Meggy, dinnye, alma - és most a tej. Sorrendben így következtek idén a
termelõk demonstrációi a hipermarketek felvásárlási gyakorlatát kifogásolva.
Miközben a termelõk az „idegen áruk” elõnybe hozatalát kifogásolják, akcióik
rávilágítanak: a magyar termelõknek nem sikerült alkalmazkodniuk globális
világunkhoz.
Fotó: Somorjai László
A napokban a tejtermelõk félpályás útlezárással követelték, hogy a
bevásárlóközpontok polcain nagyobb arányban kapjanak helyet a hazai termékek.
Több hipermarket ugyanis inkább az olcsóbb szlovák, szlovén tejet vásárolja fel.
Az árkülönbözet gyakran 50 forintot is elér literenként, ami kellõ súllyal esik
latba az árérzékeny hazai fogyasztók döntéseiben. Hasonló árkülönbség állhat elõ
gyümölcsök, vagy éppen a dinnye esetében is.
De vajon miért drágább ennyivel a magyar áru?
A lapunknak nyilatkozó szakember szerint a válaszhoz vissza kell menni az uniós
csatlakozásunkig. Míg a magyar kormány nem hozta meg a szükséges intézkedéseket
a hazai agrárpiac védelme érdekében, számos ágazat cégeit felvásárolták, majd
megszüntették a külföldi konkurensek. Szlovákiában, vagy éppen Szlovéniában,
Lengyel-országban ezzel szemben nagy gondot fordítottak a hazai piac védelmére.
Így megerõsödhettek a helyi agrárcégek.
A másik különbség abból adódik, hogy az említett országok mezõgazdasága
sikeresebben alkalmazkodott globális világunk kihívásaihoz. Ennek jegyében
többek között éltek az EU által is támogatott TÉSZ-ek (Termelési Értékesítési
Szövetségek/Szervezetek) megalakításának lehetõségével. A szervezeten belül az
egyes ágazatok összefogva közösen keresnek piacokat a termékeikre. S mivel
nagyobb erõt képviselnek, inkább partnereivé tudnak válni a multiknak, mintha -
a magyar gyakorlat szerint - egyes gazdaságok próbálnak dûlõre jutni a láncok
képviselõivel. A nagy mennyiségben való értékesítés pedig lehetõvé teszi, hogy
akár kisebb árrés esetén is megfelelõ nyereségre tegyenek szert. Mivel nálunk ez
az értékesítési forma nem elterjedt, a termelõk lényegesen rosszabb
alkupozícióban kénytelenek tárgyalni a kereskedõkkel. S mivel az árérzékenység
miatt jobban fogy az olcsóbb áru, hiába kiváló minõségûek a magyar termékek, a
láncok ezeket a termékeket helyezik elõtérbe.
A TÉSZ-ek másik elõnye, hogy a gazdák képesek megtalálni a piacot a termékeik
számára. Jellemzõen a hazai kistermelõk nem forognak a világ vérkeringésében,
nem használják az internetet sem, így nem meglepõ, hogy minimálisan tájékozottak
a piaci tendenciákat illetõen.
Jó példa erre a kukoricatermelõk idei kálváriája.
Ebben az évben a tavalyinál 40 százalékkal több búzát arattak le, a
kukoricatermelés pedig több mint a duplája lett a tavalyinak. Hiába azonban a jó
termés, a hazai gabonaágazat helyzete tovább romlott, mivel a bõséges termés
hatását semlegesíti a felvásárlási árak csökkenése. Fél év alatt az étkezési
búza tonnája 72 ezer forintról 32 ezerre zuhant, de a kukorica ára is a tavalyi
szint felét éri csak el.
Az alapvetõ probléma az, hogy az ágazatnak nincsen szervezett piackutatói,
elemzõi háttere, gyenge a kommunikáció a piaci szereplõk között. Nem jutottak el
például a gazdákhoz a környezõ országokban várható kedvezõ termésbecslések
hírei. Mint azok a hazai áresést elõrejelzõ információk sem, hogy az aratás
elõtt a magyar kereskedõk 30 ezer forintos áron hoztak be az országba román
búzát. Ezen kívül az ágazat jelentõs logisztikai hátránnyal küzd a régiós
versenytársakkal szemben, amely egy mondás szerint csak akkor tûnik el, ha majd
tengerünk lesz.
Mindezek miatt nem meglepõ a rossz hangulat az ágazatban. Nemcsak a gyümölcs-,
illetve a tejtermelõk elégedetlenek, hanem a gabonatermelõk is. Nem kevesen a
kormányt teszik felelőssé. Szabó János mezõhegyesi gazda szerint a kormány tehet
a kialakult helyzetrõl. „Kádár idejében ez nem fordulhatott volna elõ” -
szögezte le. Kovács Pál gazdálkodó szerint azonban éppen a korcs kommunista
rendszer tette tönkre az országot. „Nem volt egy talpalatnyi földünk sem, minden
felett a népköztársaság uralkodott. Aki most is az államra vár, az megérdemli a
sorsát” - fogalmazott a gazda.
Az agrárium mindennapjaiból idõrõl idõre megmutatkozó problémák, demonstrációk
felhívják a figyelmet arra, hogy az egyébként kiváló adottságokkal rendelkezõ
Magyarországnak nem sikerült megfelelõen élni az uniós csatlakozás adta
lehetõségekkel. Mai világunkban nemcsak termelni kell tudni, hanem értékesíteni
is. A feudalizmus és a szocializmus árnyát több szomszédos ország sikerrel
átlépte, melynek eredményei a hipermarketek polcairól vigyorognak ránk.