Szlazsánszky Ferenc
Szlovák brutál

Nincs racionális magyarázat a szombati dunaszerdahelyi magyarverésre, amely a hírekkel ellentétben nem az anyaországi szélsõjobbosok ellen, hanem szlovákiai magyarok ellen irányult. A brutális rendõrtámadástól néhány méterre tartózkodó forrásunk szerint a hatalom üzenete egyértelmû volt: tudatták, ki az úr a háznál. Csak az nem világos, mi lehetett a céljuk.

Fotó: MTI

„A megtámadott szektorban tartózkodtam, nõk, gyerekek is voltak ott, tehát téves az az információ, hogy a Magyarországról érkezett kemény magot akarták megfenyíteni. Az ott helyet foglaló emberek hetven százaléka szlovákiai magyar volt” - mondta a Heteknek Petheõ Attila szlovákiai értelmiségi.
Petheõ négy méterre állt a beáramló rendõröktõl, és mint mondta, senki nem köpködte, senki nem dobálta õket, de még csak hozzájuk sem szóltak.
Ennek ellenére a Dunaszerdahely - Slovan Bratislava mérkõzés 17. percében a szlovák kommandósok nekirontottak a szurkolóknak, és rövid idõn belül mintegy harminc sérültet produkáltak. A legsúlyosabb sérülést a 17 éves Lengyel Krisztián szenvedte el, róla azt írták az aznapi lapok, hogy meghalt. Végül kiderült, hogy a kétszeri újraélesztésnek köszönhetõen nem hunyt el, ám szerdán még mindig súlyos állapotban kezelték a pozsonyi kórházban.
A jól felszerelt kommandósok kegyetlenségére jellemzõ, hogy az egyik áldozatot elõbb megbilincselték, majd földre vitték, és magatehetetlen pozícióját kihasználva két oldalról rúgták a fejét.
„Az is félelmetes volt, ahogy a két-három éves gyerekkel érkezett családapát meg a családot alig akarták kiengedni a rendõrök a szektorból” - elevenítette fel a történteket egy másik szurkoló.
Petheõ szerint két dologra „ment ki a játék: egyrészt a hatalom jelezte, ki az erõsebb az országban, illetve arról is szól ez a történet, hogy egyeseknek nem tetszik, hogy létezik egy magyar futballklub a szlovák elsõ osztályban, amelynek félmillió felvidéki magyar szurkolója van”.
Arra a kérdésre, hogy van-e racionális magyarázat a történtekre, Petheõ határozottan kijelentette: „Nincs. Él egy nemzet Közép-Európában, amelynek még mindig kisebbségi érzései és fóbiái vannak, és bizonyos politikusok megpróbálnak ráerõsíteni erre.”
A mostanihoz hasonló brutális magyarverésre utoljára 1992-ben került sor Pozsonyban, ám az sem arról szólt, hogy elagyabugyáltak néhány embert, hanem jelezték: a rendõrségnek van elég ereje, ha a magyarok esetleg autonómiáért akarnának küzdeni.
„A rendszerváltás után, a Meciar-érában ez szinte normális volt, de túléltük, és azt hittük, minden lenyugodott” - fogalmazott a Heteknek egy szlovákiai magyar. Most azonban újraélednek a kimúltnak hitt indulatok, amiben jelentõs szerepe van a jelenlegi szlovák kormányfõnek, Robert Ficónak is. Beszélgetõtársunk szerint Fico több utat is választhatott volna, ám kisebbrendûségi érzéssel küzdõ, folyamatos bizonyítási vággyal terhelt személyisége belesodródott az ellenségkeresésbe. És a magyar kisebbségben meg is találta az ellenséget.
A helyzet irracionalitása azonban éppen abban áll, hogy Ficónak nem lenne szüksége ellenségre, ugyanis mind õ, mind kormánya rendkívül népszerû Szlovákiában, nem utolsósorban a jó gazdasági mutatóknak és az életszínvonal-emelkedésnek köszönhetõen. Fico ennek ellenére keresi az ellenséget, a napokban például a sajtót titulálta csürhének és Szlovákia, valamint a kormány ellenségének. De hasonlóan nyilatkozott a politikai ellenzékrõl is.
A kormányfõ mellett megemlítendõ a szalonképtelen Ján Slota, aki koalíciós társként azt hangoztatja, hogy Magyarország Szlovákia fegyveres megtámadását és területeinek elcsatolását tervezi, illetve az õ köpönyegébõl elõbujt Ivan Gasparovic államfõ is, aki - egyesek szerint újraválasztási kampánya részeként - szintén beszállt a gyûlöletszításba: a focimeccs után kijelentette, hogy a kis híján halállal végzõdõ rendõri fellépés arányos és szükséges volt. Néhány nappal korábban pedig arról beszélt, hogy a Szlovákiában magát magyarnak vallók száma valójában nem 500, hanem csak 300 ezer, a szlovákiai magyar egyetemisták pedig rendszeresen csalnak a vizsgákon.
Mindezek ellenére a Hetek által megkérdezett szlovákiai magyarok azt mondják, a hétköznapok szintjén nem érzékelhetõ a szlovák-magyar ellentét. Egyelõre. „A szombati meccs az elmúlt hónapokban folyamatosan élezõdõ viszony csúcspontja, és annak ellenére, hogy a feszültség még nem érezhetõ az átlagos kapcsolatokban, az említett politikusok üzenete egyre erõsebben jön át a médián keresztül, és - még ha talán csak tudat alatt - de sajnos mérgezi a mindennapi életet is” - fogalmazta meg életérzését lapunknak egy másik szlovákiai magyar.
Példaként pedig a hírhedtté vált Malina Hedvig-ügyet említette: az, hogy ki hogyan értékeli a történteket, attól függ, szlovák vagy magyar-e az illetõ: a magyar elhiszi, hogy összeverték a lányt, a szlovák viszont meg van róla gyõzõdve, hogy az egészet a nõ találta ki.
Egy politikaértõ forrásunk szerint a szlovák fél erõteljesen támadja a Magyar Koalíció Pártját, melynek jelenlegi vezetése - szemben a kompromisszumkész Bugár-féle vezetõkkel - konfrontatív politikát folytat.
Ennek némiképp ellentmond a Bárdos Gyulával folytatott beszélgetés. Bárdos, a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti frakcióvezetõje kifejezetten visszafogottan nyilatkozott megkeresésünkre: „A rendõrség mindeddig nem szolgáltatott megfelelõ indokot az agresszív fellépésre, ezért tettünk fel kérdéseket. De az nem igaz, hogy politikai tõkét akarunk kovácsolni az ügybõl. Egyetlen politikusról sem állítottuk, hogy felelõs lenne a történtekért, csupán azt szeretnénk tudni, miért kellett ilyen durván beavatkozni.”
Arra a kérdésre, hogy ilyen vagy ehhez hasonló akciókkal össze lehet-e ugrasztani a szlovákokat a magyarokkal, Bárdos azt mondta, nagyon reméli, hogy nem. „Bár igény volna rá” - tette hozzá, ugyanakkor az igény forrásával kapcsolatban nem kívánt találgatni.