Major Nóra
Jókor, jó helyen
Egy hazafiatlan milliárdos: Roman Abramovics

Nemrég az a hír járta, hogy Roman Abramovics hamarosan megveszi a Dunaferrt. A Chelsea-tulajdonosnak persze nem feltétlenül egy másodosztályú csapatra fáj a foga, inkább a többségi tulajdont magáénak tudó ukrán acélipari óriásra vetett szemet. De ez is csak apró mozzanat az orosz milliárdos életében, akit saját Boeing 737-ese bármikor elrepíti a világ másik végére, hogy megszemlélje a nevéhez köthetõ, Bering-szoros alatti alagút építési munkálatait, vagy hogy látogatást tegyen a barátnõje kedvéért nyitott moszkvai mûvészeti galéria aktuális kiállításán.

Az Angliában élõ orosz milliárdos a világ 11. leggazdagabb embere, vagyona - becslések szerint - 11 milliárd font. Ennek része az elsõ ligás londoni Chelsea futballklub, egy 56 millió font értékû repülõgép, 3 luxusjacht, melyek egyike a 72 milliós, saját helikopterrel és tengeralattjáróval felszerelt Pelorus, számos, egyenként több mint 10 millió fontot érõ lakóingatlan a Cote d’Azurtól kezdve Csukcsföldig, valamint közel 8 milliárd font készpénz.
Roman Arkagyevics Abramovics egy szegény zsidó házaspár elsõszülöttjeként kezdte meg pályafutását 1966-ban. Az állandóan Jeruzsálembe vágyódó, de koldusszegény Arkagyij építőmunkásként dolgozott. Így környezetükben senki sem lepõdött meg, amikor felesége a második terhessége elején illegális abortuszra jelentkezett. A barbár mûvelet során azonban vérmérgezést kapott, melybe belehalt. Az apa ezek után még inkább belevetette magát a munkába, Romkára pedig felváltva vigyáztak a rokonok. Az Abramovics család következõ tragédiája nem sokat váratott magára: 1969-ben egy daru szakadt Arkagyij lábára, a csontszilánkok pedig felszakították a verõereit.
A gyors felfogású gyerek hamar megismerkedhetett az orosz pénzügyi kultúrával. A magánvállalkozás tilalma ellenére Leib nagybácsi az akkor lehetséges legjövedelmezõbb bizniszt vitte: egy állami faüzem beszerzési osztályát vezette, azaz megvett valamit olcsón, és eladta drágán. Romant Moszkvába küldték középiskolába, a 232. számú iskola pedig azóta sem felejtette el Abramovics nevét. Az üzletember ugyanis kiérdemelte az „iskola nagylelkû adományozója” címet. „Amikor a tornatermet használjuk, Önre gondolunk. Amikor az ebédlõben eszünk, Önre gondolunk. Amikor a számítógépes termet használjuk, Önre gondolunk” - idézi az igazgatónõ hálás levelét a milliárdos életérõl szóló könyv. (Midgley-Hutchins: A semmibõl jött milliárdos - a szerk.)
Az ifjú Abramovics szívesen járt volna egyetemre, de származása miatt csak „az ideológiailag semleges” kurzusok közül választhatott. Végül egy ipari fõiskolán kezdett tanulni az útépítõ-mérnöki szakon, ám hamarosan behívták katonának. Míg Abramovics az ifjú tüzérbakák viszontagságaival küzdött, az orosz üzleti klíma jelentõs változáson ment keresztül. Andropov és Csernyenko meghalt, Gorbacsov pedig meghirdette a „glasznosztyot” és a „perejsztrojkát”. Egyszeriben apró üzletek ugrottak elõ minden bokorból. Leszerelése után Abramovics is inkább e kísértésnek engedett az iskolapad helyett. Megalapította az Uljut (kényelem) névre hallgató babakészítõ üzemét, és nemsokára 3-4 ezer rubelt keresett havonta, ami az akkori állami fizetés hússzorosa volt.
Roman korán nõsült: a nyolcvanas évek végén vette el a nála idõsebb, kislányát egyedül nevelõ Olga Liszovát, akitõl aztán hamar elpártolt a légikisasszony Irina Malangyina kedvéért. Az Aeroflot szõkesége a légitársaság 20 százalékát birtokló Abramoviccsal szolgálat közben ismerkedett meg, ahol az üzletemberek elõszeretettel osztogatták névjegyüket a légi kísérõknek.
Az orosz közvélemény elõször 1998-ban hallhatott a „Jelcin elnök pénztárcájaként” emlegetett 33 éves férfiról, aki - Borisz Berezovszkij révén - bejáratos volt a Kremlbe, ahol az elnök „ajándékkedvelõ leánya”, Tatjána személyesen egyengette karrierjét. Jelcin megjelenésével felgyorsultak a gazdasági reformok, és Abramovics az elsõk között volt, akik rájöttek az olajkereskedelemben rejlõ lehetõségekre. Amikor megkapta az exportengedélyét, gyakorlatilag pénznyomtatásra kapott jogosítványt. Elõrejutási stratégiája a „két ember között kialakítandó kapcsolat” volt, az üzlet pedig mindig jobban érdekelte, mint a napi politika. Az 1995-ös orosz válság idején jött el igazán az ifjú oligarcha ideje: a híres „kölcsönért részvényt” program keretében a vagyonos üzletemberek kisegítették a megszorult kormányt, cserébe pedig állami vállalatokat „adtak el” nekik. Abramovics és Berezovszkij ekkor szerezte meg a Szibnyeft olajipari monstrumot 200 millió dollárért, a valódi érték huszonötödéért. Ezek után több tucat cégalapítás és -megszüntetés fû­zõ­dött a nevéhez - köztük nem egy offshore vállalkozásé is.
Abramovics eleinte egyetlen újságnak sem volt hajlandó interjút adni, sõt, még egy fotó sem állt róla rendelkezésre. Végül az egyik orosz újság egymillió rubelt ajánlott fel annak, aki lencsevégre kapja a titokzatos kegyencet. A sajtó hónapokig ezt az elmosódott képet közölte. Abramovicsnak egyébként sem kenyere a pózolás, megjelenése a mai napig nem tükrözi vagyonát: nyakkendõt még a Chelsea kedvéért sem köt, és továbbra is a nyolcvanas évek divatjára emlékeztetõ kvarc-órát hord. A szivart ugyan nem veti meg, de vodka helyett inkább az Evianhoz nyúl. Kedvenc kikapcsolódásai is „maradiak”: szeret focizni, pecázni, és szívesen játszik kuglit vagy orosz billiárdot is. Angliai letelepedése után még a lovaspólóval is megpróbálkozott, de nyelvi nehézségek miatt feladta.
Mindeközben Abramovics pártfogásába vette a szibériai Csukcsföldet, ahol egy aranybányát is a nevére íratott. Majd újjáépítette a helzi kórházat, bevásárlóközpontot hozott létre multiplex mozival, hogy az új repteret és a korszerû áramszolgáltatást már ne is említsük. Ennek köszönhetõen elsöprõ gyõzelmet aratott a 2000-es választásokon. A régi kormányzónak mennie kellett volna, ám Roman arra biztatta, hogy foglalja el az õ képviselõi székét a dumában. Így Abramovics is megkapta, amit akart, ráadásul szövetségesévé tette azt, aki a bukását köszönhette neki.
Amikor a leggazdagabb oroszt, Mihail Hodorkovszkijt „gazdasági visszaélések” miatt lecsukták, Abramovics egyik szeme sírt, a másik nevetett. Megértette, hogy - habár sok revizort túlélt - õ sem sérthetetlen. Míg mentora, Berezovszkij a teljes külföldi számûzetést választotta, õ lassan, de biztosan kezdte kivonni tõkéjét Oroszországból. Részben ennek köszönhetõ a Chelsea 2003-as megvásárlása is, hiszen az albioni klub a „világ legjobb életbiztosítása”: Putyin-retorzió esetén nem valószínû, hogy a brit miniszterelnök megtagadná tõle a menedékjogot. Miután az üzletember további milliókat költött a legjobb külföldi játékosok begyûjtésére, hazájában rásütötték a „hazafiatlan” billogot, míg a futballvilág „olajmaffiózónak” titulálta. Abramovics - a megítélést enyhítendõ - rögtön felújíttatta a Vörös Hadsereg futballcsapatának stadionját is.
Tavaly elõtt Irina és Roman 15 éves házassága végleg zátonyra futott. Ennek pedig öt közös gyermek látta kárát. Irina eredetileg 5,5 milliárd dollárra taksálta a szakítást, és ehhez két hírhedt ügyvédet is fogadott, a végösszeg azonban „csak” 300 millió dollár lett. Abramovics tavaly óta a 25 éves exmodell Darja Zsukova oldalán mutatkozik, akit nemrég 60 millió dollár értékû festménykollekcióval lepett meg. Ehhez csak ráadásként jött egy 5 millió eurós olasz kastély, melybe a lány egy nyaralás alkalmával „szeretett bele”.