December elején találkoztam utoljára Forrai Miklós Tanár Úrral. A Budapesti Kórus régi és aktív tagjainak szűk kórus-családi körében ünnepelte 85. születésnapját, a kórus egykori próbatermében, a Vigadó épületében. Tanár Úr nem várta meg a köszöntőket, magához ragadta a kezdeményezést, régi, megszokott helyére, a kórus elé állt, s édesapjától örökölt, tömegeket mozgatni képes néptanítói alkatával mesélni kezdett. Kissé megtört fénnyel, de annál nagyobb lelkesedéssel és szeretettel tallózott emlékeiben. Régi kórustagokra, iskola- és pályatársakra emlékezett, elemezte a Budapesti Kórusnak a magyar zenei életben betöltött, a hagyományokhoz kapcsolódó szerepét. Legtöbbször Bárdos Lajos nevét említette, aki 1941-ben, az akkor már 25 éves Palestrina és Cecília Kórus egyesítésével hozta létre a Budapesti Kórust.
Amikor 1948-ban Forrai Miklós lett a Budapesti Kórus karigazgatója, még volt remény a hagyományok töretlen folytatására, a politikai változások azonban más koncepciót jelöltek ki az együttes számára. Forrai nagyszerű taktikai érzékkel birkózott meg a kihívással, mindig képes volt kompromisszumokat kötni az oratóriumkultúra életben tartására. Műsorain a kötelezően előadandó, sokszor értékes műveket összekapcsolta az egyetemes zenetörténet nagy alkotásaival. Az Országos Filharmónia három, merőben más, de annál nagyobb egyéniségének, Lakatos Évának, Ferencsik Jánosnak és Forrai Miklósnak állandó szakmai együttműködése gyümölcsöző műsorpolitikát eredményezett.
Forrai munkamódszerét a legnagyobb igényesség jellemezte. Fontosnak tartotta a betanítandó művek ismertetését, elhelyezését a szerző életművében. Rendkívül szigorú volt, de pontosan ismerte kórusa hangi és koncentrációs terhelhetőségét. Állandóan harcolt a hangverseny-repertoár beszűkülése ellen, folyamatosan fedezett fel új vagy ritkán elhangzó műveket, melyek némelyikét ma, néhány évtized múltán jószerivel újra fel lehetne fedezni. Közel háromszáz hangversenyt vezényelt a Budapesti Kórus élén. Hazai kortársai közül megszólaltatta Bárdos Lajos, Borgulya András, Dávid Gyula, Farkas Ferenc, Harmat Artúr, Kadosa Pál, Kazacsay Tibor, Lajtha László, Ránki György, Sárai Tibor, Sárközy István, Sugár Rezső, Szabó Ferenc és Szelényi István oratorikus műveit. Ő mutatta be Magyarországon Honegger: Johanna a máglyán, valamint Orff: Carmina Burana és Catulli Carmina című alkotását, de dirigálta Barraud, Britterv Dallapiccola, Martin, Prokofjev, Sosztakovics és Walton kompozícióit is.
A nagy barokk és klasszikus oratóriumok előadása mellett Forrai számára Kodály életműve volt a legfontosabb. A Budapesti Kórus évi egy-egy a cappella-hangversenyén mindig hódolt Kodály szellemének. És végül Liszt Ferenc... Aligha volt magyar művész, aki annyit tett Liszt zenéjéért, mint Forrai Miklós. A Krisztus-oratórium, a Misék mellett máig alig játszott műveket (Strassburgi harangok, Prométheusz-kantáta, Szent Kristóf-legenda, Zsoltárok) adott elő, és dirigált lemezre, melyekkel hat rangos, nemzetközi nagydíjat nyert. 1973-ban hatalmas harcok után végre újból életre kelthette a Liszt Társaságot, melynek 1991-ig látta el főtitkári tisztét.
47 éven át dolgozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanáraként, pedagógiai munkássága alkotói értékű. Kórusgyűjtemény-tankönyvei, az Öt évszázad kórusa és az Ezer év kórusa című alapművek fogalommá váltak a karénekesi köztudatban.
Eleven emlékként él bennem Állami Hangversenyzenekar-i tagságom egyik első koncertje. 1969 júniusában a Károlyi kertben Forrai Miklós Haydn: Évszakok című oratóriumát dirigálta. Karakterábrázoló ereje felejthetetlen marad számomra.
Számtalan közös fényképet őrzök, melyek a Budapesti Kórus évi közgyűlésein készültek, s mára ereklyévé váltak. Köszönettel tisztelettel búcsúzom Tanár Urtól a Budapesti Kórus tagjai nevében is.

Antal Mátyás
a Budapesti Kórus karigazgatója