Terítéken az iraki támogatás kérdése az Egyesült Államokban. Amerika ugyanis
eddig több mint 30 milliárd dollárt költött el Irak rendbetételére. Miközben
pedig az amerikai költségvetés folyamatosan deficittel küzd, az iraki
államkasszában jelenleg közel 80 milliárd dollár többlet van a - támogatásokból
feljavított - olajkitermelésnek köszönhetõen.
„Nincs szükségük több pénzre” - közölte a kongresszussal nemrég Stuart Bowen,
az iraki újjáépítés felügyelõje. Miközben az iraki bankszámlák roskadoznak az
olajdollároktól, a bagdadi lakosság a nap jórészében nélkülözni kénytelen az
elektromos áramot, míg mások csak szennyezett csapvizet tudnak fogyasztani.
Bowen - némi szarkazmussal - ki is emeli második negyedéves jelentésében, hogy a
sok pénz ellenére „nehéz idõket élnek, különösen, ami a pénzük elköltését
illeti”.
A kongresszus elé terjesztett 270 oldalas jelentés számításai szerint az
újjáépítés összesen 117,79 milliárd dollárba kerül. Mostantól azonban - írja a
jelentés - Bagdad is „elkötelezett a tehervállalásra”, méghozzá az amerikaiakat
megközelítõ arányban. Az eddig jóváhagyott összegek az USA részérõl 50,46
milliárd dollár, iraki oldalon 50,33, míg a nemzetközi felajánlások 17
milliárdot tesznek ki. Arról azonban egyelõre nincsenek adatok, hogy az irakiak
mennyit fizettek ki ebbõl valójában. Az mindenesetre ismert, hogy a nemzetközi
részbõl 2,5 milliárdot, az amerikai hányadból pedig 33,28 milliárdot használtak
fel.
„Ezt a pénzt azért kérjük, hogy az Egyesült Államokat bátorsággal szolgáló
katonáink hozzájussanak azokhoz a forrásokhoz, amire szükségük van, hogy
végrehajtsák a rájuk kiszabott feladatot” - érvelt Bush elnök, amikor az iraki
költségvetési tétel nagyságáról vitáztak tavaly év végén. Most azonban a
demokraták és a republikánusok is végre egyetérthetnek valamiben Irakot illetõen:
több szenátor szerint elfogadhatatlan, hogy amerikai adófizetõknek olyan
projekteket kell finanszírozniuk, amit az irakiak képesek lennének maguk is
megfizetni. Ezen túlmenõen azonban a csapatkivonás mellett érvelõ demokraták
vesszõparipája továbbra is a túlköltekezés, a republikánusok viszont azt
sajnálják, hogy a sikersztorikat már nem értékeli ilyen objektíven a túloldal.
Eredmények pedig vannak. Pár hete adták át az egykor véres küzdelmek helyszínéül
szolgáló Bagdad határán fekvõ Anbar tartományt, amely a 11. a felújított és
átalakított térségek sorában. David Petraeus, az Irakban állomásozó amerikai
haderõ szeptember közepén leköszönt fõparancsnoka Bagdad környékén tettre kész
civilekbõl polgárõrségeket hozott létre. A biztonság pedig jelentõsen javította
a vállalkozói kedvet. „Ha az utcán nyugalom van, az üzlet is jobban megy” -
ismerte el egy helyi juice bár tulajdonosa, aki az általános békehangulatnak
köszönhetõen már harmadik boltját tudta megnyitni. Aki hajlandó arra, hogy
megvédje lakókörnyezete biztonságát, annak havi 300 dollár üti a markát.
Ezenkívül pénz jár azért is, ha valaki az amerikai hadsereg ellen használatos
fegyvereket, illetve robbanószereket ad kézre.
A 4,62 milliárd dollár támogatás révén a napi áramszolgáltatás 12 százalékkal
nõtt az utóbbi negyedévben, habár ez még mindig csak a szükségletek felét
fedezi. 2,4 milliárd dollárt pumpáltak a vízszolgáltatásokba, így a vidéki
lakosság közel felének már van ivóvízellátása, habár Bagdad kétharmadának még
ezt nélkülöznie kell. A sokáig veszélyeztetett északi olajvezetékek védelmére 34
millió dollárból olyan védelmi rendszert építettek, melynek köszönhetõen a
támadások idén gyakorlatilag megszûntek. Az iraki munka legfõbb ékköve - a
szintén északon fekvõ - Kurdisztán. Az a hely, ahol éveken át Szaddám Huszein
iraki seregei állomásoztak, és a kurdok rendszeres kínzásainak színtere volt, ma
játszótér, amely ápolt, füves területen fekszik. Az amerikai hírcsatornák nem
gyõzik hangsúlyozni, hogy a kurdok mennyire hálásak nekik. Számukra Szaddám
eltávolítása új életet, szabadságot és demokráciát jelentett.
Ami pedig az árnyoldalt illeti: a közel 2 milliárd dollárt érõ olajipari
fejlesztések ellenére, a jelenlegi kitermelés még mindig elmarad a háború elõtti
szinttõl (napi 2,58 millió hordó). Az utóbbi hónapok termelése már elérte a napi
2,43 millió hordót. Az olaj közelsége azonban még a hadseregnek sem jelent
elõnyt. Míg az amerikai haderõ a szabadpiaci áron jut az olajhoz, addig az iraki
kormány a piaci ár felén, „belsõ áron” kalkulál. Ami számokkal kifejezve annyit
jelent, hogy a tervezett 35 milliárd dolláros nemzeti bevétel helyett, most
60-at könyvelhetnek el, míg a katonák havi 153 millió dollárt kénytelenek
fizetni a fekete aranyért.
Jelenleg több tucat katonai bázisa van Irakban az Egyesült Államoknak. Ezek
közül némely felér egy komplett városnegyeddel: uszodákkal, bowlingpályákkal,
bevásárlóközponttal. Ezek is több milliárd dolláros tételek, és igencsak szúrják
az otthoni adófizetõk szemét. Kisebb pénzügyi bukás volt a sorban, hogy 40
millió dollárt költöttek egy Diyala-i börtönre, amit - állítólag - be sem
fejeztek. A történet egyik legsötétebb része viszont a Pentagonhoz kötõdik. A
védelmi minisztérium mintegy 8,2 milliárd dollárt fizetett ki az iraki haderõnek
különféle anyagokat szállító és szolgáltatásokat biztosító amerikai és iraki
cégeknek. Ebbõl 7,8 milliárddal azonban nem tudott a törvényeknek megfelelõen
elszámolni. A demokraták szerint a hadsereg káros módon függ az alvállalkozóként
dolgozó magáncégektõl, és ez a korrupció melegágya.