A Magyar Zenei Tanács jelentése alapján öszszefoglalás készült a magyar zenei élet alakulásáról és zenekultúránk állapotáról, ennek szövege némileg átszerkesztett formában jelent meg a Muzsikában (1998. 3• szám 12-18; 4. szám 5-12). Az írás összeállítóinak rendkívül széles körben kellett tájékozódniuk, valószínűleg ez az oka, hogy a népzene területén nem sikerült kellő ismereteket szerezniük, és így a népzenetudományról alkotott kép helyesbítésre szorul.
1. "Az Akadémiai Kiadó is leállt a Magyar Népzene Tára vaskos köteteinek kiadásával (a további kötetek megjelenéséért a Balassi Kiadó tesz most erőfeszítéseket)", olvashatjuk a tanulmányban. Nos, a mondat első fele igaz, az Akadémiai Kiadó két másik vaskos népzenei kötetet adott ki: Bartók Béla: Magyar népdalok. Egyetemes gyűjtemény (1991), és Bartók Béla: Hungarian Folk Songs. Complete collection (1993) című könyvét. Ami A Magyar Népzene Tára sorozat sorsát illeti, örömmel közlöm, hogy három kötet is megjelent a rendszerváltás óta: az Akadémiai Kiadó a Balassi Kiadóval közösen publikálta a VIII. kötetet (1992), majd a Balassi Kiadó önállóan a IX.-et és a X.-et (1995, 1997). A X. kötet megjelenéséről a Magyar Nemzet is hírt adott (1997. április 26.), az 1951-ben indított teljes sorozatról pedig előadás hangzott el a budapesti Nemzetközi Kodály Konferencián (1997. szeptember 24.).
2. "Az archívumok ... kincset érő felvételeinek korszerű technikával, időtálló anyagokra való átmentésére jóval többet kellene áldozni." Igaz. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a korábbi időszakhoz viszonyítva örvendetes áttörés történt, soha ennyi fémmatrica nem készült: 1996-ban 80 darab, 1997-ben 62. Ugyanekkor kezdődött el az áttérés az archiválási célt szolgáló, egyedi gyártású népzenei hanglemezekről a CD-re. 1996-ban 200, 1997-ben 168 darab készült a Zenetudományi Intézetben. Mellette sor került az elavult hangtechnikával (fonográf, röntgenlemez, Webster magnódrót) megörökített népi dallamok modern átírására is.
3. A népzenei hangzó kiadványok között - mint tudományos, a dialektuskutatás legújabb eredményein alapuló munkát - említésre méltónak találtuk volna az MTA Zenetudományi Intézete kiadásában megjelent Magyar Népzenei Antológia Kelet 1. Szilágyság, Kalotaszeg, Mezőség (1993), és Kelet 2. Székelyföld (1995) című kazettaalbumot, valamint a Magyar népénekek (1997) című, történeti és földrajzi áttekintést nyújtó, nyolckazettás összeállítást.
4. "Ami a népzene tudományos kutatását illeti, az utóbbi években mintha lelassult volna", így szól a jelentés általánosító megfogalmazása. Ha a jelentés összeállítói ismerték volna az utóbbi években megjelent számos tudományos könyvet, tanulmányt, netán a hazai és külföldi konferenciákon elhangzott előadásokat, bizonyára másként vélekedtek volna. Behatóbb tájékozódással még arról is tudomást szerezhettek volna, hogy a kutatás alapját képező központi népzenei gyűjtemény csupán az elmúlt két évben több tízezres tétellel gyarapodott, és hogy kiépült a rendszerezett anyag számítógépes adatbázisa (mintegy 100 000 dal adataival). E gyűjtemény egyébként a táncházmozgalomnak és a népzenei oktatásnak is egyik legfontosabb forrása.