Hetek-összeállítás
Titkok országa
A magyar polipgate, avagy két legyet egy csapásra

Bár a legújabb megfigyelési botrány szenzációjának jelenleg az tûnik, hogy Kövér László és Demeter Ervin fideszes politikusok is érintettek az ügyben, a Hetek értesülései szerint valójában nem õk, hanem Csányi Sándor OTP-vezér állhat a „célkeresztben”.

Fotó: Vörös Szilárd, Somorjai László

Észtországtól Szlovákiáig, Lengyel­országtól Romániáig a kommunizmus alól felszabadult országok meglepõ sajátossága, hogy idõrõl idõre megfigyelési botrányok robbannak ki, melyekben a régi rendszer állambiztonsági apparátusának személyei közül többen is kulcsszerepet játszanak. A hivatalos, úgymond polgári szervek rendre összecsapnak az egykori titkosszolgálati figurákból álló politikai és üzleti körökkel, csapatokkal.
Ugyancsak egy másik sajátosság, hogy az egykori állambiztonsági rendszer ügynökeinek adatait (más szóval az ügynöklistákat) könnyebben hozzák/hozták nyilvánosságra, mint a rendszer üzemeltetõinek, így pél­dául az operatív tiszteknek a neveit.

A „rendszergazdák” eközben sikeres pályát futottak be az üzleti életben, a biztonsági és információs piacon: igazgatók, cégtulajdonosok, banki biztonsági fõnökök lettek.
A legújabb magyar megfigyelési botrány legnagyobb kérdése éppen az, hogy az OTP-nek dolgozó, egykori titkosszolgákat („rendszergazdákat”) foglalkoztató, adatgyûjtést végzõ UD Zrt. milyen szolgáltatásokat végzett kuncsaftjainak, és milyen elõnyökkel járt a megrendelõnek az általuk gyûjtött információ. A Dávid Ibolya által nyilvánosságra hozott, Almássy Kornélt kompromittáló beszélgetésen Csányi Sándor és Tóth János, az UD Zrt. egyik vezetõje között fõnök-beosztott hangulatú beszélgetés zajlott. Kérdés tehát, hogy a bankárok mire használják az egykori operatív tiszteket.
Az UD Zrt.-t két szakember neve fémjelzi, Horváth Józsefé és Tóth Jánosé. Az átkosban Tóth az egyházakat figyelte meg, míg Horváth a III/III-as csoportfõnökségen a „szektás” baloldali elhajlókat. Az utóbbi késõbb a Fidesz-éra alatt rövid idõ alatt lett nemzetbiztonsági középvezetõbõl az NBH mûveleti fõigazgató-helyettese. Bár az elmúlt napokban leginkább éppen ezzel az adattal (és pár lehallgatott beszélgetéssel) igyekeznek Kövér László egykori titkosszolgálati minisztert - a Fidesz erõs emberét - kompromittálni, de fideszes forrásaink váltig állítják: Horváth nem számított Kövér „hátországának”. Tartotta a kapcsolatot egyes fideszes személyekkel, de az UD Zrt. nem a Fidesz cége, sõt, szerintük a sajtóban használatos terminussal még Fidesz közeli cégnek sem tekinthetõ. Állításuk szerint az UD-t a szakmában Csányi cégének tekintette mindenki.
A Magyarország egyik leggazdagabb emberének tartott Csányi Sándor vagyonát 100 milliárd forint körüli összegre teszik. Nemcsak a banki világgal foglalkozik, hanem érdekeltségébe tartozik viccesen szólva a fél Dunántúl, így a Sole-Mizo, a Délhús-Pick csoportok, és más agrártársaságok és reklámcégek. A Manager Magazin 2006-ban azt állította, hogy a választások elõtt a bankár gondolkodott azon, hogy politikai pályára lépjen, vagyis azon, hogy indulna a miniszterelnöki posztért. Többször tanácskozott errõl Stumpf Istvánnal, a Századvég vezetõjével és Giró-Szász Andrással, a politikai elemzõ mûhely igazgatójával. Közel ugyanebben az idõben az MDF-ben is felmerült, hogy Csányit kérjék fel a párt listavezetõjévé. (Miközben az MDF vezetõi a Csányi-Tóth beszélgetésre alapozva kirúgták Almássyt, a bankár mellett teljes mellszélességgel kiálltak, sorra hangoztatva, hogy szerintük az ügyben ártatlan.)
A Fidesz olvasata szerint azt történt, hogy bizonyos erõcsoportok - Csányi nevét még véletlenül sem mondják ki - úgy döntöttek, hogy elõnyösebb egy meglévõ pártot mintegy 2-2,5 milliárd forinttal renoválni és átpozícionálni, mint a nulláról „zöldmezõs” beruházásként létrehozni egy új formációt. A Fidesz egyik vezetõje is úgy érvelt lapunknak, hogy azok az állítások állnak közelebb az igazsághoz, melyek ezen szervezkedés pénzügyi, szellemi hátterét nem Orbán Viktor Fidesz-elnökhöz kötik, hanem vele hûvösebb kapcsolatban levõ jobboldali körökhöz.
Több fideszes politikus is azt állította lapunknak, hogy ma az MDF önállósága sokkal kedvezõbb a Fidesznek, mint az MSZP-nek, mivel a méréseik szerint a fórum szavazói nem a Fidesztõl, hanem az MSZP-tõl visznek több szavazót. „Az MDF bekebelezése most semmiképpen nem volt érdeke a Fidesznek, amely ráadásul olyan jól áll a közvélemény-kutatásokban, hogy nem is tétel számára az MDF” - fogalmazott egymástól függetlenül két fideszes politikus is a Heteknek.
Eszerint a Fidesz titkosszolgálati szakpolitikusait gyanúba keverõ ügy inkább csak mellékszála egy gazdasági erõcsoport a politikai életbe történt beavatkozását leleplezõ nyomozásnak. Érdekes, hogy Tóth Károly, a nemzetbiztonsági bizottság szocialista alelnöke is ezt a verziót erõsítette. Mint fogalmazott: „Ez az árnyék-titkosszolgálat elsõsorban nem politikusokra dolgozott: gazdasági érdekeket akart megszerezni, de segített politikusoknak is. Melléktermékként a politikusok aktivizálódtak, és azt mondták, hogy ha már mûködik egy ilyen jó hálózat, akkor néhány információt adjanak nekik is.”
A Hírszerzõ hírportálnak nemzetbiztonsági forrásból ugyanezt erõsítették meg: az állami (pl. VPOP) és a bankszférába is beágyazott network környezettanulmányokat készített, telefon-lehallgatásokat eszközölt, kons-pirált találkozókat szervezhetett, csupa olyan tevékenységet folytatott tehát, ami leginkább állami monopólium. Az erre vonatkozó bizonyítékok szeptember 10-e óta a rendõrségen, illetve az ügyészségen vannak.
Mindenesetre a Fidesz szakpolitikusai mindent megtettek, hogy magukra haragítsák a nemzetbiztonsági szolgálat vezetõit, különösen Szilvásy György minisztert és Laborc Sándort, az NBH fõnõkét, akit hónapok óta támadtak. (Laborc Moszkvában tanult a KGB iskolájában, a Dzserdzsinszkij Akadémián.)
2007 végén a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt bejelentette, hogy a továbbiakban nem vesz részt a magyar parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának munkájában. Így tiltakoznak az ellen, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök - Szilvásy György miniszter javaslatára - annak ellenére nevezte ki Laborc Sándort a Nemzetbiztonsági Hivatal élére, hogy a jelölt meghallgatásakor nem kapta meg a parlamenti testület többségének támogatását.
Kövér László, a Fidesz elnökségének tagja, volt titkosszolgálati miniszter az Echo TV-nek adott interjújában felmelegítette Laborc Sándor életrajzának egy fel nem tárt részletét, mely szerint 1999-ben egy Gázában és Cipruson bejegyzett offshore cég elszámolási gondjai miatt távolították el a szolgálatoktól, és helyezték át az adóhatósághoz.
A jobboldali Budapest Analyses elemzõ intézet egyik tanulmányában éppen azt sérelmezte, hogy az MSZP-kormány idõszaka alatt több fiatal, a Fidesz-érában kinevezett szakembert távolítottak el a szolgálatoktól. Ugyanez a szocialisták szerint azt jelentette, hogy megszûnt az NBH „kétfejûsége”, és ezáltal - legalábbis szerintük - az információk kiszivárgása.
Ilyen elõzmények után nem eshetett nehezére Szilvásy Györgynek bejelentenie, hogy egy polipszerûen mûködõ, politikai kapcsolatokkal is rendelkező hálózatot lepleztek le, amely képes volt beépülni különbözõ szervezetekbe, ahonnan magán-, üzleti és állami titkokat tudott megszerezni. Példaként e-maileket, banktitkokat, telefonos híváslistákat, adóhivatali és rendõrségi információkat említett. A felderítés szakaszában volt arra utaló jel, hogy a hálózat Bajnai Gordont, a jelenlegi nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztert is „tanulmányozta”.
A sajtóban pedig pillanatokon belül megjelent, hogy Kövér László és Demeter Ervin beszélt az UD Zrt. egyik vezetõjével. Velük kapcsolatban ugyanakkor semmilyen bûncselekményre utaló bizonyíték nem került elõ, csak annyi, hogy olykor beszéltek Horváth Józseffel. A hírek szerint legalább kétszázszor.