A nyilatkozatokból úgy tûnik, minden érintett szeretné, hogy valami
történjen az egykori Honvéd Fõparancsnokság maradványaival. Ennek ellenére mégis
patthelyzet alakult ki a budai Vár szívében lévõ terület rendezése kapcsán.
Ennek okait mindenki a másik oldalon állókban látja. Így hiába lenne lehívható
uniós forrásból a felújításhoz szükséges pénzösszeg, nem tudni, még meddig
nézhetjük a romokat.
Fotó: Somorjai László
A rendszerváltozással érkezõ új szelek már rég elsöpörték azt a hozzáállást,
ami lecsupaszította a királyi palota falait, és évtizedeken keresztül hagyta
pusztulni a budai Vár értékes épületeit. Ennek ellenére a határozott politikai
akarattal keresztülvitt projektek mellett - Sándor-palota, Mátyás-templom - más
építmények tovább pusztulnak. Közöttük a második világháborúban lebombázott,
majd jelentõsen visszabontott egykori Honvéd Fõparancsnokság. Az épület esetleg
a háborús mementó szerepét töltheti be, de leginkább csak szégyenkezhetünk
miatta, mert a Várba érkezõ legtöbb turista kénytelen elhaladni mellette.
Az elmúlt években számtalan terv született az épület helyreállítására és
újrahasznosítására, szinte minden funkciót beleálmodtak már, ami csak
beleálmodható (Hatvan éve vár a Várban. Hetek, 2008. május 2.). Lehet, hogy egy
kicsit sok is volt a tervekbõl. A Budavári Önkormányzatnál az elmúlt hetekben öt
különbözõ elképzelést mutattak be. „Szinte minden kedden és csütörtökön
kiterítettek egy tervet az asztalra, amit aztán összecsomagoltak és elvittek
anélkül, hogy alaposabban megnézhette volna bárki” - ecsetelte a történteket a
Heteknek Blázsovics Lívia, a Budavári Önkormányzat sajtóreferense. A budaváriak
hiányosnak, átgondolatlannak ítélték a projekt elõkészítését, és többek között
ezért rendeltek el a területre változtatási tilalmat. „Továbbá az volt még a
fájó pont a számunkra, hogy egy tollvonással kihagyták a kerületet a tényleges
döntésbõl” - tette hozzá a sajtóreferens.
Mint mondta, a tollvonás akkor történt, amikor kiemelt nemzetgazdasági üggyé
minõsítette a kormány a budavári beruházásokat, így kizárta az önkormányzatot az
engedélyezési eljárásból. Cserébe az önkormányzat három évre szóló változtatási
tilalommal tette lehetetlenné a területen a bontásokat és az építkezéseket. Ezen
persze az önkormányzat hajlandó változtatni, ha azt látják, hogy a
nagyközönségnek és ezen belül a budaváriaknak is lesz beleszólásuk a
történésekbe. A konfliktusnak nyilvánvaló politikai színezete is van, hiszen a
Budavári Önkormányzat markánsan jobboldali vezetésû. Bár az érintettek állítják,
hogy mindent megtettek az együttmûködés érdekében, az eredmények mégsem ezt
mutatják. Suchman Tamás, a kiemelt fejlesztésekért felelõs tárcaközi bizottság
szocialista alelnöke a következõket állította lapunknak: „Mi folyamatosan készek
voltunk a konstruktív együttmûködésre. A budavári fõépítészt is háromszor
kértem, hogy fejtse ki az álláspontját, hogy mit is óhajt a területen látni.”
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség részérõl is azt a tájékoztatást kapta lapunk,
hogy az elmúlt idõszakban számos engedményt tettek, hogy a beruházás
megvalósulhasson; ezért történt meg a projekt kibõvítése, ezért volt a
folyamatos tárgyalás és az eredeti határidõk többszöri meghosszabbítása is. Buda
várában ezzel szemben úgy látják, hogy a kormány a saját magának adott
határidõket sem tudta betartani, ezért tolódott minél késõbbre a megvalósulás.
Egyértelmû, hogy a projekt egyik kulcshelyszínére elrendelt változtatási
tilalommal az önkormányzat ellehetetlenítette a beruházás folytatását. Suchman
Tamás szerint egyedül azt tudják tenni, hogy jogorvoslattal élnek, aminek az
eredménye valószínûleg csak évek múlva lesz meg. Addig is folytatják a
munkálatokat azokon a területeken - karmelita kolostor, nyugati oldal -
,amelyekre nem vonatkozik a tilalom.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél elmondták: annak érdekében, hogy Magyarország
ne veszítsen el uniós forrásokat, a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter
felkérést kapott, hogy vizsgálja meg a beruházás megvalósíthatóságát, és ha azt
a körülmények indokolják, tegyen lépéseket a források gazdaságfejlesztési
célokra való átcsoportosítására. A parlamentben már az is elhangzott Burány
Sándor államtitkár szájából, hogy a válságkezelõ programok számára juttatnak a
pénzösszegekbõl. Így elképzelhetõ, hogy a gazdasági válság begyûrûzésével egy
idõre búcsút inthetünk a Várban éktelenkedõ Honvéd Fõparancsnokság
helyreállításának.
„Úgy tartják, hogy a mûvészek és az építészek ízlésének progresszívnak,
elõremutatónak kell lenni. A megvalósult mûvek esetén azonban figyelembe kell
venni azt, hogy képeket csak annak kell nézni, aki megveszi õket, az épületek
viszont ott vannak az emberek elõtt. Fontos azt is elfogadni, hogy a
progresszivitásnak és a befogadó közegnek találkoznia kell” - mondta lapunknak
Kis Péter építész, aki két alkalommal - 1994-ben és 2004-ben - is nyert
pályázatot a volt Honvéd Fõparancsnokság rekonstrukciójára kiírt pályázaton.
Ismeretes, hogy az építészt sokat támadták nyertes pályamûvei miatt. A leginkább
elfogadott változat egy oszlopcsarnokos terv volt, ám az nem felelt meg a
kerületi szabályozásnak. „Mivel a tervezõknek szabadságot szerettek volna adni,
a pályázatokra benyújtott munkáknak nem kellett betartaniuk ezeket az
elõírásokat” - állítja Kis Péter, hozzátéve, hogy május óta foglalkoztak azzal,
milyen geometriai formákkal felelhetnek meg a szabályoknak.
„A szabályozási terv abban segít, hogy a kerületek meghatározhassák, hogy milyen
épületeket szeretnének a területükön látni” - mondta el a Heteknek Nagy Béla, az
I. kerületi szabályozási tervet készítõ Mû-Hely Tervezõ és Tanácsadó Zrt.
vezetõje. Hangsúlyozta, hogy a kerület többször is jelezte, hogy kész a
szabályozási terv módosítására is, ha olyan változat születik, amely illeszkedik
a környezethez.