Ifj. Balogh Ferenc
Tömegek karmestere
Jean Michel Jarre Budapesten
November 12-én a Papp László Budapest Sportaréna falai közt újra
felcsendülnek az Oxygene címû legendás zenemû tételei a francia
szintetizátormester Jean Michel Jarre elõadásában, aki világ körüli turnéján
Budapestet is útba ejti. A hatvanéves világsztár ma is fiatal lázadó rocker
benyomását keltõ külsõvel lép a publikum elé, hogy megünnepelje minden idõk
legnagyobb példányszámban elkelt lemeze megjelenésének 30. évfordulóját.
A magát egyszerûen retro-futurista zenésznek aposztrofáló Jarre-t az
elektronikus zene atyjának, a techno- és a DJ-kultúra keresztapjának tartják
szerte a világon szakmai és mûkedvelõ körökben egyaránt. Tehetségét a
világszerte eladott több mint 55 millió album bizonyítja.
Jarre Lyonban született 1948. augusztus 24-én. Szülei gyermekkorától kezdve
bátorították fiukat a zenetanulásra, így a kis Jean Michel már ötévesen
zongorázni kezdett. Apja, Maurice Jarre világhírû zeneszerzõ - nevéhez olyan
mûvek fûzõdnek, mint a Doctor Zsivago vagy az Arábiai Lawrence címû filmek zenéi
- az ötvenes évek elején úgy döntött, elhagyja családját, hogy új életet kezdjen
Amerikában. Az ifjú Jarre gyermekkorát beárnyékolta apjának elvesztése, kitartva
azonban tehetségének munkálása mellett, sikeresen felvételizett a híres Párizsi
Konzervatóriumba. 1968-ban a rock and roll korszak kellõs közepén felfedezte az
akkor még gyerekcipõben járó elektronikus zenét, amely katartikus hatást
gyakorolt a szárnyait bontogató fiatal mûvészre: a konzervatóriumot otthagyva
beiratkozott a Groupement de Recherche Musicale-be, amely egy, a kortárs és
kísérletezõ zenészek számára új képzést kínáló kutatóközpont volt. Itt
lehetõsége nyílt az elektroakusztikus világ alaposabb megismerésére, és
hamarosan zenei munkák is megtalálták. 1973-ban már számos francia popsztárnak
írt dalokat.
Néhány mérsékelt sikerû kísérleti album kiadása után (La Cage, Deserted Palace)
1976 augusztusában stúdióba vonult, hogy elkészítse Oxygene címû lemezét. A
formabontó zenei anyag addig még sosem hallott hangzásvilágot teremtett: Jarre
komolyzenei motívumokat fúzionált fülbemászó slágeres dallamokkal, mindezt
földöntúli atmoszférát idézõ szintetikus hangszerelésbe ültetve. A mûfajteremtõ
album alighogy piacra került, szinte rögtön a toplisták élén foglalt helyet
világszerte, és egy csapásra a nemzetközi sztárok sorába emelte a 29 éves
mûvészt.
Az ifjú Jean Michel dédelgetett álma eredetileg az volt, hogy muzsikáját ne csak
hallgassák, hanem „lássák” is az emberek. Az elsõ lélegzetelállító koncertre
1979. július 14-én került sor (a Bastille lerombolásának ünnepnapján) a Place de
la Concorde-on, Párizsban. Az újdonságnak számító, gigantikus multimédiás
koncert hang- és fényhatásait hihetetlen tömeg élvezte: több mint egymillió
ember özönlött a helyszínre, hogy lássa és hallja az „új mestert”. A koncert
mint minden idõk legnagyobb számú közönségét felvonultató elõadóestje íródott be
a Guinness Rekordok Könyvébe.
Muzsikája rövidesen átszivárgott a vasfüggönyön túlra is: 1981-ben a kínai
kormány két éven át tartó lobbizásnak és a közvélemény nyomásának engedve -
ekkor már a világ fõ zenei eseményeként ünnepelték Jarre-t szerte Európában -
megengedte, hogy öt részbõl álló koncertsorozatot adjon, Mao elnök halála óta
ugyanis nyugati zenész nem tehette be a lábát Kínába. 1986-ban egy újabb
megaprodukció öregbítette hírnevét, ezúttal a texasi Houstonban. A helyi
hatóságok meghívására Jarre mûsora hivatott megkoronázni Texas állam
megalapításának 150. és a NASA megalapításának 25. évfordulóját. Április 5-én a
francia mûvész egy gigantikus, emelkedõ színpadon ejtette ámulatba Houston
belvárosát. Földöntúli lézerfényben megvilágítva, olimposzi tűzijátékkal a feje
fölött, Jarre belevágott intergalaktikus zenei blokkjába, mialatt a
felhõkarcolókra kifeszített 120 × 62 méteres óriáskivetítõkön szürreális képek
sorozata jelent meg. A helyszínen mintegy másfél millió (!) ember tapsolta végig
a francia mûvész zenéjét. A koncert alkalmából készült Rendez-Vous lemezzel
Jarre újabb formabontó lépéssel rukkolt elõ: az elektronikus zenét az élõ,
emberi kórusokkal ötvözte. Az albumot az amerikai asztronautának, Ron McNairnek
ajánlotta, aki egy speciális közremûködésre készült az új lemezen. Az ûrbeli
szaxofonszóló terve azonban a Challenger ûrhajó tragikus katasztrófája miatt
meghiúsult. 1997 szeptemberében Jarre Moszkva fennállásának 850. évfordulójának
fényét emelte, ezúttal 3 milliós közönség elõtt. A grandiózus hang- és
látványshow-n a több száz fõbõl álló orosz nemzeti kórus is fellépett.
Koncertjeivel, lemezeivel rendszeresen kampányolt a háborúk ellen, toleranciát
hirdetett faji, illetve szexuális kérdésekben, és a konfliktusok helyett az
emberi tudás és a technikai fejlõdés érdemeire hívta fel a figyelmet. Munkájának
elismeréseként 1993 májusában Jarre-t az UNESCO Jóakarat Nagykövetévé nevezték
ki. Több ízben nyerte el a zenei Grammydíjat New Age kategóriában. A millennium
tiszteletére ismét megpróbálta felülmúlni önmagát: 1999 szilveszterén Kairóban
tárta a nagyközönség elé a 9,5 millió dollár költségvetésû A Nap tizenkét álma
(Twelve Dreams of the Sun) címû alkotását. A piramisok lábánál ötvenezer rajongó
döbbent meg az ezer énekest, zenészt, táncost felvonultató elõadáson.
Napjainkban kissé visszafogottabb elektrodzsesszes albumokkal jelentkezik, de
megakoncertjeit idõrõl idõre, más-más helyszíneken elõveszi a cilinderbõl, ha az
általa vélt jó ügyek mellé állhat mûveivel.
Magánélete távolról sem ilyen sikeres, Charlotte Rampling angol színésznõvel
kötött házassága (amelyből két gyermek született) a kilencvenes évek közepén
futott zátonyra, és - bár nagyszabású koncertjei folytatódtak - azóta is keresi
zenei megújulásának fonalát.