|
- A Liszt Ferenc Társaság tudományos konferenciája előtt a Kossuth Rádió reggeli
műsorában az Önt interjúvoló riporter azt mondta: "megáll az ész, hogy lehet az,
hogy a kommunistáknak nem kellett Liszt", majd hozzátette: politikai okai voltak
annak, hogy a társaság újbóli megalakítására 1973-ig kellett várni...
- A Társaságot 1893-ban alapították - hol működött, hol meg nem. 1936-ban, a jubileumi
évben megélénkült a társasági munka, de a társaság már a háború előtt sem működött
rendesen, a Rákosi-korszak pedig valóban nem kedvezett az egyesületek létrehozásának.
1973-ban viszont Forrai Miklós tanár úr addig kilincselt, amíg elérte, hogy újra
működhessen a Liszt Társaság. Hazai tevékenységünk lényege a Liszt-kultusz ápolása
Budapesten és vidéki csoportjainkban: Sopronban, Pécsett, Szekszárdon és Kalocsán.
Havonta egyszer klubdélutánt rendezünk, ahol Lisztről szóló előadást, illetve
koncertet hallhatnak az érdeklődők. Ami pedig nemzetközi munkánkat illeti: kapcsolatban
állunk a világ húsz-huszonöt Liszt Társaságával. 1986-ban Forrai Miklós meghívta
a többi társaság vezetőjét, 1993-ban pedig centenáriumunk alkalmából nemzetközi
tudományos ülésszakot rendeztünk. Az idei volt a harmadik ilyen tudományos ülésszak.
Ezt a címet választottuk: Liszt, a magyar és európai mester, a 21. század küszöbén.
A fővédnökséget - örömünkre - ismét a köztársasági elnök úr vállalta, aki magyar
és angol nyelvű levélben köszöntötte a résztvevőket. A tudományos tanácskozások
kockázata, hogy a meghirdetés pillanatában még nem tudjuk, ki fog eljönni, hiszen
sajnos senkinek nem tudjuk állni a költségeit. Az idén tizennégyen érkeztek az
Egyesült Államokból, az amerikai Liszt Társaság újságja ugyanis közölte felhívásunkat,
így sokan értesültek a rendezvényről. Összesen negyven külföldi vendégünk volt.
Németországból ezúttal szokatlanul kevesen jöttek, Kanadából ketten, s érkeztek
angolok, franciák, belgák, hollandok, svédek, lengyelek és olaszok. A környező
országokat egy pozsonyi kolléganő, egy kolozsvári, egy kismartoni és két doborjáni
kolléga képviselte.
- Többségükben Liszt-kutatók?
- Igen, de voltak házastársak is, meg olyanok, akiket pusztán az érdeklődés
hozott Budapestre.
- Három napon keresztül sűrű programot bonyolítottak le.
- Délelőtt-délután öt-öt előadás hangzott el. Tavaly meghalt Lennart Rabes
svéd zongoraművész, az International Liszt Center elnöke, aki nagyon sokat tett
a Liszt-kultuszért, ezért eredetileg az ő emlékének szerettük volna szentelni
a budapesti rendezvényt. Közben - karácsonykor - hirtelen meghalt Forrai Miklós
tanár úr is, úgyhogy az ő kettejük emlékének dedikáltuk ezt a három napot.
- Három hangversenyt is hallhattak a vendégek.
- Megpróbáltam olyan műsort összeállítani, amely nem szokványos, és nem csak
Liszt-művekből áll. Zenetörténeti összefüggésbe ágyazva szólaltak meg művei. A
zenekari esten két zsoltár - Liszt 13. zsoltára és Kodály Psalmusa között Schubert-Liszt
Wanderer-fantáziája hangzott el a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Rádióénekkar előadásában,
Hamar Zsolt vezényletével, Jandó Jenő ragyogó szólójával és egy Darmstadtban működő
tenor, Pető András közreműködésével. A két zongoraest közül az elsőn Liszt művészetének
német elődeihez, kortársaihoz és utódaihoz fűződő kapcsolatait szándékoztunk érzékeltetni.
Beethoven "Quasi una fantasia" feliratú Esz-dúr szonátáját Liszt Dante-szonátája
követte, amelynek alcíme: "Fantasia quasi sonata". Wagnert Izolda szerelmi halálának
Liszt-féle átirata képviselte. A B-A-C-H fantázia és fúga reprezentálta a Bach
és Schönberg közötti láncszemet - két Schönberg-darab, az op. 11/1 és 2 foglalatában.
A nagy sikerű koncert előadói Baranyay László, a rendkívüli tehetségű,
fiatal lengyel Wojciech Waleczek, Németh Zsolt és Lantos István voltak.
A második zongoraesten Liszt "vizes" és "harangos" darabjait (Zarándokévek 1.
és 3. kötet) állítottuk Debussy és Ravel hasonló zenéi mellé, az öreg Liszt "Allegro
barbaróit" pedig (ahogyan Szabolcsi Bence nevezte őket) a fiatal Bartók művei
követték. Ekkor is kitettek magukért az előadók: Miriam Gomez-Morán (Spanyolország),
Duan Ying (Kína), valamint Király Csaba, Homor Zsuzsanna, Csík Laura,
Oravecz György és Hegedűs Endre. E két est előadói - akik ingyen vállalták
a közreműködést - elnökünk, Lantos István szervezésében léptek fel.
- Gondolom, a zenekari est és az egész rendezvény nem kevés pénzbe került.
A Liszt Társaság költségvetési támogatása a kilencvenes évek elején megszűnt.
Most rendezvények finanszírozására lehet pályázni az NKA-nál. Onnan kapták a pénzt?
- A konferenciát a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A hangversenyeket, amelyek
megrendezésével a Filharmónia Budapest kht-t bíztam meg, a Magyar Alkotóművészeti
Közalapítvány, Budapest Főváros Kulturális Bizottsága és a Soros Alapítvány szponzorálta,
amiért köszönettel tartozunk nekik. Szeretném megemlíteni munkatársamat, Ujváry
Dánielt is, aki a szervezés gyakorlati részében rengeteget segített.
- Említette, hogy három napon át tíz-tíz referátum hangzott el. Hogyan válogatták
ki, hogy a jelentkezők közül kik fognak előadni?
- Válogatni már csak az említett körülmények miatt is kizárólag a hazai jelentkezők
köréből tudtunk. Szenzációt keltő előadást nem hallottunk, de volt néhány nagyon
érdekes hozzászólás. Az egyik kolléga, David Cannata (USA) például a Sotheby's
katalógusait tanulmányozva kiderítette, hogy az egyik koncertetűd, a Gnomenreigen
- amelynek címe nem Liszttől származik - eredetileg Mephisto-darabnak íródott.
Egy kanadai kolléganő, Pauline Pocknell Liszt egyik noteszét ismertette.
Liszt ebbe nem csupán programjait jegyezte fel, hanem nagyszámú költői idézetet
is. Másik kanadai kollégánk, James Deaville a lipcsei Hoffmeister kiadó
egykori katalógusait dolgozta fel, és azt derítette ki, hogy az 1840-es években
nagyon jól fogytak azok a virtuóz Liszt-darabok, amelyeket csak a szerző tudott
eljátszani, ám amelyeket sznobériából rengetegen megvásároltak. Kismartoni kollégám,
Gerhard Winkler egy fiatalkori Liszt bravúr-darabnak, a Grand Galop chromatique-nak
az idősebb Johann Strauss által egyszerűsített változatáról beszélt. Elhangzott
egy amerikai előadás Liszt és Bülow mesterkurzusairól. Írója, Richard Zimdars,
a Georgiai Egyetem professzora - egyébként Böszörményi Nagy Béla egykori tanítványa
- egybevetette a két mester kurzusait.
- Milyen dokumentumok maradtak fenn ezekről?
- Liszt August Göllerich nevű tanítványa naplót vezetett a kései kurzusokról -
ezeket a naplókat később kiadták. Bülow-ról is készültek feljegyzések.
- Mit lehet leszűrni ezekből?
- Például azt, mennyivel toleránsabb volt Liszt a tanításban is. Olyanokat
is tanított, akikkel magánemberként nem állt jó viszonyban, és soha nem próbálta
a tanítványt a maga képére formálni. Az előadók között akadtak néhányan, akik
saját Liszt Társaságuk tevékenységéről beszéltek, és itt járt két amerikai kutató,
aki a Los Angeles-i Liszt-zongoraversenyről számolt be, hangillusztrációkkal.
A hangfelvételek azt mutatják, hogy már tizenkét éves gyerekek is elképesztően
jól játszanak Lisztet. Érdekes, hogy a legjobb eredményt az ázsiaiak érték el.
A Magyarországon élő Paul Merrick Liszt hangnemválasztásaiból szűrt le
érdekes következtetéseket. A belga Liszt Társaság elnöke a brüsszeli Europália
Liszttel kapcsolatos eseményeiről beszélt. A magyarok közül Domokos Zsuzsa
tartott érdekes előadást római kutatásairól, kiemelném továbbá Ittzés Mihály
és Breuer János referátumát. Breuer Bartók Béla Liszt-játékát elemezte
hangzó dokumentumok alapján. A kolozsvári László Ferenc a 20., úgynevezett
"román" rapszódiáról beszélt. Hallottunk előadást a Schubert-kapcsolatokról, egy
másikat Liszt és Weber kapcsolatáról. Egy amerikai előadó Liszt növendékével,
Aggházy Károllyal foglalkozott. Előadást ugyan nem tartott, de mindvégig
körünkben időzött a legkiemelkedőbb Liszt-kutató, Rena Charnin-Mueller,
aki mindig érdemben szólt hozzá az előadásokhoz, és ez rangot, színvonalat adott
a konferenciának. Szintén csupán elnökölt, de értékes hozzászólásaival segítette
munkánkat Eckhardt Mária.
- Az efféle konferenciák anyaga általában nyomtatásban is megjelenik. Ezeket
az előadásokat mikor olvashatjuk?
- Azt bizony magam is szeretném tudni. Az 1993-as konferencia anyagát a hollandok
közölték, saját lapjukban. 1996-ban az angolok jelentették meg az előadásokat
a Liszt Society Publicationsben. Most több helyen pályáztunk - a millenniumhoz
kapcsolódva - egy, az előadásokat eredeti nyelven és magyarul is közreadó kiadvány
tervével. Nemeskürty István megbízottja sajnálkozva közölte, hogy nem támogatja
elképzelésünket. Hámori miniszter úr biztosított afelől, hogy ő személy
szerint is nagyon fontosnak tartja az ügyet. Tőle még nem kaptam választ. Ha kapnánk
rá pénzt, a Corvina Kiadó adná ki és terjesztené a könyvet.
- Alan Walker, Liszt életrajzírója mondta egyszer egy interjúban, hogy léteztek
Lisztnél sokkal-sokkal nagyobb zeneszerzők, de egyiknek sem volt annyira izgalmas
élete, mint neki. Vajon milyen új szempontok merülnek fel a kutatásban?
- Érdekes, hogy Liszt még mindig tartogat számunkra újdonságokat. Elképesztően
sok levelet írt - ezek között még mindig rengeteg a kiadatlan. állandóan előkerülnek
újak. De kottakéziratai ügyében is sok még a tisztázandó feladat. A legnagyobb
munka a tematikus katalógus, amelyen évek óta dolgozik az Egyesült Államokban
Rena Charnin-Mueller, itthon pedig munkatársaival Eckhardt Mária. Mint köztudott,
Liszt számos változatban készítette el műveit, úgyhogy a műjegyzék gigantikus
vállalkozás. És még valami: Liszt manapság divatos zeneszerző. Amerikai egyetemeken
rengetegen írnak róla disszertációt. Valóban, Liszt, mint zenetörténeti alak megunhatatlanul
érdekes, hálás téma. Számunkra pedig példakép: nagyformátumú magyar és európai
művész és ember, aki toleranciájával messze kimagaslott saját korából, a schlimmes
19. Jahrhundertből - ahogy a múlt századot Thomas Mann nevezte.
|
