Komoly gazdasági gondokkal küzd és még nagyobb nehézségek elé néz
Oroszország. Válságról természetesen még nem lehet beszélni: az orosz GDP
növekedésének arányát még mindig sok ország megirigyelhetné, mindamellett az
elmúlt években mutatkozó töretlen fellendülésnek - a jelek szerint - vége, és a
kilátások sem éppen bíztatóak.
2008 augusztusa nem csak a grúziai harcok hónapjaként marad emlékezetes
Oroszországban. Részben e háború következményeként, részben más okokból, de a
gazdaság állapotát jelzõ fõ mutatók túlnyomó többsége gyorsan romló tendenciát
mutatott. A grúziai események hatására a nyugati befektetõk elkezdték kivonni
tõkéjüket Oroszországból. Alig néhány hét, sõt nap leforgása alatt 21 milliárd
dollárnyi tõke távozott az országból.
A moszkvai értéktõzsdén általános árzuhanás következett be. Jó néhány egymást
követõ napon több százalékkal is esett az RTS (a moszkvai tõzsde irányadó
indexe), a szerdai árfolyamzuhanás miatt a kereskedelmet is fel kellett
függeszteni. Ebbe ugyan a nyugati tõzsdéken mutatkozó negatív tendenciák is
belejátszottak, de a fõ okok mégis hazaiak voltak. Mint a Financial Times
rámutatott, a legsúlyosabb csapást alighanem maga Vlagyimir Putyin
miniszterelnök mérte a moszkvai börzére, amikor „tisztogatással” fenyegette meg
a New York-i tõzsdén is jegyzett szénbányászati vállalat, a Mechel vezetõit,
mert azok - szerinte - indokolatlanul kívánják emelni áraikat.
Erõsen romlott az elmúlt hetekben a rubel árfolyama is. A folyamat megállítása
érdekében a Központi Bank erõteljes intervencióba kezdett: 4 milliárd dollárért
vásárolt rubelt. Közben észrevehetõen lassul a GDP növekedése. Tavaly ez a
mutató 8,1 százalék volt, az idén a gazdaságfejlesztési minisztérium
elõrejelzése szerint 7,8 százalékra csökken, egyes elemzõk szerint még
kevesebbre. Az ipari termelés a nyári hónapok óta stagnál, mutatói 1999 óta a
legrosszabb adatokkal ijesztgetik a szakembereket, és persze a lakosságot is.
Aggasztó - megint csak a nyugat-európainál ijesztõbb - méreteket ölt az infláció
is. Az árak az idei év elsõ hét hónapjában 9,5 százalékkal növekedtek, míg 2008
végére az emelkedés várhatóan eléri a 15 százalékot. Miközben a nominálbérek
ennél lassúbb ütemben nőnek. Decemberben ugyan sor kerül a költségvetésbõl
fizetett alkalmazottak bérének indexálására, de ez értelemszerûen tovább
gyorsíthatja az infláció ütemét. Oleg Zamulin, pénzügyi szakértõ szerint az idén
a versenyszféra egyes ágazataiban a magasan fizetett vezetõknek is financiális
problémákkal kell majd szembenézniük: „Nyilvánvaló, hogy a piac zuhanása, a
bankok és más pénzügyi vállalkozások hitelproblémái közepette, a gazdaság
pénzügyi szektorában mûködõ szervezetek topmenedzsereinek bónuszai és prémiumai
csökkenni fognak.”
Egy moszkvai gazdasági tanácskozáson Dmitrij Medvegyev elnök igyekezett lassító
hatást gyakorolni a tõzsde esésére, maradásra bírni a külföldi befektetõket
(kevés sikerrel), és a költségvetésbõl finanszírozandó segítséget ígért,
elsõsorban az állami vállalatoknak. Alekszej Uljukajev, a Központi Bank elsõ
elnökhelyettese bejelentette, hogy az állam októberben kezdi el vásárolni orosz
társaságok részvényeit, és a bankszektor az év végéig 180 milliárd rubelt kap.
Csakhogy ennek is van hátulütõje. Elemzõk véleményét idézve a Newsru.com
internetes portál rámutatott, hogy az idén ugyan ezeket a cégeket még nem
fenyegetik komoly gondok, de „jövõre a helyzet meredeken megváltozhat. A hitelre
szoruló vállalatok költségvetésbõl való anyagi megtámogatása csak elhalasztani
képes a probléma megoldását.” A neves közgazdász, Borisz Kagarlickij véleménye
szerint „2009 elején az egész hazai gazdaság a stagnálás, ha ugyan nem a
recesszió stádiumába léphet”.
Az orosz költségvetés gondjait külön is fokozhatja a katonai kiadások gyors
növekedése. Nemcsak a fegyveres erõk fenntartási költségei emelkednek,
elsõsorban a flotta és a távolsági légierõ gyorsuló aktivitása következtében,
hanem a katonai beszerzések várható jelentõs növekedése miatt is. Mint a
Nyezaviszimaja Gazeta rámutatott - de ez általánosan elfogadott nézet -, a
grúziai hadmûveletek ismételten kimutatták az orosz fegyveres erõk
fegyverzetének és technikai felszereltségének elhasználtságát. Szergej Ivanov
miniszterelnök-helyettes a minap jelentette be, hogy a hadsereg és a flotta
átfegyverzésére jövõre 1200 milliárd rubelt szándékoznak fordítani.
A rossz hírek sokasága közepette kedvezõen hatott a mezõgazdasági minisztérium
bejelentése, amely szerint a tavalyi 81 millió után az idén várhatóan 95 millió
tonna lesz a gabonatermés. Csakhogy - a 60-as 80-as évektõl eltérõen - ma már
nem a gabonatermés határozza meg jelentõs mértékben az ország gazdasági
helyzetét, hanem a kõolaj és a földgáz kitermelése, illetve világpiaci ára. Itt
pedig megint a rossz híreké a fõszerep. Az egyik alapvetõ orosz exporttermék, a
kõolaj világpiaci ára rövid- és középtávon csökkenõ tendenciát mutat. Eközben
pedig az év elsõ hét hónapjában a múlt esztendõ hasonló idõszakához képest a
kõolaj-kitermelés 0,8 százalékkal csökkent Oroszországban, és a szakértõk
további lassulástól tartanak.
A tartalékok persze továbbra is óriásiak, csakhogy ezek felkutatása, felszínre
hozása és elszállítása a távoli vidékekrõl óriási beruházásokat igényel, és -
mint az eddigiekbõl kitûnhetett - a történtek után és fényében a nyugati tõke
nem siet ebbe beruházni. Hasonló a helyzet a másik alapvetõ energiahordozóval, a
földgázzal is. A volt állami villamosenergia-holding egykori vezetõje valósággal
apokaliptikus képet fest ennek perspektíváiról. Jegor Gajdarral, az orosz
reformok atyjával közösen írt könyvében Anatolij Csubajsz azt állítja, hogy ha a
villamos energia felhasználása évente csupán 3 százalékkal növekszik, 2010-re
földgázból a szükségesnél már 33 milliárd köbméterrel kevesebb áll csak
rendelkezésre. A Gazdasági jegyzetek címû tanulmány szerzõi szerint esetleg
nagyvárosokat kell majd akkor télen teljesen kiüríteni, mert nem fogják tudni
fûteni, árammal ellátni õket. Csubajsz hangsúlyozza az országára még igazán nem
jellemzõ energiatakarékosság szükségességét, de: „az elektromos válság
elkerülése végett kénytelenek leszünk a »szent tehénhez«, a gázexporthoz
hozzányúlni”. A szakember azt javasolja, hogy az exportszerzõdésekben Moszkva
jelezze: ha Oroszországban kedvezõtlen klimatikai viszonyok lépnek fel,
csökkenteni fogja az Európába irányuló gázszállítások mennyiségét.
És itt már rólunk szól a dal.