Holecz Erika, Fabini Piroska
Nyomorultak
Hajléktalanok realityshow-ja

Úgy tûnik, a több mint egy hónapja futó hajléktalan-show nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A magyarok ugyanis nem kíváncsiak a „nagy lehetõségre”, a mûsor nem szerepel a nézettségi toplistán. A szociális munkás szerint az emberi jóérzést sértõ mûsor nem a szereplõkre, sokkal inkább a készítõkre nézve szégyenletes.

Éles társadalmi vitát gerjesztett a Story tv-n szeptember elején indult, hajléktalanokról szóló szórakoztató mûsor, A nagy lehetõség címmel. A Story online a látogatói körében a múlt héten szavazást készített, amelyben azt firtatta, hogy ki mit gondol A nagy leh­e­tõségrõl. A válaszadók negyvenhárom százaléka biztosan nézi, vagy talán belenéz a hajléktalan­show-ba. A többieket kifejezetten nem érdekelte a mûsor. A másik kérdés ez volt: szerinted segíthet-e a mûsor ezeken az embereken? A válaszadók többsége szerint a szereplõket illetõen sem feltétlenül esélyteremtõ a mûsor, és abban különösen kételkedett, hogy ez bármit változtatna a többiek sorsán.
A bulvárlapokon kívül közszolgálati hírmûsorok is felvetették, etikus-e mások nyomoráról szórakoztató mûsort készíteni. Hajdú Péter producer azzal védekezik: a segítõ szándékot semmi nem kérdõjelezheti meg, hiszen készíthetett volna vetélkedõmûsort is, ami nagyobb hasznot hoz. A producer szerint közel kétéves ötletelés elõzte meg a mûsort, amivel Salamon András vitába száll, mivel õk már készítettek egy hasonló hajléktalanshow-ról szinopszist a New Reflex Médiánál Restart néven, melyet a TV2-nek és a Viasatnak akartak eladni - sikertelenül. Hajdúéknak szerencséjük volt, mivel kapva kapott az alkalmon a Story TV, amely a nézettségi indexén bõven szépíthet még. Salamon szerint Hajdúék ellopták a kész forgatókönyvet, ezért úgy döntött, perelni fogja õket. A recept egyszerû: végy egy 250 milliós budai luxusvillát, ahová végy tizenkét sanyarú sorsú hajléktalant az utcáról, tégy hozzá néhány ismert lélekbúvárt Bakáts Tibor Settenkedõ közíró és Dr. Csernus személyében, két hölgyet, Csisztu Zsuzsát és Tornóczky Anitát, akik jótündérként terelik a tizenkét szereplõt. Majd sózd meg mûsoron­ként celebekkel, akik a forró hangulatért felelnek, és immár kész a show. A szereplõk között van egy leszbikus fiatal lány, egy jobb sorsra érdemes szifiliszes kismama, egy negyvenkét éves hölgy, akit a szomszédai begyógyszereztek, és aláírattak vele néhány papírt, hogy segítsenek megszabadulni a lakásától, börtönt járt férfi, húszéves, modell alkatú lány és két idõsebb férfi. Közös bennük, hogy az utcán élnek, és mindnyájuk mögött van egy családi dráma. Bakáts Tibor Settenkedõ szerint bárki elveszítheti az egzisztenciáját, ha a szerencsétlen véletlenek bekövetkeznek. Ismer olyan KDNP-s politikust, akinek a volt felesége mindenét eladta, de találkozott már hajléktalan operatõrrel is. A mûsor fél éven keresz­tül szórakoztatja a nagyérdemût, na és a szereplõket. Volt itt már chippendale és playmate sztár a férfimagazinból közös meztelen für­dõzéssel a jacuzzi medencében, Bódi Guszti és Margó fülbemászó dalaikkal és optimista tanácsaikkal bátorítottak. Na és a szifiliszes anyuka szülése, amelyet az egész stáb végigkövetett, szerencsére a képer­nyõ­re már csak az éppen megszült anyuka és a kis újszülött Levente került a fogadott apukával.
Megtörtént az elsõ kiszavazás is, az egyik játékosnak mennie kellett: Juhos Lászlónak, aki egykor anyósa ellen irányuló emberölési szándéka miatt került az utcára. Megalázottnak és becsapottnak érzi magát, egy lyukas fillér nélkül dobták vissza az utcára. Perelne, de nincs mibõl. A gyõztes mindent visz: állást, lakást, autót, de csak egy a tizenkettőbõl. A maradék tizenegy vesztesnek csak annyi reménysége marad, hogy polgári embert faragnak belõle: kapnak egy új, megnyerõ külsõt, néhány jó tanácsot, hogyan boldoguljanak egy állásinterjún, irány vissza a csillagos ég alá, és próbáljanak felkapaszkodni a társadalomba.
„A mûsor engem is bánt és megaláz, de azt gondolom, hogy ugyanennyire nemcsak a résztvevõket, hanem a készítõket is - mondta el érdeklõdésünkre Halmi Dezsõ szociális munkás, a Menhely Alapítvány munkatársa. - Torz képet nyújt, ami nagyon messze áll ettõl a szakmától. Már a válogatás elve is inkább »rendezõi« szempontú, mint segítésközpontú. Kérdés, hogy emberek sorsát meg lehet-e változtatni - és fõleg, hogy milyen értelemben - azzal, ha nagyon mélybõl hirtelen nagyon magasra kerülnek, és pezs­gõ­ben úsznak félmeztelen lányokkal. Ez talán a lottóhoz hasonló, ahol az emberek kilencvenkilenc százalékát tönkreteszi a nyeremény. A résztvevõk számára a személyes népszerûség esetleg tudja az egyéni boldogulást segíteni, de az messze nem a hajléktalanságról vagy annak felszámolásáról szól. A velem kapcsolatba került hajléktalanok egyébként nem hozták szóba a mûsort, én pedig kerültem a témát.”
Ha „BB Évire” gondolunk, aki egy-két év alatt eltapsolta a nyereményt, és azóta is küszködik, hogy visszataláljon önmagához, vagy Friderikuszra, aki jótevõként egy-két hajléktalannak lakást ajándékozott, de nem tudtak élni a lehetõséggel, és hamar elvesztették azt, valóban felmerül a kérdés, vajon kié a „nagy lehetõség”.