Fabini Piroska
Apa egy ötjegyű szám
Kockázatok és mellékhatások a béranyaságban

Mit szólnál, drágám, ha eladnám néhány petesejtemet, úgy 1,5 millióért? Nem zavarna, hogy van néhány másik gyermekem a tengerentúlon? És az, hogy köztük lenne olyan, akit esetleg homoszexuális pár nevel fel? Mi történik, ha az egymástól távol nevelkedett féltestvérek véletlenül összeházasodnak? Ilyen és ehhez hasonló etikai kérdések sokasága merül fel az ivarsejt-adományozás, illetve a dajkaanyaság kapcsán, ami mellesleg óriási üzlet ma már a tömeges meddőséggel küzdő fejlett világban.

Nagyon sok meddő párnak egyikük ivarszervének betegsége miatt nem lehet természetes úton gyermeke. Ha a férfi szervezetéből nem tudnak semmilyen módon spermiumot nyerni, megoldás lehet névtelenül leadott hímivarsejttel megtermékenyíteni feleségének petesejtjét. Ha viszont petesejtre van szükség, akkor a donor petesejt-termelődését stimulálják női hormonokkal, aminek hatására a szokásos havi 1 helyett kb. 8-10 petesejt termelődik. Ezeket egy mérsékelten fájdalmas eljárás során altatásban egyenként leszívják, hogy spermiummal megtermékenyítve más nő méhébe ültessék be. A donor számára az egészségügyi kockázatok a lombikbébi-eljáráshoz hasonlóak. Hazánkban családtagnak vagy névtelenül, intézmény számára lehet ivarsejtet adományozni. Fizetni nem szabad érte, a felmerülő költségeket a társadalombiztosítás állja.
Dr. Dévai István szülész-nőgyógyász főorvos, a med-dőségi kezelésekkel foglalkozó Dévai Intézet igazgatója szerint névtelen petesejtet kapni az AIDS-teszt időigénye miatt kockázatos. A rokonoknak - intézetükben évi egy-két ilyen eset van - egymás életvitele felől legalább megbízhatóbb információik lehetnek. A tengerentúlon a lombikbébi-központokban 6000-10000 dollárt kaphat a petesejtjeit felajánló nő, de azok a párok, akik maguknak keresnek donort, ennél jóval magasabb összeget is adhatnak az általuk kiválasztott hölgynek, különösen ha közelít a magasan iskolázott, fehér bőrű, szőke, kék szemű ideálhoz. „Mondhatjuk-e vajon azt, hogy spermát vagy petesejtet adni ugyanolyan, mint vért vagy csontvelőt adni? Van-e felelőssége az embernek az ilyen módon létrejött gyermekeinek jövőjéért? Az emberbe bele van kódolva, hogy gondoskodni akar az utódairól. Ezt a láthatatlan szálat nem lehet semmissé tenni pusztán a technikai lehetőségek fejlettsége miatt” - mondja Molnár Judit pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus. A szakember szerint a meddőség eleve egy komplex probléma: mindig könnyebb az akadályokat kívül keresni, miközben a gyermeknemzés útjában lévő akadályok leginkább belül vannak: a lombikprogramokra például az esetek 70 százalékában nem szervi okok miatt kerül sor.

Az ivarsejt-adományozó személy gyermekeinek életében megjelenik egy alacsony, de mégis létező rizikófaktor, hogy az ilyen módon létrejött, általa nem ismert biológiai gyermekei egymással - vagy a valódi gyermekeivel is - véletlenül összetalálkozhatnak, és akár gyermeket is nemzhetnek. Ha tudnak a családjukban korábbi ivarsejt-donációról a leszármazottak, a testvérházasság kivédésére ajánlatos emiatt genetikai vizsgálatot végeztetni. Molnár Judit szerint ez már csak annak az adatnak a tükrében is célszerű lehet, hogy a családban növő gyermekek 26 százaléka sem attól a férfitól van, akit apjának tart. A Magyarországon gyakoribb spermadonációnál úgy próbálják a testvérek találkozásának esélyét csökkenteni, hogy egy donornak - a saját gyermekeivel együtt - maximum négy gyermeke lehet. „Nem minden házaspár kapcsolatának tesz jót, ha csak az egyik fél érintett a gyerek nemzésében - állítja Pulay Klára klinikai szakpszichológus, az ELTE-PPK adjunktusa. - A nőknek érdekük, hogy a férfit is bevonják a gyermeknevelésbe. Ezt nehezítheti meg, ha a férjtől számíthat a »de hisz ez nem az én gyerekem, hanem csak a tied« hozzáállásra. Emiatt van, akinek érzelmileg jobb az örökbefogadás, ahol a házaspár mindkét fele egyenrangúan érintett, és egyformán sajátjuknak érezhetik a gyermeket. Tapasztalatom szerint donortól származó gyerekek esetében nagyobb az esélye annak, hogy eltitkolják a gyermek elől származását, mint örökbefogadás esetén. Csakhogy a gyerek gyakran megérzi, hogy valami nincs rendben a származása, születése körül, ami igen káros hatással lehet az egész családi légkörre, arról nem beszélve, hogy bármelyik családtag el is szólhatja magát.”

Ha a nő nem képes kihordani a kisbabát, és valaki más méhébe ültetik be a megtermékenyített petesejtet, akkor dajkaterhességről beszélünk. Ezt Magyarországon 2001 óta nem engedi a törvény, hiszen mi történik, ha a dajkaanya annyira kötődik a benne növekvő magzathoz, hogy mégsem adja oda? Mi van, ha a másik félnek közben tönkremegy a házassága, és mégsem kell nekik a gyerek? Ha elhalálozik a meddő anya, milyen jogai és kötelességei vannak a gyerekkel kapcsolatban a dajkaanyának? „Találkoztam olyan családdal, akiknél az első gyermeket dajkaanya hordta ki, de annyira nem vált ez be nekik, hogy a következő gyermeket inkább örökbe akarták fogadni - mondja Pulay Klára. - Nem tudták feldolgozni, hogy az ő gyerekük egy harmadik személyhez is tartozik valahogy, nem tudtak barátkozni vele, féltékenyek voltak a szerepére, miközben úgy érezték, tartoznak neki a szeretettel. Szóval nem tudták az egész kapcsolatot hova tenni.” Nagyon nehéz a dajkaanyasággal kapcsolatban a gyerek érdekét meghatározni. A beültetett embriónak az lesz a megszokott világa, ami körülveszi, és stresszt jelent számára, ha kiszakítják onnan. Ez egy kényszerhelyzet, ami hasonlít a nyílt örökbefogadáshoz, csak ott van némi esély arra, hogy a szülőanya megtartsa a babát.

A gyermeket ugyan senki nem kérdezi, de amikor majd összerakja a saját identitását, szakemberek szerint óhatatlanul elindul az apa- vagy anyakeresés. Nem egyszerű ilyenkor feldolgozni azt, hogy apa egy kódszám a spermabankban. „Úgy éreztük a férjemmel, hogy a gyermek iránti vágyunk nem írhatja felül azt, hogy a megtermékenyített ivarsejtjeinket, azaz a mi értelmezésünk szerint a gyermekeinket, kitegyük mindenféle megpróbáltatásnak, akár annak, hogy többen meghalhatnak közülük. Akkor már inkább az örökbefogadás, úgyis annyian várják, hogy valaki hazavigye őket” - meséli Nóra. „Rendszerint, akik képesek ilyen felelősen gondolkodni, és nincs szervi akadály a háttérben, rövidesen segítség nélkül is gyermekeik születnek” - osztja meg tapasztalatait Molnár Judit. Nóráék élete is ezt bizonyítja: azóta két saját kisfiuk született.