Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Újratöltve
Kirobbant a fegyverkezési verseny

Bár a hidegháború lezárulása után jelentõsen csökkentek a globális katonai kiadások, az ezredforduló óta ismét egyre többet és többet költünk fegyverkezésre. A világelsõ termé­szetesen az Egyesült Államok, de rohamosan erõsödik a kínai és az orosz haderõ is. Újabb hidegháború veszi kezdetét?

„Oroszország akár a Lengyelország és Csehország területén kiépíteni tervezett amerikai rakétavédelmi rendszerre is irányíthatja interkontinentális ballisztikus rakétáit” - az orosz hírügynökségek jelentése szerint így fogalmazott a napokban a stratégiai rakéták legfõbb orosz felelõse, Nyikolaj Szolovcov tábornok. A kiszólás újabb epizódja a rakétavédelmi rendszer kapcsán kialakult orosz-amerikai feszültségnek. Az USA igyekezett ugyan hangsúlyozni, hogy a rakétatelepítésre az Irán és Észak-Korea irányából érkezõ fenyegetettség miatt van szükség, úgy tûnik, az oroszokat ezek az érvek nem hatották meg. Sõt, a lengyelekkel éppen az orosz-grúz konfliktus idején aláírt rakétavédelmi szerzõdés a jelek szerint tovább növeli Oroszország elszántságát a haderõ fejlesztésére.
Meglehet, mindez csak ürügyül szolgál, hiszen - mint arra a Jane’s Information Group nevû, tekintélyes hadtudományi és mûszaki kiadóvállalat friss elemzése rámutat - már így is Oroszország büszkélkedhet az egyik legdinamikusabban növekvõ védelmi költségvetéssel (jelenleg 36 milliárd dollárral nyolcadik az államok rangsorában). Nem véletlen - ahogy Németh József, a biztonsagpolitika.hu internetes szaklap elemzõje lapunknak nyilatkozva megjegyezte -, hogy rendszeresen jelennek meg hírek orosz atom-tengeralattjárók üzembe helyezésérõl, repülõgép-hordozók építésérõl vagy a légierõ fejlesztésérõl. Becslések szerint az ország nukleáris rakétáinak száma 2012-re megközelítheti az amerikai volument. Ráadásul - mutatott rá a szakértõ - tavaly novemberben az oroszok kiléptek az Európai Hagyományos Fegyverek Korlátozásáról szóló nemzetközi egyezménybõl (a NATO keleti bõvítésére és a közép-európai amerikai rakétapajzs terveire hivatkozva), valamint kilátásba helyezték, hogy a rakétakorlátozásra vonatkozó START I. szerzõdést nem hosszabbítják meg.
Az indítékokra magyarázatul szolgálhat Vlagyimir Putyin 2006-ban, még elnökként tett kijelentése, miszerint: „minél erõsebb egy ország hadserege, annál kisebb a kísértés, hogy bárki nyomást gyakoroljon rá”. Vagyis, ahogy Deák Péter biztonságpolitikai szakértõ fogalmazott: az orosz haderõfejlesztés egyértelmûen presztízsorientált.
„Az energiahordozókból származó egyre növekvõ bevételek révén meg­erõsödõ, birodalmi tudattól nem idegenkedõ orosz medve világhatalmi pozíciót igyekszik követelni magának. Errõl és nem másról szól a grúziai háború is: jelzés, hogy az eddigi világhatalmi rend átalakulóban van” - mondta a szakértõ. Szerinte ugyanakkor hiba lenne új hidegháborúról beszélni, mivel az USA vezette Nyugat katonailag még mindig jóval erõsebb, mint Oroszország - márpedig a hidegháború a kiegyenlített erõviszonyokra és az elrettentés filozófiájára épült. Deák Péter emiatt úgy véli, vagy pusztán politikai és diplomáciai háborúról van szó, és ebben az olyan „kemény” eszközök alkalmazását, mint a katonai erõfitogtatás, egykori KGB-sként Putyin kiválóan kitanulta.
A fegyverkezés politikai-gazdasági elõnyszerzésre való kihasználását emelte ki a már idézett Németh József is. Példaként említette Kínát, ahol meglátása szerint a haderõfejlesztés hasonló „önbizalom-építõ”, „imázs-erõsítõ” szerepet is betölt, mint a pekingi olimpia megrendezése. Hozzátette: érdekes módon Kínában a hadi fejlesztések éppen az egyik legfõbb gazdasági rivális, az USA stratégiai fölényének kioltását, elsõsorban a hírszerzés (például a kémmûholdak) semlegesítését szolgálják.
A Jane’s Information Group jelentése szerint egyébként az ázsiai óriás 58 milliárdos katonai kiadásával jelenleg a negyedik helyen áll az államok rangsorában, és egyben a leggyorsabban növekvõ büdzsével rendelkezik. Az elemzõk úgy vélik, a jelenlegi trendeket kivetítve 2020-ra Kína katonai költségvetése elérheti a 360 milliárd dollárt. Továbbá - mint a jelentés hangsúlyozza - Kína rövidesen jelentõs hadiipari exportõrré válhat. Különösen az afrikai országok vásárolhatnak tõle szívesen, mert egyre javuló haditechnikai színvonalra számíthatnak viszonylag alacsony árak mellett. Ráadásul a távol-keleti hatalom erõteljes érdeklõdést mutat a fekete kontinens ásványkincsei iránt, és szemlátomást mindent megtesz a kínai-afrikai gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért: még olyan rezsimeknek is hajlandó fegyvereket eladni, amelyeknek más országok nem.
Kína eközben igyekszik hangoztatni a „peaceful rising”, vagyis a békés felemelkedés „hitvallását”. Deák Péter ezzel kapcsolatban megjegyezte: a tömegesen jelenlévõ külföldi befektetõk miatt az ázsiai országnak alapvetõ érdeke, hogy ezt meg is valósítsa, és ne bonyolódjon bele súlyos katonai konfliktusokba.
A Jane’s Information Group jelentése szerint egyébként az Egyesült Államok költi messze a legtöbbet a katonai kiadásokra a világon. A 2009-re elõirányzott amerikai katonai költségvetés (az afganisztáni és az iraki háború tervezett költségeit is beleszámítva) megközelíti a 700 milliárd dollárt. Ez az összeg csaknem kilencszerese a katonai költekezésben második helyen álló Nagy-Britannia büdzséjének.
Érdekes egy pillantást vetni az USA fõbb stratégiai célkitûzéseire.
A hivatalos Nemzeti Védelmi Stratégiában fõ veszélyforrásként elsõként a terrorizmust és a nukleáris veszély összefonódását jelöli meg. Ugyanakkor az al-Kaida, Észak-Korea vagy Irán mellett a dokumentum kitér Kínára is, mint amely az USA potenciális vetélytársa lehet akár katonai, ûr- és információtechnológiai szempontból is. Oroszországot pedig többek között a demokráciától való visszavonulása, megújuló fegyverkezése, szomszédai fenyegetése és a nukleáris fegyverekben való bizalom miatt titulálják veszélyesnek. A nemzetvédelmi kulcscélok között pedig szerepel a konfliktustól való „elriasztás”, amely kapcsán a dokumentum a hidegháborút hozza példaként, és a fegyverzet demonstrációját javasolja, kiemelve az atomfegyvereket, rakétákat és precíziós eszközöket.