Az egész Közel-Kelet jövõje veszélybe került a grúz-orosz konfliktus miatt
- véli az izraeli külügyminisztérium egyik magas rangú diplomatája. Pinkasz
Avivi a Heteknek adott exkluzív interjújában elmondta: Moszkva azt ígéri
Izraelnek, hogy nem változtat közel-keleti politikáján a kaukázusi válság miatt.
Rendszeresen utaznak mostanában a világ egyik végétõl a másikig az izraeli
diplomaták, hogy szilárd koalíciót próbáljanak meg létrehozni Irán
feltartóztatásához. Minden évszakban eljutnak a budapesti Külügyminisztériumba
is. A héten a jeruzsálemi Külügyminisztérium Európáért és Eurázsiáért felelõs
államtitkára járt a magyar fõvárosban. Pinkasz Avivi szerint az iráni
atomprogram miatt kialakult válságot békés eszközökkel kell rendezni. „Mi
teljesen ellene vagyunk a katonai megoldásnak. Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy
egyrészt a legjobb ajánlatokat kell tenni arra az esetre, ha Irán változtatna
magatartásán, másrészt pedig szankciókkal kell fenyegetni, ha ezt nem tenné meg”
- mondta Avivi a Heteknek Budapesten.
A nyugati titkosszolgálatok ugyanis attól tartanak, hogy Teherán - amely az
elmúlt évtizedekben minden közel-keleti konfliktus nyerteseként került ki - a
világtól jól elrejtett, földalatti nukleáris létesítményeiben atomfegyverek
elõállításán dolgozik. Avivi szerint az teszi Iránt igazán veszélyessé, hogy
egyrészt exportálni akarja az iszlám forradalmat, másrészt pedig nagy
hatótávolságú rakétái vannak, amelyeket gyaníthatóan nukleáris robbanófejekkel
akar felszerelni. Ezek a rakéták már 2500-3500 kilométer sugarúak, Tel Avivnál
jóval távolabbi célpontokat is elérhetnek. Izrael ugyanis, csak mintegy ezer
kilométerre van Irántól.
Az izraeli diplomácia ezért úgy véli, az egyetlen megoldás, ha Iránt elvágják a
Közel-Kelet többi részétõl. Ennek eszköze lehet az izraeli-palesztin békekötés,
az izraeli-szíriai békemegállapodás és Irak stabilizálása. „Valami drasztikusat
és drámait kell tennünk annak érdekében, hogy Iránt leválasszuk a Közel-Keletrõl”
- mondja Avivi. Izrael segítségére lehet, hogy a közel-keleti mérsékeltnek
tartott országok egyre inkább felismerik, hogy az iszlám történetében elõször
fundamentalista rezsimek kerülhetnek mindenütt hatalomra, például a libanoni
Hezbollah, a palesztin Hamasz és Iszlám Dzsihád, az egyiptomi Muzulmán
Testvériség személyében.
Nem vérzik-e el az izraeli stratégia rögtön az elsõ lépésnél, vagyis az
izraeli-palesztin békefolyamatnál? - merül fel a kérdés. Avivi erre azt mondja,
hogy bár Izrael kormányát heteken belül új válthatja fel, még nincs erõs
palesztin vezetés, és a jelenlegi amerikai kormányzat is hamarosan távozik, ez
legfeljebb annyit jelent, hogy valószínûleg nem tudnak azonnal tetõ alá hozni
egy izraeli-palesztin békemegállapodást. „Ha azt kérdezi tõlem, hogy holnapután
alá tudunk-e írni egy szerzõdést, azt válaszolom, nem hiszem. Azzal kapcsolatban
azonban teljesen optimista vagyok, hogy a folyamat végén lesz békeszerzõdés” -
mondja az államtitkár. A szírekkel török közvetítéssel folytatott tárgyalásokkal
kapcsolatban azonban már nem ilyen derûlátó. Avivi szerint „Asszad szír elnök
egyelõre még nem biztos abban, hogy békét akar-e vagy csak fényképezési
lehetõséget”.
Tovább bonyolította a képet az augusztusi orosz-grúz háború. Izrael igyekezett
távol tartani magát a konfliktustól, ennek ellenére Moszkva hírbe hozta azzal,
hogy a grúzok izraeli fegyverekkel (is) harcoltak. Avivi erre azt mondja,
Jeruzsálemben konszenzus van arról, hogy nem exportálnak támadó-fegyvereket
olyan országoknak, amelyek konfliktusban állnak szomszédaikkal. Ezért már régóta
csak védelmi jellegû fegyvereket adnak el a grúzoknak. „Õszintén szólva errõl
nem tudok” - mondja a Heteknek Avivi arra a közel-keleti sajtóban elterjedt
hírre, hogy az oroszok a háború idején egy olyan grúziai repteret is bombáztak,
amelyet már az Irán elleni izraeli támadásra készítettek fel. Ennek ellenére
Jeruzsálemben általános vélekedés, hogy a Közel-Kelet jövõje is veszélybe került
a kaukázusi konfliktussal. Grúzia után ugyanis alighanem új korszak kezdõdött a
nemzetközi kapcsolatokban. Másrészt pedig egyre inkább jellemzõ, hogy nemcsak a
civilizációk között, hanem a civilizációkon belül is folyik a harc, vagyis
nemcsak a kereszténység és a judaizmus került szembe az iszlámmal, hanem az
iszlámon belül is küzdelem van (például a síiták és szunniták között).
A nagy kérdés, hogy a Nyugat mennyire veszítette el Oroszországot mint
szövetségesét a konfliktusok megoldásában. Avivi, aki nemrég Moszkvában
tárgyalt, ezzel kapcsolatban optimista. „Oroszországi, benne az orosz
külügyminiszterrel folytatott tárgyalásaim is meggyõztek arról, Moszkva célja,
hogy a helyzet ne eszkalálódjon, hanem inkább lecsillapodjon. Ennek egyik módja,
hogy a problémát nem engedjük átterjedni Grúziáról más helyekre, például Iránra,
Irakra, Szíriára, Libanonra és Izraelre” - mondta az izraeli államtitkár a
Heteknek. „Az orosz vezetés biztosított bennünket arról, hogy ugyanúgy fogják
támogatni az izraeli-palesztin, valamint az izraeli-szíriai békefolyamatot, mint
eddig. Persze, majd meglátjuk, de úgy érzem, igazat mondtak nekem” - teszi hozzá
Avivi.