Szikora Márton
Hontalanok országa
Újra kudarcot vallottak a békefenntartók

Humanitárius katasztrófa árnya vetült ismét a közép-afrikai Kongóra. Az Afrika zöld szíveként emlegetett óriási, 905 négyzetmérföld területû államban kiújult etnikai háború megfékezésére az angol és a francia külügyminiszter is azonnal a térségbe utazott. A közvetítés elsõ számú célja, hogy a tárgyalóasztalhoz tereljék vissza a jelenleg harcoló feleket, és ezzel megakadályozzák a konfliktus eszkalálódását a kongói hadsereg és a tuszi gerillatábornok, Laurent Nkunda milíciái között.

1996-ban a kongói központi hatalom összeroppant, és regionális háborúba sodródott, ami 1998-ban ismét kitört, amikorra a kongói vezetés már fél tucat afrikai országot is bevont a háborúba. A két háború több mint ötmillió áldozatot követelt, ami a második világháború óta a legmagasabb szám.
Most újra fennáll a veszélye, hogy Kongó háborúba manõverezi magát, amibõl ezúttal sem fognak kimaradni a szomszédos államok. Ez az oka annak, hogy egy bozótharc jellegû afrikai katonai konfliktus elsõ hírére a helyszínen teremtek az ENSZ, az USA, Anglia és Franciaország legmagasabb rangú diplomatái. Kongó Észak-Kivu tartományának Goma nevû fõvárosában saját jelenlétükkel kívánják elejét venni, hogy a lázadó Nkunda tábornok kezére jusson a stratégiai település. A Gomát körülvevõ hegyek feletti ellenõrzést stabilan kezükben tartó lázadó gerillák ugyanis meghátrálásra kényszerítették a kongói hadsereget, és a várost is bevették volna, ha nem hirdetnek tizenegy órás tûzszünetet a múlt héten.
Mindez azután történt, hogy két évvel ezelõtt Kongóban általános választásokat tartottak, amely az eddigi legdrágább afrikai választás volt, és csakis külsõ államok anyagi támogatásával jöhetett létre. A 17 ezer ENSZ-békefenntartó jelenléte - a világszervezet egy országba delegált legnagyobb katonai kontingense - sem volt elég a stabilitás fenntartásához. Érthetõ, miért mondja a belga Ghent Egyetem professzora, Koen Vassenroot: „az okozott politikai kár óriási”.
Ennél is húsba vágóbb viszont a menekültek helyzete, akiknek megóvása lenne elvileg a világszervezet feladata. A békefenntartók azonban nem voltak képesek megállítani a lázadó csapatok elõrenyomulását, így azok elfoglalták a helyi ENSZ-fõhadiszállást, de képtelenek voltak megvédeni a civileket is. A helyieket nemcsak a lázadóktól kellett volna megvédeniük, hanem a kormányzati kötelékben harcoló megvadult katonáktól is, akik október utolsó napjaiban a visszavonulásuk alatt fosztogattak, nõket erõszakoltak meg, és civileket gyilkoltak.
Egy személyes beszámoló szerint Gomában az ENSZ-állomáshelytõl kevesebb, mint három kilométerre lakó családot a távozó kormánykatonák fegyverrel arra kényszerítettek, hogy pakolják fel értékeiket a katonai teherautóra. Miután ezt megtették, a tizenhét éves Mercit, a család fiúgyerekét búcsúzásképpen a katonák hátba lõtték. „Merci azért halt meg, mert egyetlen békefenntartó katona sem volt a környéken” - írja a The New York Times napilap. „Teljesen magunkra hagytak minket” - mondta Safi Dayoo hatgyermekes családanya, aki sok százezer társával együtt egyik napról a másikra menekültté vált.
„Figyelemre méltó, hogy tizennégy évvel a ruandai tömeggyilkosságok után az ENSZ békefenntartói ugyanúgy nem képesek megvédeni a civilek életét, mint akkor. Minden védelemnyújtásról szóló nyilatkozat ellenére ez a helyzet, a közép-afrikaiak számára ezek a nyilatkozatok nem jelentenek többet üres kliséknél” - nyilatkozta a genocídiumok ellen fellépõ amerikai Enough Project (Elég Projekt) szervezet vezetõje, John Prendergast.
Az ENSZ szerint nincs elég katonája a térségben. Gomában például csak 900 békefenntartó van, akiknek egyszerre kellene visszatartani a fõvárost körülvevõ lázadó csapatokat, és rendõri feladatokat ellátni az utcákon. „Nyilvánvalóan kevesen vagyunk. Ennél mi nem tudunk többet tenni” - nyilatkozta Alan Doss, az ENSZ kongói missziójának vezetõje.
A menekültáradat megindulása után a Gomától tíz kilométerre északra fekvõ Kabati átmeneti tábor létszáma ezer fõrõl 50 ezerre nõtt. A menekültek nagy része egy héten keresztül nem jutott élelemhez, miután otthonuk elhagyására kényszerültek. Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint összességében egymillió ember kényszerült útnak indulni.