A 2008 szeptember 12-ei számuk Vélemény rovatában olvastam
kapcsán. Ezen felbuzdulva megosztok Önökkel
egy történetet.
2003-ban a Kaposvári Egyetem Mûvészeti Karán magam is részt vettem egy
gólyatáborban. Az ötnapos programsorozat semmi másról nem szólt, mint hogy
hogyan lehet éjjel-nappal a leginfantilisebb módon alkoholt juttatni a
szervezetünkbe. Droghoz odaérésünk után fél órával már hozzájutottunk. A
programok némelyike, valamint egyesek viselkedése a pornográfia határát
súrolták. Stemler úrnak valóban igaza van, mindenkinek biztosítani kell az
önrendelkezéshez való jogát, ezt nem is kérdõjelezte meg senki. Magam és társaim
sem voltunk rákényszerítve semmire, sõt tudatában voltunk annak, hogy ez vár
ránk. Ezért mentünk. Aki nem ezért érkezett, az feleszmélve az elsõ, esetleg a
második napon távozott. Alkoholt és drogot is fogyasztottam a tábor elõtt is, de
az öt nap leforgása alatt olyan mélyre süllyedtem, hogy évekig nem találtam a
kiutat belõle, és mindezt „önrendelkezésbõl”. Az elkövetkezõ két évben
folyamatosan ezeknek a szereknek a befolyása alatt éltem. A rabja lettem annak
az életvitelnek, amit a gólyatáborban megízleltem. Elgondolkodtató, hogy az ott
zajló események milyen hatással vannak emberek életére (egy pedagógiai
fõiskoláról beszélünk). Két év után elegem lett, nem bírtam tovább. Egyik napról
a másikra otthagytam a fõiskolát. A fõvárosba költöztem szerencsét próbálni.
Hamarosan egy jó álláshoz jutottam, egy olasz étterem üzletvezetõje lettem.
Olyan fizetésre tettem szert, amirõl a mai fiatalok némelyike csak álmodhat.
Mindezt azonban az alkohol és a drog rabságában. Ezeket nem lehetett otthagyni a
fõiskolán. Már nem egy kamaszkori poén volt, hanem hús-vér valóság. A rabja
voltam. Sajnálattal veszem észre, hogy ma az én problémám nem egy elszigetelt
eset Magyarországon. Fiatalok ezrei, tízezrei szenvednek hasonló függõségektõl.
Az én esetem „happy end”-del végzõdött. Egy éve, 2007 októberében átadtam a
szívemet Jézusnak egy budapesti megagyülekezetben. Két hét leforgása alatt
nemhogy az alkoholtól és a drogoktól, de a kilenc éve tartó cigarettafüggõségtõl
is megszabadultam, szenvedésmentesen. Teljes testi és lelki megújulást éltem át.
Két hónap alatt 20 kg-ot híztam. Azóta érzem magam szabadnak, és értettem meg,
mi az, hogy önrendelkezés.
Nagy Gábor, Székesfehérvár