Népzenekutató, folklorista. Budapesten született 1914. február 1-jén. Tanulmányait 1932-től 1936-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-néprajz szakán végezte, majd 1937-38-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei szakán Harmat Artúr, Bárdos Lajos, Vaszy Viktor és Werner Alajos növendéke volt. 1939 és 1941 között a Pázmány Péter Tudományegyetem gyakornoka, 1941/1942-ben ugyanott a néprajzi tanszék tanársegéde. 1942-től 1952-ig az Egyetemi Könyvtár munkatársa, 1952 és 1961 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának vezetője. 1961-től 1969-ig az MTA Népzenekutató Csoportjának tagja, 1970 és 1973 között, majd 1973-tól 1981-ben történt nyugalomba vonulásáig az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Az MTA Zenetudományi Bizottságának és Magyar Őstörténeti Komplex Bizottságának tagja. Az Ethnographia szerkesztő bizottsági tagja. A néprajztudományok kandidátusa, a néprajztudományok és a zenetudományok doktora. Művei könyvek a magyar néprajz, népzenekutatás, versritmus, vers és nyelv kapcsolatának területéről, többek közt: A magyar népballada és Európa (1976), Balladáskönyv (1979), A magyarság népzenéje (1981), valamint számtalan cikk és tanulmány magyarul és idegen nyelveken, különböző tudományos kiadványok szerkesztése és társszerkesztése. Erkel- és Széchenyi-díjas.