Hajdú Sándor
Feketevágás
Ipari méreteket öltött a falopás

Nem elég szigorú a törvényi szabályozás, ezért ölthet lassan balkáni méreteket a falopás Magyarországon - vélik az erdõtulajdonosok. Az esetek nagy része felderítetlen marad, pedig néhol egészen komoly erdõrészeket csupaszítanak le egyik napról a másikra. A lopott fára vevõ mindig van, hiszen a tolvajok a hivatalos árnál jóval olcsóbban kínálják a kitermelt rönköket.

A hazai erdõkbõl eltulajdonított fa mennyisége szakemberek szerint meghaladja az évi százezer köbmétert, a kár pedig a felújítás költségével együtt évi több százmillió forintra rúg. Az idei fûtési szezon még csak most indul, de az erdészek elõre rettegnek, mert az emelkedõ gázárak miatt máris óriási az igény a tûzifára, ami leginkább a tolvajok üzletmenetét növeli. Ráadásul az eddig Romániából érkezett olcsó fa importja is leállt, mert az ottani gázszolgáltatók harmincöt százalékkal emelték a gáz árát, ami azonnal jelentkezett a faárakban is.
Az erdészet emberei rendszerint már csak a tuskókat és a fák hûlt helyét találják meg a korábbi erdõrészek helyén. Annak ellenére, hogy az erdészek többsége szinte egész napját az erdõben éli, nincs hathatós eszköz a kezükben a lopások megakadályozására. A tolvajokat ugyanis csak az erdõben kérhetik számon, amikor a tetten ért menekülõ kilép a rengetegbõl, megszûnik a jogosítványunk - mondja Dézsi Ferenc. A DALERD (Dél-alföldi Erdészeti Zrt.) dobozi kerületvezetõje szerint a békési falu körül sok száz hektár erdõ terül el, így a falopás, az orvvadászat „össznépi” sportnak számított korábban is.
A fiatal kerületvezetõvel éppen egy, a falu határában történt illegális kitermelés helyszínére tartunk, ami a környéken egyelõre kuriózumnak számít. „Ekkora volumenû irtásról csak az észak-magyarországi kollégáktól hallottunk eddig, de úgy látszik, ott már fogy a fa, most itt is számolnunk kell az ipari méretû falopással” - állapítja meg az erdész. Másfél hektáron döntötték ki az erdõt két fûrésszel két nap alatt, ami közel négyszáz köbméter kocsányos tölgy végfelhasználását jelenti idõ elõtt. Az erdõt csak tervszerûen lehet hasznosítani, a végfelhasználás fafajtánként változik, húsz és harminc év közötti idõszakban kell a tenyészidõt megállapítani. Szigorú tervgazdálkodás folyik, ezért az erdõt pótolni kell, még ha illegálisan termelik ki, akkor is.
A „feketevágás” a dobozi esetben is egy jól bevált forgatókönyv alapján zajlott. A magánosítás során nevesítették az erdõk egy részét, az új tulajdonos azonban hamar megunja az erdõvel való bíbelõdést, sõt sok esetben a falopásokat, ezért túlad az erdõn. Az illegális kitermelõk ezt figyelik, ha az erdõ nincs nagyon szem elõtt, gyorsan megveszik, persze nem a saját nevükre, hanem egy nincstelen „strómanéra”. Az erdõt kidöntik, a bírságot nincs kin behajtani, az erdõ­felügyelõk pedig nem tudnak érvényt szerezni a bírságuknak. Marad a közpénzbõl való erdõ-visszatelepítés, mivel a cél az összes erdõterület megtartása. Az iparszerû erdõirtók által törvénytelenül kitermelt famennyiség a szakemberek szerint meghaladja a százezer köbmétert, a kár pedig a felújítás költségével együtt több százmillió forint.
Az erdészek szerint a hideggel együtt jön elõ az erdészek gondja is, mert a fûtetlen házakban bizony már meglehetõsen kellemetlen az élet. Ha nincs mit a kályhába rakni és pénz sincs a meleget adó tûzifára, mindenképpen kell valami megoldást találni - mondja a fatolvajok réme. Ilyenkor október közepe-vége táján sok helyütt elõkerül a kiskocsi, benne a kézifûrésszel, és az emberek beszerzõ körútra indulnak. Egy-egy ilyen - akár egész télen át tartó - egyéni akció is sok kárt tud okozni, hát még ha szervezetten, netán továbbértékesítés céljából tarolják le az erdõt - állítja Dézsi Ferenc, hozzátéve: ha azonban adunk lehetõséget a tisztességes fabeszerzésre, akkor a fázós népek élnek vele. Pályája elején õ azt is megcsinálta, hogy kivágatta a falu alatti jócskán megritkított erdõt, és addig folytatta az ellenõrzõ sétákat, míg valamennyi „szállítóval” egyezséget nem kötött: a kitermelések során méltányos összegért gyûjthetnek, de csak ágfát. Ha végképp nem sikerül megakadályozni a lopást, marad a feljelentés, vagyis az elkövetés értékének megfelelõen szabálysértés miatti eljárás indul a tolvaj ellen, ha pedig nagyobb értékrõl van szó, akkor bûncselekmény miatt indul nyomozás.
Mióta a derékmagasságban kivágott fákat is visszavágatják, az erdészek azonnal észreveszik, ha egy új fa kerül kidöntésre. A tolvajok azért derékmagasságban fûrészelik a törzseket, mert ott sokkal puhább, õk meg nemigen akarnak fölöslegesen erõlködni. Ráadásul szálában könnyebben viszik el a fát speciálisan átalakított kerékpárjaikon - meséli a dobozi szokásokat az erdész, és hogy az élet is illusztrálja a történetet, a ködös erdei úton jól megpakolt biciklit tol felénk az egyik helybéli. „Kell a fa, nincs mese, meg­fagyunk a télen - mondja a hatóság karmaiban vergõdve emberünk. És halkan jegyzi meg: - A múlt rendszerben nem volt enyém meg tiéd, minden közös volt, az erdõ, a mezõ, így nehéz megszokni, hogy most azért büntetnek, mert ott szedegetem a fát, ahol még az apám mutatta.”