Az elmérgesedett magyar-szlovák viszonyért mindkét mostani kormány felelõs,
az unió csak két marakodó államot lát belõlünk. Az évszázados konfliktusnak a
történelmi sérelmeknél irracionálisabb, lélektani gyökerei vannak - állítják
lapunknak nyilatkozó szakértõk. És aligha jelent orvosságot a problémára a két
fél szélsôségeinek helyzetbe hozása.
„Kik voltak a Kárpát-medencében elõbb: a szlovákok vagy a magyarok?” - máig
közkedveltek az efféle felvetések, de nem sok alapjuk van, már csak azért sem,
mert kevés biztosat tudunk a honfoglaláskori népekrõl. A szlovákok õshonosságára
szavazók úgy vélik, hogy a mai csehek és szlovákok a 9. századi Nagy Morva
Birodalomban élõ szlávok egyenes leszármazottai; a szlovák nép magyaroktól
elszenvedett sérelmei így egészen Szvatopluk fejedelem idejére vezethetõk
vissza. Mások ezt tagadják - a kezdeteket illetõen a hivatalos szlovák és magyar
történetírás között máig nincs összhang. Egyetértés van viszont afelõl, hogy a
10. századtól egészen a 18-19. századig a szlovák történelem csak a magyar
államiság keretein belül értelmezhetõ. A felvidéki olvasztótégelyben kialakult,
nyelvében, írásbeliségében egységesülõ szlovákság megszületésérõl csak a
reformáció óta, a 16-17. századtól beszélhetünk. Aztán a magyar reformkor, a
48-as szabadságharc, majd a kiegyezés során az önállósodó magyar nemzet a
korábban lojális magyarországi kisebbségeknek sajnos nem biztosította az õket is
megilletõ nemzetiségi jogokat. Ez komoly sérelmekhez, és az ismert 20. századi
világháborús következményekhez, Trianon igazságtalanságaihoz, többek között a
Felvidék (Szlovákia) oda-vissza csatolásához vezetett.
„A közös történelmi elõzmények önmagukban még nem adnak elegendõ magyarázatot
arra, hogy ilyen kiélezetté vált ma a szlovák-magyar viszony” - véli Ormos Mária
történész. A szlovák gazdaság ma növekedési pályán van, nem fenyegeti õket
senki. A magyar állam legfõképpen abban adós, hogy nem tudja a szélsõségeket
féken tartani. Szlovákiában rosszabb a helyzet, mivel ott kormányzati
tényezõként nyilvánul meg a nacionalista szélsõség.
A globalizáció ellenhatásaként sem lehet értelmezni az effajta nemzeti
törekvéseket. Ott van például másik szomszédunk, Szlovénia: minden okuk meglenne
a történelmük alapján, hogy frusztrált nacionalisták legyenek. Nekik tényleg
soha nem volt saját államuk, minden szomszédjukat gyûlölhetnék, Szlovénia ma
mégis virágzó miniállam, a béke szigete.
Az is igaz, hogy - Szlovéniával ellentétben - Szlovákiában még igen jelentõs
számú magyar kisebbség él (a hivatalos szlovák adatok szerint ma 520 ezer, míg a
világháború után 1 millió magyar került a határon túlra). Ez a kisebbség fõként
a szlovák-magyar határ menti sávban él, így állandó fóbiaveszélyt jelent
bármilyen önállósodási lehetõsége, amivel a szlovák nacionalisták lépten-nyomon
riogatnak is. Romániában is nagy arányú a magyar kisebbség, de Romániával mégis
sikerült pragmatikus szomszédságpolitikát kialakítanunk, míg Szlovákiában nyoma
sincs hasonló hozzáállásnak.
„Kérdés, hogy a közös történelmi gyökerek között akarunk kutakodni, vagy abban,
hogy mit értelmez félre az egyik vagy a másik oldal - véli egy névtelenséget
kérõ történész. - Született már néhány tisztességes, jó szándékú történelmi
munka, de semmit nem használnak, ha folyamatosan mindent félre akarunk érteni.
Innentõl fogva nem az a baj, hogy a történelemben mi volt, hanem az, hogy mit
akarunk kiemelni és hozzávágni a másik fejéhez.”
A szakember szerint igazából az érdekes, hogy ennek az idõrõl idõre kiújuló
szlovák-magyar konfliktusnak milyen terei és okai vannak, és a történelem ebben
csak az egyik lehetséges terület, amit mindenki kedvére elõrángat. Nálunk
Hegedûs Lóránték meggyaláznák a szlovák címert, míg persze odaát a másik oldal
is ugyanezt csinálja. Dunaszerdahelyen egy igazi futballbalhé volt,
Európa-szerte verik a szurkolókat, ennek lereagálása egy nagyon szerencsétlen
ügy volt a magyar diplomácia részérõl. Tavaly õsz óta benne volt a szlovákiai
levegõben, hogy egy ilyen balhé bármikor bekövetkezhet, amit aztán mindkét
ország kedvére meglovagolhat, túldimenzionálhat. Sajnos a magyar média ehhez
sokkal inkább asszisztál, mint a szlovák, mert egyenesen uszító. „Brüsszelben
mindebbõl csak a két ország csetepatéját látják, ebbe mi is beszálltunk, sõt a
Fidesznek ennyi nem is elég. Itt vér kell a politikának és az újságíróknak is,
dúl a sérelmi politika, a nacionalista retorika terén szinte vetekedett
egymással kormány és ellenzék. Aggasztó, hogy Magyarországon máig nem vagyunk
hajlandók figyelembe venni a 20. század tanulságait. Unió ide vagy oda, könnyen
közel kerülhetünk egy lokális konfliktushoz. Nem tudom, járt-e mostanában
Szlovákiában, a kinti magyaroknak már elegük van belõlünk, a hisztérikus
hangulatkeltésbõl, ami az anyaországban az õ bõrükre zajlik” - figyelmeztet a
történész.
Szlovákiai radikalizmus
„Szlovákiában a hétköznapokban ez a gyûlölködés szerencsére még nem érzékelhetõ
olyan mértékben, ahogy ezt egyes politikusok felfújják. Persze minél jobban
sulykolják a köztudatba, annál jobban megmérgezik az emberek kapcsolatait -
vélekedett kérdésünkre Bastrnák Tibor, révkomáromi polgármester. - A szlovák
kormányfõnek komolyan vissza kellene fognia az SNS-t, és nemcsak annak médiabeli
kiszólásai miatt, hanem amiatt is, hogy ne nyújtsanak be a szlovák parlamentbe a
kisebbségek jogait semmibe vevõ törvénytervezeteket.”
„Mostanában nem készültek kisebbségekkel kapcsolatos szlovák
közvélemény-kutatások. Néhány hetet várni kell, amíg lecsapódnak az események” -
tájékoztatott Öllõs László szlovákiai politológus, a Fórum Kisebbségkutató
Intézet vezetõje. A hétköznapokban egyelõre Öllõs szerint sincsenek összetûzések,
ugyanakkor látható, hogy feltûntek olyan csoportok, melyek helyi szinten is
szítják a kedélyeket. A felmérések szerint a legerõsebb magyarellenesség
Szlovákiában ott szokott lenni, ahol nincsenek is magyarok, tehát az északi
országrészekben. Öllõs szerint a szlovák média jelentõs része független,
korrekten lehet tájékozódni az ottani sajtóból. „Az ordító propagandamûsoroknak
például rögtön nekiestek a sajtóban, itt nincs monopolhelyzetben a kormányzati
propaganda” - teszi hozzá.
Kérdés, hogy akkor Szlovákiában miként emelkedhetett kormányszintre a populista
nacionalista retorika? Magyarországról nézve úgy tûnik, ott olyan erõsek a
szélsõségek, hogy már a kormányban is benne vannak. Ez a jelenség nem köthetõ
szûken politikai érdekekhez, de a társadalom egészéhez sem - véli Öllõs. Tavaly
õsszel például gõzerõvel beindult a nacionalista politika, parlamenti határozat
született a Benes- dekrétumok sérthetetlenségérõl, fasiszta személyiségeket
rehabilitáltak, de a szlovák közvélemény úgy nekiesett ezeknek a sorozatos
ügyeknek, hogy október közepén elkezdett zuhanni a Smer népszerûsége, mígnem
novemberben kénytelenek voltak átváltani szociális témákra.
Mindenesetre a jelenlegi szlovák politikai garnitúra esetében a nemzeti és a
szocialista jelzõt nyugodtan össze lehet kapcsolni. Ez egy olyan kormány, amely
Meciar és Slota pártjából, valamint Fico pártjából áll, amely új képzõdmény, a
volt posztkommunista pártot is magába szívta - fejtegeti a politológus.
Tudvalevõ, hogy Csehszlovákiában nem volt reformkommunizmus, ez a társaság nem
ment végig semmilyen nyugatosodási folyamaton a 70-es, 80-as években. Az õ
gondolatviláguk részben a leninizmusból ered, részben a fasiszta szlovák
köztársaságból, illetve a 19. és 20. század átideologizált történelmébõl. Ez a
mentalitás a világot ellentétekben tudja csak felfogni, különbözõ csoportok
állandó harcaként. Mindezt most egy populista nacionalista egyveleggé gyúrják
össze, amit az aktualitásokhoz igazítanak. Népszerûségük másik oka, hogy
Magyarország szélsõségesei sajnos alájuk játszanak. Azért az érthetõ, ha
egyenruhában masírozó magyar szélsõséges csoportok Szlovákia területén sok-sok
szlovák zsebében kinyitják a bicskát - érzékelteti a politológus. A szlovákiai
neofasiszták egyébként hasonlóak a magyar szélsõségekhez, most például részt
vettek egy csehországi összetûzésben, amelyben központi szerepet is játszottak:
egy romanegyedet próbáltak lerohanni.
Abban minden szakértõ egyetért, hogy a mostani egy teljesen groteszk helyzet,
hiszen mindkét ország tagja a NATO-nak és az EU-nak. Rablóbékékrõl,
nemzethatárok kiigazításáról szónokolni a mai uniós keretek között egyszerûen
nevetséges, bárhol teszik. De tény, hogy a régi elõítéletek élesztgetésével a
lakosság egy része a mi régiónkban különösen jól mozgósítható. Feldolgozatlan,
zsigerileg továbbélõ történelmi sérelmekrõl van szó, amelyek sajnos az állami
propagandán, az iskolák tananyagán keresztül folyamatosan tovább élõ
elõítélet-tömeget alkotnak. Öllõs szerint tény, hogy pillanatnyilag nem áll jól
a magyarok szénája Szlovákiában, ahol most egy kemény kurzus zajlik, amelyik
nacionalista magyargyûlölõ irányba tolja el a közvéleményt, ráadásul az ifjúság
körében a legnépszerûbb. Felnõ tehát egy gyûlölködõ nemzedék, akikkel nem lesz
egyszerû a közös Európát építeni.