Sarah Palin üstökösként való feltûnése újabb kérdés elé állította az
amerikai társadalmat. A média, fogást keresve az alelnökjelölt kormányzón,
tinédzser lányának terhessége után most a hitéletét vette górcsõ alá.
Palin ugyanis nem a hagyományosabbnak számító protestáns felekezetek
valamelyikéhez tartozik, mint ahogy az eddigi elnökök többsége, hanem
pünkösdi-evangéliumi hívõ. Vannak, akik szerint „extrém” hite miatt alkalmatlan
a magas politikai pozícióra, ugyanakkor nagy népszerûsége és támogatottsága azt
is mutatja, hogy a 30 - más felmérések szerint 60 - milliós evangéliumi
keresztény tábor nem tûnt el a palettáról, hanem továbbra is jelentõs
befolyással rendelkezik.
A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján Sarah Palin beváltotta a hozzáfûzött
reményeket: a republikánus páros támogatottsága jelentõsen megugrott a héten,
McCain nemcsak lefaragta hátrányát Obamával szemben, hanem több felmérésben
átvette a vezetést, más kutatások szerint pedig fej fej mellett halad a két
politikus.
Todd Palin, a férj
Az ellenfelek éppen ezért keresik, hogy mivel lehet Palin elõretörését
megállítani, „családi ügyei” után most vallási háttere került terítékre,
amellyel gyanút akarnak kelteni személye körül. A Fehér Házban a második
világháború óta - John Kennedy kivételével - hagyományosabb protestáns
felekezetekbe tartozó elnökök laktak, az alaszkai kormányzó azonban egy új
irányzatot képvisel, mivel hosszú ideig pünkösdi gyülekezetbe járt. (A korábban
egy chicagói fekete protestáns gyülekezetbe járó Barack Obama a katolikus Joe
Bident választotta alelnökjelöltjének.)
A csecsemõként katolikusnak keresztelt Palint szülei tizenéves korában vitték el
a wasillai Isten Gyülekezetébe Alaszkában, itt megtért és meg is
keresztelkedett. 2002-ig járt a közösségbe, ahol akárcsak a legtöbb pünkösdi
gyülekezetben, a hívõk szó szerint hisznek a Bibliában, nyelveken szólnak,
elfogadják a hitbõl történõ gyógyulást, és hisznek az utolsó idõkre vonatkozó
bibliai kijelentésekben.
Hat évvel ezelõtt egy független evangéliumi gyülekezethez csatlakozott, amelyet
visszafogottabbnak tartanak, de idõnként korábbi gyülekezetébe is ellátogat.
Legutóbb tavaly járt ott, amikor volt pásztora vezetésével a lelkészek
megáldották a frissen kinevezett alaszkai kormányzót. Az alelnökjelölt kapcsán a
média részletesen ír a pünkösdi mozgalom „szokatlan” jelenségeirõl és
tanításairól, azt feszegetve, hogy egy ilyen közösségbe járó személy alkalmas-e
a nagypolitikai szerepvállalásra.
Palin hitbeli meggyõzõdése ugyanis kormányzói posztja alatt több ízben is
megnyilvánult. Az iraki csapatokkal kapcsolatosan például arra kérte
hallgatóságát, hogy imádkozzanak a katonákért, „akik Istentõl származó feladatot
látnak el”, egy másik esetben pedig egy 30 milliárd dolláros alaszkai
földgázvezeték építéséért kért imatámogatást nyilvánosan. Barátai is azt
erõsítették meg, hogy az alelnökjelölt hitének alapja és az életvitelének
forrása a Biblia, és gyakorolt olyan pünkösdinek számító hitéleti
tevékenységeket, mint a kézrátétel vagy pedig a nyelveken szólás. Némelyek a
fentiekben leírt megnyilvánulások miatt az állam és az egyház szétválasztásáért
aggódnak, másrészt azonban a vallásszabadás kérdése merül fel: csak hagyományos
felekezetek tagjai kerülhetnek-e Washingtonba, és hogy vajon a mély hitbeli
meggyõzõdés automatikusan alkalmatlanná tesz-e valakit a politikai
szerepvállalásra.
Palin berobbanó sikere és nagy támogatottsága az evangéliumi tábor befolyását is
tükrözi, amely - a politológusok várakozásával ellentétben - az elmúlt években
nem lett semleges, és nem tûnt el a politikai színtérrõl. Az alaszkai kormányzó
személyében sokan úgy vélik, most megtalálták azt a jelöltet, akivel azonosulni
tudnak.
Palin mindenestre új helyzetet teremtett az elnökválasztási kampányban, amire
Obama eddig még nem találta meg a megfelelõ ellenszert. A demokrata elnökjelölt
zavartságát tükrözi a nemrégiben történt vallással kapcsolatos „nyelvbotlása”
is. Az ABC televízióban adott interjújában Obama éppen azt ecsetelte, hogy
mennyire sértõnek találja, hogy a republikánus oldal azt akarja elhitetni róla,
hogy nem az, akinek mondja magát vallását illetõen. A keresztény hitérõl gyakran
büszkén nyilatkozó elnökjelölt észre sem vette, hogy véletlenül „muszlim
hitemrõl” beszélt, csak akkor helyeselt gyorsan, amikor a riporter közbevágott,
és kijavította az elszólást keresztény hitre. Obama ellentábora természetesen
kapva kapott az alkalmon, és a „nyelvbotlás” interneten keresztül nagyon hamar
elterjedt.