Major Nóra
Az utolsó ítélet
O. J. Simpsont Árja Harcosok várják a sitten

Úgy tûnik, hogy a kilencvenes évek egyik legellentmondásosabb médiahõse, O. J. Simpson élete hátralévõ részét börtönben fogja tölteni. Egy Las Vegas-i bíróság december 5-én mondja ki rá a végsõ ítéletet, miután az esküdtek 3 hónapnyi tárgyalás és egy 13 órás belsõ vita után bûnösnek találták õt egy tucat vádpontban - köztük emberrablásban és fegyveres rablásban is. Az ítélet 5-tõl 30 évig terjedõ szabadságvesztés lehet.

Az idén 61 éves, volt amerikai futballsztár és ex-színész szereti a rekordokat. Fiatal kora óta tartja „a legtöbbet futó játékos” csúcsát. Fénykorában õ volt „a semmibõl jött fekete férfi” elsõszámú mintaképe, majd felmentéssel megúszta a „XX. század perének” kikiáltott kettős gyilkossági ügyet. Most viszont oda a szerencséje: néhány barátjával betörtek egy vegasi hotelszobába, és ott túszul ejtettek egy sportereklyéket gyûjtõ férfit, akitõl néhány relikviát akartak „visszavenni”.
Orenthal James, azaz O. J., Kaliforniában nõtt fel, hétköznapi emberek gyermekeként. A kórházi adminisztrátor és a banki biztonsági õr viszonylag rövid házasságából négy gyermek született. O. J. az iskolában hamar kitûnt a sporteredményeivel, habár ötéves koráig járógépet kellett viselnie, mert annyira gyengék voltak a lábai. A sport-ösztöndíj bejuttatta a fiatal tehetséget a helyi egyetemre is, ahol tovább folytatta bravúros futballkarrierjét. A hetvenes években az „Év Játékosának” választották, 1985-ben pedig helyet kapott a „Hall of Fame”-ben (Hírességek Csarnoka) is.
Már kifutóban volt a sport rivaldafényébõl, amikor belefogott a színészmesterségbe is. Eleinte csak kisebb sorozatokban tûnt fel, majd legemlékezetesebb szerepét egy rendõrparódia, a Csupasz pisztoly-sorozat hozta meg. B-kategóriás színészként 30 évvel ezelõtt megalapította saját filmgyártó cégét „Orenthal Production” néven, melynek segítségével cenzúra nélkül gyártathatta magának a celluloidot. Egyik ilyen „házi sikerfilmjének” forgatásán ismerte meg késõbbi - tragikus sorsú - feleségét Nicole Brown-t is. O. J. ekkor már túl volt egy rövid házasságon, amelybõl 3 gyermeke született, ám a legkisebbik még 2 éves kora elõtt belefúlt a medencébe. Elsõ válásához is többek között ez a szomorú eset vezetett.
Az atlétatermetû férfi nem bánt épp kesztyûs kézzel szõke, kék szemû feleségével: 7 évig tartó frigyük során gyakran verte Nicole-t, akinek 6 abortusza volt, miközben két közös gyermeküknek is életet adott. A visszaemlékezések szerint O. J. gyakran kifejezésre juttatta, hogy a felesége az õ tulajdona. Ám az asszonyt sem kellett félteni: nem volt éppen egy meghunyászkodó típus. Sportkocsija hátulján például a „Nem érek rá meghalni” felirat szerepelt. Miután O. J. viselkedése egyre elviselhetetlenebbé vált a nõ számára, az egyik aktuális inzultus után elindította a válópert. Nicole és fehér bõrû szerelme, Ronald Goldman brutális legyilkolására három évvel a válás után került sor, 1995-ben. A tettes elvágta a 35 éves nõ torkát, 25 éves élettársát pedig 30 késszúrással döfte le. Az elsõ számú gyanúsított a volt férj volt, akinek nagyon zavarosnak bizonyult az alibije a kérdéses idõpontban, továbbá a nõ temetése után öngyilkosságot akart elkövetni, ami még inkább ráterelte a gyanút.

A tárgyalás 133 napig zajlott, 150 tanút hallgattak meg, és közel 15 millió dollárba került. A procedúrát élõben közvetítette a tévé, az ítélethirdetést közel 95 millióan látták. Egy anekdota szerint még Jelcin elnök is azt tudakolta egy látogatásán Clintontól, hogy neki mi a véleménye, szerinte bûnös-e O. J.? Az akkoriban készített felmérések szerint a színes bõrû lakosság háromnegyede ártatlannak tartotta a színészt, míg a fehér lakosság ezzel ellenkezõ véleményen volt. O. J. védõje is ezt a vonalat lovagolta meg: az egész ügyet faji kérdésként állította be. A vád egyik koronatanújára rábizonyította, hogy meggyõzõdéses rasszista, míg az egyértelmûen azonosított vérnyomokra (O. J. zokniján, illetve a bûntett helyszínén) a „korrupt rendõri magatartás” volt az ügyvéd válasza. A bíró - többek szerint - egyáltalán nem tudta kordában tartani a jogászokat, az esküdtszék pedig a végén már nagyobb részvétet érzett Simpson iránt, mint az áldozatok miatt. A „nem bûnös” elhangzása után O. J. pátosszal telve közölte: „mostantól élete egyik fõ célja, hogy kézre kerítse az igazi mészárost”. A férfi áldozat családja azonban nem hagyta ennyiben: két évvel késõbb Goldman szülei polgárjogi pert nyertek O. J. ellen. A bíróság 33,5 millió dolláros kártérítést ítélt meg nekik, mivel „Simpsont felelõsség terheli a fiuk halála miatt”. O. J. azóta sem fizette ki a teljes összeget, és mint egy interjúban mondta „ha rajta múlik, nem is fogja”.
Simpson az elmúlt években csak ritkán volt „képernyõkonform”, ha fel is tûnt, mindig szó esett a gyilkosságról, sõt, többször õ maga tréfálkozott vele - ízléstelenül. Sokat is panaszkodott, hogy már csak szerény, pár ezer dolláros sportnyugdíjából él, ami még a „gyerek tandíjára sem elég”. Ennek köszönhetõ, hogy pár éve könyvet írt a gyilkossági esetrõl Ha én tettem volna (If I Did It) címmel. Az írás azt taglalja, hogy õ miként követte volna el ezt a szörnyû tettet, ha õ lett volna a gyilkos. A könyv első körben nem jutott el a nyomdáig, mert már a róla készített tévéinterjú is hatalmas felháborodást váltott ki. Mivel O. J.-t már nem lehet egy lezárt ügy miatt újra perbe fogni, a könyv perverz „vallomása” cinikusan szembeköpi a 95-ös felmentõ ítéletet. A szerzõ így is 3,5 millió dollárt sepert be, míg egy weboldalon 48 ezren követelték a mű betiltását. A könyv kiadási jogát végül a meggyilkolt fiú szülei vásárolták meg, akik kicsit módosítottak a címén (Ha én tettem volna: Egy gyilkos vallomása), és megjelentették.
Ami pedig a mostani pert illeti: beszámolók szerint O. J. a - kizárólag fehérekbõl álló esküdtszék által hozott - döntést hallgatva felfújta az arcát és egykedvûen bólogatott. A sajtó azt híreszteli, hogy a kiszemelt börtönben már várják õt az „Árja Harcosok” nevû fajgyûlölõ banda tagjai, akik vélhetõen - minden korábbi bírói ítélet helyett - készek lesznek „igazságot szolgáltatni”.