- Nem műfajváltást hírlelünk a címmel, mégis bizarr hatást kelt arról olvasni: Sáry László tánczenét komponál. Hogyan szántad rá magad?
- 1989-ben írtam egy tangót Yvar Mikashoff biztatására.
- Akkoriban ő a világ minden tájáról gyűjtött tangókat.
- Igen, komponált neki Cage, Tom Johnson és még sokan. Nálunk, a Zeneakadémia Kistermében is előadott egy estére valót a kollekcióból, köztük az enyémet. Ráérzett valamire, amire más kiváló pianisták kevésbé: arra, hogy nem táncolni valót írok, hanem valami átszűrtebb zenét, azt, amit nekem jelent az adott tánc.
- A te tangód olyan távolságban van a valódi tánctól, mint egy Chopin-mazurka a táncolható mazurkától?
- Igen. Vagy egy Stravinsky-keringő, illetve -ragtime. Nem érdekel holmi stílusgyakorlatszerű tánczeneírás. A koncertterem absztrakciójának magasába akarom emelni a táncot.
- Ennek során le is hullik róla a nemzeti kolorit? Tehát nem spanyolos vagy argentin jellegű a tangód?
- Nem. De írtam néhány éve egy Magyar táncot. Abban - ha elfedve, áttételesen is - érezhetően benne lüktet az ősi parasztzene. Olyan, akár egy magyar rapszódia.
- Milyen táncokat foglalsz a ciklusba, hányat, és hol tartasz?
- A 14.-nél tartok, s mintegy 25-öt tervezek. Amin most dolgozom, annak a címe: Rácz Walk. Négy üstdobra írom Rácz Zoltánnak, aki táncos mozdulatokkal járja, "sétálja" körül a hangszereket, miközben valami sípfélét is fújnia kell majd. Az eddigieket most készíti elő kiadásra az Editio Musica.
- De hiszen különféle hangszerösszeállításokkal dolgozol!
- Valóban, többféle duó, trió található köztük, s persze szólózongora is. Nem kell füzérként előadni a táncokat, lehet egyenként vagy tetszés szerinti csoportosításban. Az egyik legérdekesebb az Echo Rag zongorára, 4 kézre. Megírtam ennek variánsát csellóra és bőgőre, s most készül egy harmadik változat klarinétra, zongorára és gordonkára a Trio D'ECHO számára. Szívesen térek le a "nagyobb" művek komponálásának útjáról ezekhez a táncokhoz.
- Mi mindent találunk még ebben tarsolyban?
- Egy Bluest fuvolára vagy hegedűre és zongorára. Olyan lassú, hogy már alig érezhető táncnak. Egy amerikai együttestől hallottam egy szinte időtlen bluest, annak hatására született az enyém. A nagymama tánca egy régebbi darabom átirata: volt korábban zongoradarab, fuvola-zongora, ének-zongora duó, de most találtam meg az igazi formáját, Lakatos György fagottjátékától inspirálva. Ehhez a háttérben háromszólamú orgonakánon társul, amely magnóról is megszólalhat. Általában hangszínekben gondolkozom: itt a fagott magas fekvésében leltem gyönyörűségre.
- Készül táncaid sorozata, de eddig többnyire meglévő darabokra hivatkoztunk. Hát a távlatok? Szeretnéd-e, hogy ha majd elkészül, a teljes ciklus egyetlen est műsorán szerepeljen?
- Éppen ez a célom, hiszen egy koncert hosszúságúnak ígérkezik a teljes műsor. Alátámasztja ennek lehetőségét a hangszerelés és az anyagok változatossága. A hangverseny programját CD-re is vennénk, kiadnánk a kottát, így zárulna a terv.
- A három-négy perces darabok kötődnek az adott tánc zenetörténeti formai hagyományaihoz?
- Az egyik igen, a másik nem. Vagy a karakter, vagy a ritmus, olykor a hangvétel, a deklamáció hordozza az eredeti tánc szellemét.
- További táncneveket kérek a sorozatból.
- Boogie-woogie, keringő-féle. A tangó anyagából készítettem egy önálló öttételes kompozíciót is szaxofonra, gitárra és bőgőre Variációk egy táncdallamra címmel, de ez nem része a táncdarabok sorozatának, arányaiban lényegesen nagyobb.