Művészeti intézmények
Kollár Imre, a Debreceni Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője és vezető karmestere a mostani évadban szeretne még jobban a műhelymunkára koncentrálni, többet foglalkozni Mozart és Haydn műveivel. Meggyőződése szerint a zenekart leginkább a bécsi klasszikusok műveinek eljátszása fejleszti. "Hiszek abban - magyarázza -, hogy ha egy zenekar jól eljátszik egy Mozart-szimfóniát, annak Csajkovszkij már nem okoz gondot. Az egymásra figyelés, az együttjátszás valahogy ezekben iskolázódik. Haydnnál nem lehet mellébeszélni, elbújni a szólamban, ott minden hangnak a helyén kell lennie. Nálam ez az alap." Mindemellett nagy figyelmet fordít a repertoár bővítésére is. Szívesen tűz műsorra kortárs zenét, alig-alig játszott 19-20. századi szerzők, vagy ismert komponisták ritkán hallható darabjait. "Kicsit fáklyavivő szeretnék lenni - mondja -, aki fölmutat manapság kevéssé ismert vagy elfeledett műveket."
A zenekarnak nyolcvan állandó tagja van. Kollár Imre szerint a nyugodt munkához még legalább tíz emberre volna szükség. Minthogy a Csokonai Színháznak nincs saját zenekara, ezt a szerepet is a Filharmonikus Zenekarnak kell betöltenie, ami művészileg időnként képtelen helyzeteket teremt. Kollár Imre szélsőséges példaként említi azt az esetet, amikor a zenekar délelőtt a színházban operettet próbált, este a koncerten pedig az Eroicát játszotta. A társbérlet állandó egyeztetést igényel Kollár Imre és Kocsár Balázs, a Csokonai Színház zeneigazgatója között. A konfliktushelyzetek megoldását megkönnyíti a két vezető személyes jó viszonya (mindkettőjüket 1989-ben, a Magyar Televízió VI. Nemzetközi Karmesterversenyén ismerhette meg a közönség, ahol Kocsár Balázs harmadik díjat nyert, Kollár Imre pedig közönségdíjat kapott), a struktúrából fakadó problémákon azonban így sem sikerül mindig felülemelkedniük, hiszen voltaképpen ütköznek az érdekeik: mindketten szeretnék a maximumot kihozni a zenekarból, de ez a jelenlegi körülmények között a színházban szinte elérhetetlennek látszik. "Hihetetlen színvonalkülönbség mutatkozik a zenekarnak a koncerten, illetve a színházban nyújtott teljesítménye között - panaszolja Kocsár Balázs. - Ezért nem a zenészeket hibáztatom, de tudom, hogy a zenekar nagyon jó produkciókra képes, és mint zeneigazgató nem vállalhatom a felelősséget azért, hogy a színházban sokkal gyengébben játszanak. A közönségből senkit nem érdekel, hogy mi ennek az oka, csak azt látják, hogy »na tessék, a Kocsár Balázs hogy dirigál». Nem beszélve arról, hogy a debreceni színház operabemutatóiról az országos sajtó, illetve média is hírt ad. Jönnek a kritikusok, és írnak arról, amit itt hallanak. És talán nem mindegy, hogy a város mit mutat meg magából. A zenekar koncertjeire viszont nem hiszem, hogy sokan ideutaznak, csak azért, hogy itt meghallgassák őket." Míg egy másfél órás zenekari koncertet általában öt-hat próba előz meg, a háromórás operaelőadásra négy próbával kellene felkészülnie a zenekarnak. "Ennyi idő alatt még végigmenni sem tudok a darabon - háborog Kocsár Balázs. - Ráadásul e négy próba alatt vált a zenekar, úgy ülnek be muzsikusok főpróbára, sőt néha előadásra, hogy nem is látták a darabot, mert a próbán még más játszott a helyükön." A zeneigazgató ötéves szerződésének utolsó évét tölti a színházban. Nagyon sok munkája és energiája fekszik benne, s amíg egy kis örömöt talál benne, kitart.
A színház három évre újraválasztott igazgatója, Lengyel György feltétlen bizalmáról biztosította. Már megbeszélték, hogy a következő három évben milyen darabokat szeretnének bemutatni (évi két opera- és egy operettbemutatót lehet tervezni), a megvalósítás azonban nemcsak rajtuk múlik. Ha semmi sem változik, az már Kocsár Balázs további pályáját is negatívan befolyásolhatja, s ezt bizonyára nem szeretné megvárni.
"A Filharmonikus Zenekar túlterhelt: a szerény önkormányzati lehetőségek miatt (idén körülbelül 60 millió forint önkormányzati támogatásban és mintegy 20 milliós központi céltámogatásban részesül a zenekar - A. P.) az együttes nem tud annyi tagot alkalmazni, amennyi sokrétű feladatainak ellátásához kellene" - erősíti meg Duffek Mihály zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriumának igazgatója, a városi önkormányzat kulturális bizottságának külső tagja. Valóban, a zenekar az évi 140-150 színházi szolgálat és a Filharmóniával rendezett bérleti sorozat mellett évi hat-nyolc hangversenyt ad a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában tartott Universitas-koncertek keretében, s ehhez csatlakoznak még a fellépések a Tavaszi Fesztiválon és a zenei világnapon, valamint a belföldi vendégszereplések és a külföldi turnék. A tavalyi évadban ötször léptek fel Budapesten, s a régióban is számos koncertet adnak. A turnékat megpróbálják fokozatosan leépíteni, egyre kevesebbet vállalnak, de mivel ezek fontos bevételi források, néhányat meg kell tartaniuk belőlük. Ezt igyekeznek úgy megoldani, hogy ha például egy kéthónapos turné adódik, egyszerre legfeljebb a zenekar öt tagját küldik ki, őket azután felváltják mások, hogy több zsebbe kerüljön egy kis pénz, a fennmaradó 25-35 ember pedig szabadúszó művészekből jön össze. "A legtöbb magyar zenekar kitalál magának valamilyen nevet külföldre; ilyen esetekben mi is ezt tesszük - magyarázza Kollár Imre. - Ez kompromisszumos megoldás, de mindaddig nem változik a helyzet, amíg egy magyar zenésznek nem lesz annyi a fizetése, amennyiből tisztességesen meg tud élni anélkül, hogy mellette még száz más munkát kelljen vállalnia. Egy zenekari zenésznek a saját állása mellett vagy tanítania kell, vagy haknizni, vagy kimenni két hétre turnézni, márpedig ez elvonja a figyelmét a fő munkájáról. De amíg ilyenek a fizetések, nem tehetem meg, hogy senkit nem engedek sehova. Háromszornégyszer ekkora fizetések kellenének ahhoz, hogy valami megváltozhasson."
Két éve lemezre vették Mozart Linzi szimfóniáját és egyik zongoraversenyét (Bogányi Gergely közreműködésével), s most tervezik a második CD-t. Nem azért készítenek lemezt, hogy boltban árusítsák, hiszen tisztában vannak vele: a jól ismert művekre kíváncsi vásárló a számos felvétel közül valószínűleg nem az övéket választaná. A lemezre referenciaként van szükségük, hogy a zenekarnak legyen önmagáról hangzó dokumentuma.
A város által fenntartott másik professzionális együttes, a Gulyás György alapította, 1955 óta működő Debreceni Kodály Kórus több lemezzel büszkélkedhet. Van közöttük olyan, amelyet a kórus maga adott ki, tisztelegve az alapító karnagy emléke előtt. Ez nem is került kereskedelmi forgalomba. Akad szponzori segítséggel megjelentetett felvétel, és olyan is, amely művelődési minisztériumi céltámogatásból készülhetett el. Tavalyi lemezük költségeit pedig fele-fele arányban megosztották a Hungarotonnal. Nemrégiben felvettek egy csokor olyan kortárs magyar művet, amely Debrecen város felkérésére íródott: a CD négy mű ősbemutatójára jelent meg, a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny ideje alatt.
A Kodály Kórus mindig is élen járt a magyar énekkari muzsika bemutatásában, terjesztésében: a nevéhez számos ősbemutató fűződik, közöttük sok olyan műé, amelyet kifejezetten Gulyás Györgynek, illetve az őt követő művészeti vezetőknek, s rajtuk keresztül a kórusnak ajánlottak.
A kórus évente 40-50 koncertet ad, ennek közel felét a városban vagy a környéken. A Gulyás György által kiverekedett 65 státusból mára csak 40 maradt. Ez a nagy, oratorikus kórusok létszámának alsó határa, ezért új koncepciót alakítottak ki. Mint Szűcs Lajos Antal, a kórus művészeti vezetője és vezető karnagya elmondta, a városban vagy annak közelében dolgozó énekes kollégák közül a legjobbakat kisegítőként bevonják a munkába, e tekintetben a Filharmonikus Zenekarhoz hasonlóan működnek. Az elmúlt évek nagy sikerű oratorikus sorozatai után mostanában más színnel is gazdagodik a kórus repertoárja: az a cappella-művek az eddiginél nagyobb súllyal szerepelnek a programban. A Filharmónia pedig a mostani évadban először próbálkozik vasárnap délelőtti családi hangversenyek rendezésével, a Kodály Kórus közreműködésével. Kocsár Balázs szívesen venné, ha a kórus egyes operák előadásában is részt venne, ők azonban elzárkóznak ez elől - Kocsár szerint azért, mert félnek, hogy a város akkor he akarná olvasztani őket a színházba. A kórus vezető karnagya úgy véli, egy ilyen együttes célja, hogy magas színvonalú CD-ket készítsen, a cappella-koncerteket adjon, jelentős oratorikus feladatokat vállaljon. Ha a Kodály Kórus mint művészeti intézmény bekapcsolódik egy operaelőadásba, felmerül a kérdés: vagy szolgálatban dolgozik - ilyet az együttes alapítása óta nem tett -, vagy a színház által kifizetett honoráriumért, amivel az önkormányzat tulajdonképpen egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt, lévén mindhárom intézmény (zenekar, színház, kórus) önkormányzati fenntartású. "A lényeg - véli Szűcs Lajos Antal -, hogy mindhárom intézmény tartsa meg teljes művészi autonómiáját. Ne fordulhasson elő, hogy kényszerpályára kerülünk, és le kelljen mondanunk fontos külföldi utakat, belföldi koncerteket, lemezfelvételeket, amelyek művészileg magasabb színvonalat képviselnek - csupán azért, hogy beálljunk az operába harmadrangú szereplőnek, és két-három hetet eltöltsünk a próbaidőszakkal. Pontosan tudom, mit jelentene ez, mert 12 évig dolgoztam a Csokonai Színházban mint karmester." "Amikor egy zenekari muzsikus nem a koncertpódiumon, hanem a zenekari árokban játszik - veszi át a szót Joób Árpád, a Debreceni Kodály Kórus igazgatója -, munkakörülményei alig változnak. Egészen más a helyzet azonban, ha egy koncerténekkarnak jelmezbe öltözve kell szerepelnie a színpadon. Érzek itt bizonyos műfaji ütközést is. El kell dönteni, hogy a városnak szüksége van-e egy koncerténekkarra, amely a cappella- és oratorikus zenét ad elő. Ha igen, akkor ilyen formában kell megtartani az együttest. Vagy arra van szükség, hogy legyen az operatársulatnak egy nagyon jó énekkara, de akkor ettől az énekkartól nem várható el, hogy a cappella- és oratóriumkórusként is azonos színvonalon működjön - ez már nem egyeztethető össze. Arra viszont volt már példa, hogy Kocsár Balázs vezényletével a Fideliót énekeltük koncertszerű előadásban."

Oktatási intézmények
Korábban öt zenei általános iskola működött a városban, jelenleg három, mindegyiknek van két-két kórusa: egy alsó és egy felső tagozatos. A legtöbb koncertfelkérést a közel negyven éve alapított Bányai Júlia Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola felső tagozatos gyermekkara kapja, mely tíz éve Tóth Ágnes irányításával dolgozik. Repertoárján (barokk és romantikus művek mellett) leginkább reneszánsz és 20. századi darabok szerepelnek. Szeptember-októberben általában madrigálokat énekelnek, és egy-két nehezebb kortárs darabbal is foglalkoznak, ami hangképzési és intonációs biztonságot ad a gyerekeknek. Az igazi műhelymunka októbertől január-februárig tart, ebben az időszakban kevesebb fellépést vállalnak, mert ekkor folyik az a készségfejlesztés, amely a tavaszi-nyári koncertekhez, illetve az adott évfolyam tananyagához szükséges. Ilyenkor inkább az év repertoárjának nehezét gyakorolják, egészen kicsi szeletekben. Februárban kezdik el a megtanult darabok stílusos megformálását. Egy opera betanulása két-három hónapot vesz igénybe, amiből az utolsó egy hónapban már a színházban próbálnak a gyerekek. Karácsonyi és húsvéti hangversenyeiket mindig valamelyik templomban tartják, a többit a Bartók Teremben vagy a Zeneművészeti Főiskolán. Évente háromszor-négyszer jutnak el Budapestre, és időnként külföldre is utaznak, többnyire versenyre vagy fesztiválra. A gyerekkari tagság korhatára 16 év, addig visszafogadnak volt növendékeket, a 16 éven felüliekből pedig - nem az iskola keretein belül, hanem önálló szerveződésként - négy éve létrejött a Debreceni Ifjúsági Leánykar és Fiúkórus, amely esetenként vegyeskarként is fellép.
A Simonffy Emil Zeneiskola az egyetlen ilyen intézmény Debrecenben, míg például Miskolcon három is működik. Az érdeklődéshez képest kicsi az iskola felvételi kapacitása, úgyhogy nyugodtan elférne még egy iskola a városban, de ennek egyelőre nincsenek meg a feltételei. 1200 növendékükből minden évben nagyjából húszan tanulnak tovább, és választják a muzsikuspályát. Sok olyan egykori növendéket tartanak számon, aki a debreceni zeneiskolából, illetve annak elődjéből, a zenedéből került zenei pályára - ma többen közülük a magyar zenei élet fontos szereplői, mint Ujfalussy József, Vásáry Tamás vagy Kocsár Miklós, illetve a fiatalabb nemzedékből Bartha Zsolt csellista, Andrási Pál hegedűművész vagy Szelecsényi Norbert zongoraművész. "A Kodály Teremben rendezett növendékhangversenyeink többnyire telt házzal zajlanak - meséli Fekete Ferenc igazgató -, akárcsak hagyományos karácsonyi hangversenyeink, amelyeket az utóbbi években már a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában rendezünk, mert kinőttük a Zeneművészeti Főiskola hangversenytermét. Ezeken a koncerteken ugyanis több mint hatszáz ember szokott megjelenni. A tanévzáró ünnepélyt a Sportcsarnokban tartjuk. Ez ugyan közoktatási esemény, de ott is föllépnek a zeneiskola együttesei, körülbelül kétezer ember előtt. Az előző évad végén a Bartók Teremben a Zenei Nevelésért Alapítvány javára szerveztünk koncertet. Az alapítvány egyébként a Bartók Teremben már második éve bált is rendez, amelyen szintén fellépnek együttesek, szólisták, tanárok és volt növendékek. A Tavaszi Fesztivál rendezvényein is évek óta szerepet kapunk: korábban növendékeink léptek föl, idén tanári hangversennyel jelentkeztünk, az előző években pedig jó néhány kolléga önálló esteken mutatkozott be, vagy kamaraesteken működött közre. Néhányuknak - például Jakab Hedvig zongoraművésznőnek vagy Papp Sándor gitárművésznek - önálló CD-jük is megjelent. A tantestület tagjaiban é1 az ambíció, hogy időnként maguk is közönség elé álljanak."
A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola épülete elhanyagolt állapotban van - valószínűleg két éven belül felújítják. Érdekessége, hogy ez az ország legrégebbi, kifejezetten zeneoktatási célra tervezett épülete: 1894-ben épült, vagyis jó tíz évvel idősebb, mint a budapesti Zeneakadémia. Felépülése után ide költözött a város első zeneoktatási intézménye, a 136 éve alapított Debreceni Zenede. Itt található Debrecen legjobb akusztikájú - az épület többi részével ellentétben kifogástalan állapotú - hangversenyterme, a Kodály Terem, amely többek között az évi öthat önálló tanári koncert helyszínéül is szolgál. Ezek nyilvános és ingyenes koncertek, amelyeket az iskola finanszíroz úgynevezett Kodály-hagyatékából, az intézmény ugyanis minden évben megkapja a Kodály-jogdíjakból befolyó összeg tíz százalékát. Molnár Zsolt igazgató fájlalja, hogy a Kodály Termet szinte teljesen kivonták a hivatalos hangversenyéletből, s egy ideje alig-alig kapnak hangversenyeket. Pedig véleménye szerint ez ideális helyszín vonósnégyes- és más kamarazenei koncertek számára, de ezekből az utóbbi időben nagyon keveset - évente talán ötöthatot - rendeznek a városban. Az iskola együttesei közül az énekkar - vegyes-, illetve női kar, mikor mire van szükség -, rendszeresen fellép hazai és külföldi fesztiválokon, a szimfonikus zenekarral pedig azt tervezik, hogy évente három-négy programot betanulva kezdje eljárni az országot, és a testvérvárosi kapcsolatokat felhasználva próbáljon meg külföldre is eljutni. Régóta híres a rézfúvós zenekar, amely a Kölcsey Művelődési Központtal közös fenntartásban működik: áz iskola adja a növendékeket és a hangszereket -olykor zeneművészeti főiskolások is közreműködnek -, a művelődési központ pedig a próbatermet, s emellett a saját rendezvényein is fellépteti az együttest, amely a nevezetes virágkarnevál nyitózenekaraként is rendszeresen szerepel. A város mazsorettcsoportjával együtt világjáró együttessé fejlődött -Japántól Amerikáig mindenütt megfordult már. A tanárokat gyakran hívják a Filharmonikus Zenekarba kisegíteni, ez azonban néha megzavarja a tanítást, úgyhogy ez ügyben az iskola igazgatójának a zenekar igazgatójával, Kovács Jánossal kell egyezkednie. "Az esetek túlnyomó többségében sikerül is megoldást találnunk, ha a kolléga gondoskodik helyettesítésről - tájékoztat Molnár Zsolt. - Az a kikötésem - szögezi le -, hogy hosszú turnéra egy félévben legfeljebb egyszer lehet elmenni, illetve a vizsgákat megelőző időszakban és a vizsgák alatt a diákok érdekében nem szoktam elengedni senkit. Akkor ugyanis nem szabad helyettesíteni."
A város koncertéletéről szólva Molnár Zsolt elmondta: Debrecen hangversenylátogató közönsége mindössze a lakosság 2-3 ezrelékét teszi ki, ami 5-600 fő a nagyjából 250 ezres népességből. Ezt katasztrofálisan alacsony számnak tartja. "Ilyen körülmények között - fejtegeti - létkérdés, hogy ne szervezzünk - esetleg akaratlanul is - egymás ellenében koncerteket, ezért az intézményvezetők össze szoktak ülni, hogy lehetőség szerint egyeztessék a programokat." Az igazgató kedvező fejleményként említi a Debreceni Városi Televízió kezdeményezését: tavaly decemberben meghirdettek egy zongoraversenyt az oktatási intézményekben tanuló diákok számára. Öt élő adást szántak erre, a zsűritagok az intézmények tanárai közül kerültek ki, s a hat kategória győztesei gálahangversenyt adtak a Bartók Teremben, szintén élő adásban, a Debreceni Filharmonikus Zenekar kíséretével. A szakiskola győztes növendékét, egy nagyon tehetséges, 14 éves kínai kislányt az iskola szimfonikus zenekara kísérte Beethoven C-dúr zongoraversenyének első tételében. Idén a vonósok számára írtak ki hasonló versenyt, s a díjazottak gálaestjét a zenei világnapon tartják.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriuma egyfelől fontos szerepet tölt be a városi hivatásos előadó-együttesek utánpótlásának nevelésében (mindenekelőtt a Filharmonikus Zenekaréban, és persze a Kodály Kóruséban is), másfelől az intézmény hangversenyterme gyakori színhelye a városban rendezett koncerteknek. "Alapelvünk, hogy azért, mert oktatási intézmény vagyunk, nem szabad elkülönülnünk a napi koncertélettől - fejti ki Duffek Mihály igazgató. - Az országban valószínűleg egyedülálló, hogy az intézményben hét olyan hallgatói együttes működik - egy szimfonikus zenekar, egy vonósegyüttes, két kórus, egy rézfúvós együttes, egy ütőegyüttes és egy régi zenét játszó együttes -, amely a Zeneakadémiától a Vigadóig minden fontos helyszínen rendszeresen fellép, és rendre meghívást kap Svájcba, Olaszországba, Németországba, Ausztriába - mondja büszkén. - Nemzetközi versenyekről folyamatosan első-második helyezésekkel jönnek haza együtteseink, főleg a kórusok. Voltaképpen szabályos előadói tevékenységgel vesznek részt a zenei életben. A közönség pedig nemcsak hallgatóink baráti köréből kerül ki, növendékeink többsége ugyanis nem debreceni."
"Egy zenei felsőoktatási intézménynek nemcsak az a funkciója, hogy oktatási feladatait ellássa; sokkal inkább olyan zenei-szellemi centrumnak kell lennie, amely a szó jó értelmében hat a város és a régió kultúrájára" - állítja mély meggyőződéssel Duffek Mihály. E felfogás jegyében minden évben helyet adnak országos, illetve időnként nemzetközi versenyeknek. A főiskola és a Filharmonikus Zenekar együttműködését a két intézmény közötti egyezmény szabályozza: ennek értelmében zenekari gyakorlatként a hallgatók bekapcsolódnak bizonyos produkciók próbafolyamatába és előadásába, ami a főiskola számára lehetővé teszi a zenekari képzés erősítését, a zenekar pedig kisegítőkhöz jut, és idejében megismerheti az újabb generációkat, amelyek esetleg a zenekar tagságának egy részét alkotják majd. De végzett diákjaik az ország számos más zenekarában is megtalálhatók, Szombathelytől Budapesten át Miskolcig.