Hetek XII. évfolyam, 37. szám, 2008. szeptember 12.

Franciaországi látogatása során XVI. Benedek pápa három napot tölt el a híres Mária-kegyhelyen, Lourdes-ban. A spanyol határ közelében fekvõ dél-franciaországi kisvárosban 150 évvel ezelõtt zajlottak azok a látomások, amelyek hírére már napokon belül ezrével gyûltek össze az emberek. Az érdeklõdés azóta csak nõtt: évente több mint ötmillióan utaznak el Lourdes-ba, közöttük 70 ezer súlyos beteg.

Aki nem tud elutazni, nem kell lemondania a részvételrõl, mivel az interneten folyamatos 24 órás webkamerás közvetítés zajlik a kegyhely középpontjában lévõ barlangról és a forrásról, amelyet mobiltelefonon is lehet nézni. A háromnapos pápai zarándoklat alatt idén ifjúsági világtalálkozó is lesz.

A látnoklány, Bernadette Soubirous nagyon szegény molnár családban született. Analfabéta volt, fagyûjtögetésben segített a szüleinek, amikor tizennégy éves korában megjelent neki egy angyali lény, aki késõbb összesen 18 alkalommal tûnt fel elõtte.
1858. február 11-én Bernadette egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött nõi alakot látott, rózsafüzérrel a kezében, aki szótlanul rámosolygott, majd eltûnt. A csodálatosan szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, és ettõl kezdve öt hónapon keresztül még további 16 alkalommal. A harmadik találkozás alkalmával már meg is szólította a lányt, majd két nappal késõbb megmutatta a gyermeknek a barlang bejáratánál lévõ rejtett forrást.

Azt mondta a kislánynak, hogy mosakodjon meg a forrásban, és egyen füvet a barlang melletti réten, bármit is mondanak róla az emberek. Bernadette többször kérte a lényt, hogy mondja meg a nevét, aki végül a tizenhatodik jelenés alkalmával bemutatkozott: „Én vagyok a szeplõtelen fogantatás.” Ezután felszólította, hogy menjen a falu papjához, és mondja meg neki, hogy építtessen templomot a forrás mellé, és tegye zarándokhellyé. „Sok embert akarok itt látni” - mondta a jelenés.
A kívülállók csak a lány elragadtatását látták, aki számára nem csak képletesen szûnt meg ilyenkor a külvilág: az egyik alkalommal jelen volt egy párizsi orvos is, aki megállapította, hogy Bernadette kezét az elragadtatás közben mintegy 10 percig minden károsodás nélkül égette egy gyertya lángja.
Bernadette élete ezt követõen gyökeresen megváltozott. 22 éves korában apáca lett, és a szomszédos város, Nevers Saint-Gilgard kolostorában tanították meg írni és olvasni. Mindössze 35 éves volt, mikor április 16-án csonttuberkulózisban meghalt.
Nem sokkal Bernadette látomásai után Lourdes-ban hirtelen tömeges jelenések kezdõdtek, különösen gyermekek körében. Amikor egyikük vagy másikuk a barlanghoz közeledett, egyszerre lázas szemlélõdésbe esett, és a barlang belsejében mindenféle különleges alakokat vett észre. Egyiknek koronával ékített madonna jelent meg, másiknak Szent József, Szent Péter, Szent Pál vagy az evangélisták.

A csodák világhírûvé tették a helyet. Ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, a 15 ezer lakosú várost évente ötmillió zarándok keresi fel.
Bernadette holttestét halála után 30 évvel kiföldelték, amikor 1909-ben boldoggá avatásának elõkészületeit végezték. Az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévõknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idõ nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” - számolt be errõl egy szemtanú.
1925-ben újra megvizsgálták Bernadette-et. Változást azonban ezúttal sem találtak a holttesten.
Boldoggá avatása kapcsán 1925. augusztus 3-án Bernadette múmiáját ünnepélyes keretek között helyezték el a helyi kolostor templomában. Azóta itt nyugszik, üvegkoporsóba zárva, és a vékony viaszréteg alatt állítólag 130 év után sincs romlás a testen. Bernadette-et XI. Piusz pápa avatta szentté 1933-ban.
A lourdes-i jelenések híre a szabadságharc utáni Magyarországon is nagyon hamar elterjedt. Sok katolikus templomban megjelentek az úgynevezett lourdes-i barlangok, melyekben Máriát a jelenéseknek megfelelõen rózsafüzérrel ábrázolják, Bernadette-et pedig Mária elõtt térdelve formázzák.

Lourdes-ban már a tizedik jelenéskor csoda történt: egy szomszéd faluból jött asszony, Catherine Latapie béna karját a forrásba merítette, és azonnal meggyógyult. Ez volt Lourdes elsõ csodája. Máig hétezer orvosilag megmagyarázhatatlan esetet jegyzett fel az ott mûködõ orvoscsoport, amelyekbõl alapos kivizsgálás után a Vatikánhatvanhetet hivatalosan is csodának ismert el.
A lourdes-i információs központ részletesen dokumentálja a gyógyulásokat. Nem csak mozgássérültek tapasztaltak rendkívüli változásokat: egy kõfaragó, aki húsz éve volt vak fél szemére, 1858-ban a forrásból hozott víztõl visszanyerte látását. Az elmúlt évtizedekben a vízben alámerült betegek közül sokan azonnal meggyógyultak. Némelyek egyszerû mosakodásra visszanyerték látásukat, mások hallásukat vagy szélütött tagjaikat kezdték használni, megint mások, akiket lassú sorvasztó baj emésztett, az életképességüket nyerték vissza.
1882 óta orvosi hivatal vizsgálja ki a gyógyulásokat, melyeket egy év elteltével ellenõriznek, s megállapításaikat elküldik a párizsi Nemzetközi Orvosi Bizottságnak. Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik, ahol egy bizottság ajánlása alapján a Vatikán nyilvánítja csodásnak a gyógyulást. Ahhoz, hogy a katolikus egyház egy gyógyulást csodának nyilvánítson, a következõ kellékek szükségesek: egy súlyos, szervi betegség visszavonhatatlan diagnózisa és az abból való hirtelen, teljes és végleges felgyógyulás.
Megvizsgálták a lourdes-i vizet is, ám abban nem tapasztaltak kémiai eltérést: közönséges ivóvíznek felel meg az összetétele.
A 150. évfordulón a szervezõk alaposan felkészültek a zarándokok fogadására. „Kétszázezer látogatóra számítunk, de ha többen jönnek, sincs baj, mert háromszázezer ember fogadására is fel vagyunk készülve.” - ígéri Francis De Haine, a lourdesi kegyhely igazgatója.
A zarándokok is lelkesen készülnek. „Jövünk a barátainkkal, mivel nagyon-nagyon szeretjük a pápát” - mondja az egyik utazó. A pápai zarándoklat a kegytárgykereskedõket is várakozással tölti el. Ezek a boltok nem csupán pénzt termelnek, hanem a zarándokokat is szolgálják. Azok az emberek, akik idejönnek, boldogok, ha valami olcsó szuvenírt hazavihetnek - mondja Philippe Bianco, a lourdes-i kegytárgyboltok szövetségének a vezetõje.