Szlazsánszky Ferenc
Az is baj, ha gazdag, az is, ha szegény
Interjú Lakatos Attila Borsod megyei cigány vajdával

„Két órán keresztül panaszolták, hogy cigányok fosztották ki ôket. És a tizenhét, fiatalkorúak által elkövetett rablásból tizenhét cigány tettes volt. Ezért kérdeztem azt, hogy a cigány vezetõk szerint mi ez, ha nem cigánybûnözés. Talán arab?”

Lakatos Attila (balra)

Ön nemrégiben azt mondta egy fórumon, hogy igenis van cigánybûnözés. Miért vállalta fel ezt az állítást?
- Egy korábbi fórumon a közbiztonság volt téma. Ügyészek, bírák, rendõrök, önkormányzati és cigány képviselõk vettek részt rajta. A jelenlévõ százötven-kétszáz idõs ember két órán keresztül arról panaszkodott, hogy õket a cigányok rabolták ki. És elhangzott az is, hogy egy hétvégén a tizenhét fiatalkorúak által elkövetett rablásból tizenhét cigány tettes volt. Ezért kérdeztem azt, hogy a cigány vezetõk szerint mi ez, ha nem cigánybûnözés. Talán arab?
De nem az a baj, hogy én mint cigány vajda kimondtam azt, amit mindenki tud, hanem az, hogy a fele­lõsök nem tesznek ez ellen semmit. Meg kell keresni az okokat, de nem azért, hogy ezeket az embereket elítéljük, üssük agyon, hanem hogy próbáljuk õket jó útra téríteni.
Milyen reakciókat kapott, a hivatalos cigány vezetõk mit szóltak?
- Horváth Aladár állítólag annyit mondott a tévében, hogy én egy önjelölt kiskirály vagyok. Rendben van, a vajda tényleg nem hivatalos titulus, de akkor vegyék úgy, hogy egyszerû cigány állampolgárként mondtam el a véleményemet. Ehhez jogom van.
Mint vajdának mekkora tekintélye van? Hány emberre tud hatni?
- Mondok egy példát. A nyáron Szikszóról telefonáltak egy szombati napon, hogy másnap felvonul a Magyar Gárda, és segítsek, mert a cigányok nagyon félnek. Kimentem a helyszínre és láttam, hogy tényleg nagyon félnek. Megnyugtattam õket, hogy másnap itt leszek az emberekkel egy órára. Kettõre jött a gárda. Csak három közeli faluba mentem el, és így is ezerkétszáz cigány állt a hátam mögött: egy szavamba került. És az ezerkétszáz cigány fegyelmezetten állt, énekeltük a himnuszt, miközben velünk szemben a gárda mindennek lehordott minket. Ha ezt a cigányság bármelyik vezetõje meg tudja csinálni, letérdelek elõtte.
Ezek szerint eléggé nagy a tekintélye. Mibõl fakad?
- Engem Borsod megyében mindenki ismer, azért választottak meg. Az avatásomon ezerötszázan voltak. Egyébként a rendszerváltás elõtt kereskedõ ember voltam, de akkor váltani kellett, mert jöttek a multicégek, és meghaltak a piacok, meg­szûnt a kereskedés. Építési vállalkozó lettem, negyven-ötven embernek adok munkát. Nemcsak cigányoknak, magyaroknak is. Nálam az számít, hogy ki hogy dolgozik.
Miféle ügyekben keresik meg a vajdát, meddig terjed a hatásköre?
- Például rengeteg családi ügyben is hívnak. Nemrég hatszáz cigány akart egymásnak menni, két teljes család. Fölhívtak, vajda gyere ki, mert baj van, tegyél rendet. Elmentem, két óra hosszát beszéltem az egyik családdal, két óra hosszát beszéltem a másikkal, este tízre kibékültek a cigányok. Úgyhogy egyetlen pofon nem volt, hála Istennek.
Hol húzódnak a vajdaság korlátai? A bûnözést nyilván nem tudja visszaszorítani…
- Hát, egyedül biztosan nem. A választott cigány vezetõk viszont nem tesznek semmit. Miután a gárdafelvonulást megoldottuk Szikszón, azt mondta nekem a rendõrség illetékese, hogy ilyet õk a kisebbség vezetõitõl még nem láttak.
Mert akkor, amikor én kimentem az ezerkétszáz cigánnyal, eljött Horváth Aladár és Kolompár Orbán is. Kolompár elkezdett beszélni a cigánysághoz, de a cigányok mindennek lehordták - megmondom az õszintét. Horváth meg verset idézett a cigányságnak József Attilától - mindennek lehordták õt is: „Takarodjatok haza, mi nem értetek jöttünk ki, mi a vajdáért jöttünk!” Ilyeneket kiabáltak. Meg azt, hogy mikor bajban vagyunk, akkor ti hol vagytok, hány embert hoztatok ide? Szinte elzavarták õket.
Engem behívatott a polgármester, és elmondta, hogy a hivatalos cigány vezetõk ellenem kampányoltak, hogy ne fogadjanak el, mert a vajda nincs hivatalosan bejegyezve. De azt is elmondta, hogy látják, hogy én jót akarok, és nem anyagi érdekbõl.
Én azt szeretném, hogy amikor lesznek unokáim, õk úgy nõjenek fel, mint én: együtt jártunk a magyar gyerekekkel iskolába, nem kellett minket a tanárnak megverni, mi tiszteltük a tanárt: szóval egymás mellett élni és élni hagyni. Megállni, elbeszélgetni egymással. Mert az tûrhetetlen, hogy a cigány gyerek megveri a tanárt. Nemrég azért hívtak, menjek már ki, mert Zsolcán egy cigány gyerek pofon vágta a tanárt.
Tett egy megjegyzést a már idézett fórumon: azt mondta, hogy a cigánygyerekek az Úristentõl sem félnek, és sokuk nincs megnevelve. A nevelés viszont nem függ az anyagi helyzettõl, tehát egy szegény ember is meg tudná tanítani a gyerekét arra, hogy a tanárt nem verjük fejbe. Ezen a téren mi a gond?
- Ez is a szegénységbõl fakad. Az a gyerek, aki Zsolcán pofon vágta a tanárt, elõzõ éjjel nem aludt, mert a család otthon bulizott meg veszekedett.
A cigányság, akik közé kijárok, teljesen kivan idegileg. Miért veszekednek? Mert a cigány ember reggeltõl estig otthon van, nem jár dolgozni. Mindennap azon gondolkodik, mit adjon a gyerekeknek enni. Nincs családi élet, nincs béke, szeretet a családban. Nem családként élnek. Csak az ideg van.
Az ötvenéves cigányt, aki életében nem járt iskolába, most már ki nem robbantjuk otthonról, mert negyven éve ott ül a kályhánál. És ahol ilyen a családfõ, ott nincs tekintély, a gyerekei nem hallgatnak rá, és ezért neveletlenek a cigány gyerekek, ezért mondtam, hogy az Úristentõl sem félnek. Így függ össze a szegénység és a neveletlenség.
Az én idõmben, amikor a cigánysoron éltünk, reggel fél nyolckor kiürült a cigánytelep, minden cigány ember ment dolgozni. Mert azt fontos tudni, hogy a cigány embernek kutya kötelessége volt eltartani a családját. És erre voltak büszkék: az asszonyt nem engedtük el dolgozni soha, annak az volt a dolga, hogy a gyereket nevelje, mosson, fõzzön, takarítson.
És az a baj, hogy a vezetõink nem érzik a problémát, mert sosem voltak szegények. Én olyan szegény gyerekként nõttem fel, hogy sokszor enni nem volt mit. Heten voltunk testvérek, de akkor is jártunk iskolába, meg dolgoztunk.
Ezek szerint van kitörés a szegénységbõl.
- Mert így neveltek a szüleim. De a tömegekkel akkor szúrtak ki, amikor jött a rendszerváltás, és odavágták a cigányoknak a segélyt, amit gyûlölök. Akkor azt mondta az állam, hogy válasszanak maguknak vezetõket a cigányok, legalább nem lesz velük problémánk. Itt rontották el az egészet, a segéllyel, meg azzal, hogy közülünk kellett vezetõt választani. Mert azok hamar elfelejtettek minket.
A rendszerváltás után a cigány családok megkapták a segélyt, az elsõ négy-öt év jól telt, mert volt egy kis tartaléka a cigányoknak, mivel korábban dolgoztak. De akkor azt mondták: már nem kell dolgozni, jön a segély, ugyanúgy élünk, mint eddig. De hamar elfogyott a tartalék pénzük, a segély meg kevés lett, mert elkezdtek emelkedni az árak. És még ekkor, több év elteltével sem figyelt senki, hogy ebbõl a segélybõl nem tudnak majd megélni.
Ezek szerint a cigányok is hibáztak, nem ismerték fel a bajt.
- Pontosan errõl van szó: nem ismerték fel. A cigány vezetõket tartom ezért felelõsnek, mert az, hogy az állam nem foglalkozott velünk, mert mással volt elfoglalva, az rendben van. No de a vezetõink, akiket erre választottunk meg, miért nem jelezték, hogy a cigányság fölélte a tartalékait, eltelt öt év, és már a lakásukra vesznek fel hitelt. Mert máshogy nem tudnak megélni, munkát viszont nem kapnak. Az OTP kezdi elszedni a házakat a cigányoktól. Anarchia van, az egész rendszer összedõlt.
Milyen kiutat lát? Lát egyáltalán megoldást?
- Munka, munka és munka. Vissza kell vezetni a cigányokat a munka világába. Hogy családként éljenek, keressenek pénzt, ne segélyért kuncsorogjanak.
Erre rendszerint az a válasz, hogy sok roma nem rendelkezik megfelelõ szakképesítéssel, ezért nem jut munkához.
- Én írtam a miniszterelnöknek, meg a szociális miniszterasszonynak is: sztrádaépítés, parkrendezés - ilyen feladatokat kortól, nemtõl függetlenül el tudnának látni. Kapálni, kaszálni a cigány ember is tud, ahhoz nem kell egyetem. Az állami tulajdonban lévõ területek, erdõk, parkok, sztrádák gondozását például odaadhatnák a cigányoknak.
Kapott választ?
- Körülbelül arról szólt, hogy értsem meg, az ilyen munka is le van osztva.
Mit tapasztal, a magyarság körében mekkora a cigányellenesség?
- Nemhogy általános, hanem egyre rosszabb. Egy kis falu polgármestere nemrég azt mondta, hogy vajda, aki itt korábban nem gyûlölte a cigányokat, mert nem volt fajgyûlölet, most az is gyûlöli. De errõl a média is sokat tehet, mert a tudósítások hatására az is egyre jobban haragszik a cigányokra, akiket nem loptak meg. Mert ha egy cigány ellop valamit, nem azt mondják, hogy a Pista lopta el, hanem azt, hogy a cigányok lopták el. Ebben az országban nagyon sok jómódú cigány él normálisan, õket nem mutatja be a média. Vagy ha mutatja, abból az lesz, hogy na, honnan van pénze a cigánynak, biztos betörõ vagy rabló vagy maffiózó. Amikor koszosak vagyunk, putriban élünk, akkor meg jön a büdös cigányozás. Ha van a cigánynak, az a baj, ha nincs, az a baj. Higgye el, sokszor éjszakákat nem alszom.
Lát esélyt a probléma kezelésére?
- Ha belátható idõn belül nem lesz munkalehetõség itt, Borsod megyében, nem akarok túlozni, de polgárháború lesz, ez biztos.