsának: puszta szakmai jártasságból nem vállalkozom a komponálásra, csak
akkor, ha valami többletet érzek magamban. Úgy látszik, most ilyen kapcsolatba
kerültem ezzel a kompozícióval.
- Ha a szöveg mindössze fél mondat, talán belefér rovatunk kereteibe, hogy
teljes terjedelmében közreadjuk...
- Magyarul nyersfordításban azt jelenti: "Csak pára, mely rövid ideig látszik,
azután elenyészik" (Jak. 4, 14.). Szokták elétenni: "Mert mi a ti életetek?"
Én a kérdést elhagyom.
- A szöveg tartalma nyomán, darabjaidat ismerve felködlik bennem egy hangzáskép:
a pára és az elenyészés zenei struktúrában való megjelenítése. Jól sejtem?
- Semmiféle madrigalizmus nem lesz a mûben. A hangszereken zárt kánonszerkezet
szól, föléjük rendelem az énekszólamot, amely nem vesz részt a kánonban. A hatszólamú
struktúra két, egyenként háromszólamú propozíciós kánonból épül, amit persze nem
kell tudatosan hallania a hallgatónak, ez részben technológiai kérdés. A billentyûs
hangszert még nem választottam ki, a fúvós pedig valamilyen magas hangú instrumentum
lesz: fuvola, oboa vagy klarinét. A lejegyzés során rögzül majd az apparátus,
most még játszhatom vele gondolatban.
- Tehát nem hangszerszerû a szenei anyag.
- Abban az értelemben nem, ahogyan a 18. század végétõl a 20. századig a hangszerszerûséget
értelmezték. Azokhoz a Bach-szólamokhoz hasonlítanám, amelyek többféle instrumentumon
eljátszhatók, sõt esetleg el is énekelhetõk. Számomra viszont fontos a szín.
- Ha a kánon szólamainak többségét billentyûs hangszer játssza, a fúvós nemhogy
elsõ az egyenlõk között, hanem egyértelmûen kiemelkedik. És hogyan viszonyul az
énekhanghoz?
- A fúvós más szerepet kap, mint a billentyûs. Mondhatnám. egyik oldal-másik
oldal, nappal-éjszaka viszonyban adnak ki kerek egészt. A fúvós talán nem is egyszerre
játszik majd az énekkel.
- A munka jelen stádiumában meg tudod mondani, milyen hosszú lesz a darab?
- Csak annyiban, hogy két percnél hosszabb, tíznél rövidebb. De azt már látom,
legalább két változata lesz a kompozíciónak. A tételek rendjérõl csak a tisztázat
elkészülte után érdemes gondolkodni.
- Mindegyiknek azonos a szövege?
- Az énekes tételeké igen, de lehetnek tisztán hangszeresek is. Kedves elõképem
Liszt háromtételes darabja Victor Hugo szövegére, a Le crucifix, amelyet
utolsó éveiben írt ugyanazon szöveg azonos szellemû, mégis háromféle megközelítéssel.
- Mi vezet arra, hogy több változatban készítsd el a mûvet?
- A kompozíciós módszerbõl adódik: ez a struktúra valamiféle mobil, amely
lehet ilyen is, olyan is - én pedig nem veszem a bátorságot, hogy eldöntsem, ez
jó, amaz meg nem. Mindig igyekszem megtartóztatni magam a zeneszerzésben az olyan
személyességtõl, mint amilyen a következõ kijelentés volna: a csirkét rántva szeretem,
de sütve már nem - hogy kulináris hasonlattal éljek.
- Az antifónák liturgikus felhasználásra készülnek-e, s mit jelent ez számodra
a komponáláskor?
- Úgy sejtem, ilyen célra kérte Bubnó Tamás és Mezei János.
Részükre nem tisztán vegyeskari mûvet kell írni, hiszen a felsõ szólamot nemcsak
nõk vagy lányok éneklik, hanem fiúk is, ami más színt eredményez, olyasfélét,
mint egy gótika korabeli schola hangzása. Azok a szerzõk, akik ebben a témában
egykor jelentõset alkottak - Pierre de la Rue, Dufay, Philippe de Vitry és mások
- magas mércét állítanak az ember elé.
- Hogyan tudsz e mesterek szellemi vonzáskörében maradni úgy, hogy ne hasson
rád akusztikus világuk?
- Ez nekem nem nehéz. Amikor mégis annak bizonyult, vártam. A tanulás éveiben
sok hatás éri az embert. S noha a tanulás sohasem marad abba, az európai zenei
hagyomány belakott tájainak bejárása után az érdeklõdés a terra incognita felé
fordul. Az anyag legteljesebb, zsákutcákat is érintõ földerítése foglalkoztat.
Így adódik, hogy több verzió is elfogadható, s ha valamelyik nem, az okokkal pontosan
el tudok számolni magamnak.
|
