Zsurkán Mariann
Jean Reno túl a hatvanon

Az utóbbi napokban világszerte Jean Reno szívrohamától visszhangzott a bulvár- és a világsajtó, amikor kiderült, hogy valójában szimpla étel­mér­gezésrõl van szó, ezért került kórházba egy rövid idõre a Karib-szigeteken pihenõ színész. A hatvanadik évét nyáron betöltött francia sztár sajtóre­fe­rensén keresztül üzeni, hogy jól van, emésztése helyreállt, és tovább dolgozik, amíg ereje és inspirációja hajtja.

Fotó: Reuters

A férfiak leginkább akciófilmjeiben, a nõk romantikus szerepei­ben látják szívesen. A borotvát kerülõ, erõsen szuggesztív, robusztus alkatú színész már kezdetben brutális figurákat vagy hajthatatlan nyomozókat alakított. Reno mindig tett arról, hogy ne darálják be a sztereotípiák, így olykor engedett egy-egy romantikusabb szerepnek is. Túlzás lenne azt állítani, hogy bonyolult jellemek megformálása vagy komplex színészi játék nehezítené a munkáját. Ami tény, hogy még a hatodik ikszen túl is Reno az egyik szakmailag legkelendõbb és legnépszerûbb francia export a mozi világában, bár kezdetben hajlandó volt mindennemû munkát bevállalni, hogy ideje jó részét színészi képességeinek csiszolásával tölthesse.
Míg Európa nagy részén a második világháború romjait takarították el, addig Spanyolországban Franco tábornok diktatúrája számos családot szorított az észak-afrikai partok irányába. Marokkó fõvárosa vonzotta azt az andalúziai emigráns házaspárt is, akik Juan Moreno y Jederique Jiménez névre keresztelt közös gyermeküket Casablancában katolikus és iszlám hatások mentén nevelhették fel. Az itt eltöltött gyermekévek viszonylag gondtalanul teltek. Reno a kopott filmszínházak fekete-fehér kópiáin nevelkedve, amerikai, francia, olasz filmklasszisok: Chaplin, Wayne, Brando, a francia Gabin, Delon, Belmondo és az olasz Mastroianni hatására döntötte el, hogy „Thália papjaként” valósítja meg önmagát.
A kasztíliai család 1967-benPárizsba költözött, amikor a kamasz Reno anyja tragikus hirtelenséggel távozott az élõk sorából. Édesapja egyedül nevelte az idõközben középiskolát elvégzõ Jeant, aki a francia állampolgárság megszerzését céljául tûzve ki bevállalta a kötelezõ egyéves katonai szolgálatot Németországban. Kommandós kiképzését követõen felettesei a kultúrfelelõs posztját bízták rá.
A katonaság után visszatért Párizsba diplomát szerezni René Simon drámaiskolájában. Luc Besson filmrendezõvel való találkozása munkát, barátságot, majd hírnevet is eredményezett. Az Élethalálharc címû, alacsony költségvetésû, ám nagy sikerû fekete-fehér sci-fit csak a párosnak
A nagy kékség címû, enyhén misztikus, a közönség és a kritikusok között elementáris hatást elérõ filmje múlta felül. A hallgatag mélytengeri macsó mélybúvár szerepe a nemzet színészévé, a Leon, a profi című kultuszfilm bérgyilkos szerepe pedig nemzetközi sztárrá emelte.
Reno kitûnõen megtalálta a helyét a két ellentétes világ, a bûnözés és igazságszolgáltatás skáláján, a lágyszívû vagy éppenséggel vérszomjas bérgyilkost (Ronin; Mission Impossible) éppoly megbízhatósággal formálta meg, mint a rigorózus, engesztelhetetlen nyomozót (Bíbor folyók; Wasabi; Francia csók). Meglepõen jól és hitelesen alakít vígjátéki szereplõket is (Jöttünk, láttunk, visszamennénk; A rózsaszín párduc), de a misztikus filmek is idõnként fel-felbukkannak a repertoárban (A jaugár; A Da Vinci-kód; Az apokalipszis angyalai; Godzilla). Emellett patriotizmusa miatt - a hazai filmipar fellendülését szolgálandó -idõnként összeállt egy-egy hasonló kaliberû francia kollégájával, például Gérard Depardieu-vel (Pofa be!). Hogy miért kérik fel gyakran zsaruszerepre? Mindezt Reno a tekintéllyel és a megfelelõ kiállással magyarázza - melyhez, tegyük hozzá, a majd’ kétméteres magassága is ad némi alapot -, de színészként kedveli a változatosságot. Állítása szerint „hol hülyéket, hol szentimentálisabb figurákat” alakít, és olykor a zsebpénz kedvéért feltûnik Toyota- és UPS-reklámokban is. Nagy hatással volt rá Dan Brown: A Da Vinci-kód címû bestsellerének cellulózra vitele, bevallása szerint rendkívül megtisztelõ volt számára a Louvre-ban forgatni Mona Lisa és Tom Hanks társaságában. Brown egy ízben azt nyilatkozta róla, hogy Bézu Fache Opus Dei-s nyomozó megformálásakor Reno járt a fejében. Az amúgy meglehetõsen zárkózott színész a legkülönfélébb szerepeit egyaránt kihívásként és az élet adta lehetõségként kezelte, már csak azért is, mert elmondása szerint „nagyon kevés film készül valódi üzenettel, nem könnyû ma Charlie Chaplinnek vagy Stanley Kurbricknak lenni”.
Amúgy szerencsés embernek érzi magát: „A rajongók ismernek belül, megérzik hogy egy színész szívvel játszik, vagy sem. Ha természetes vagy, akkor lesznek rajongóid, akik alig várják, hogy kezet rázzanak veled. De Niro és Hanks azért is lettek színészóriások, mivel tudják, hol a helyük, miért teszik azt, amit tesznek, ezt képesek kép­er­nyõre szállítani, és mindezt kulturált és nem obszcén módon. De ha õrülten viselkedsz, a rajongók is ilyen õrülten közelednek hozzád. Alapvetõen próbálok normális életet élni, fõzök, meglátogatom a barátaimat, zenélgetek, és figyelem az elõttem lévõ embereket és magát az életet.”
Magánélete A nagy kékség sikere után szenvedett törést, elhagyta feleségét, családját, s belevetette magát az ezzel járó könnyelmû életformába. Késõbb így vallott errõl az idõszakáról: „Lassan, de biztosan lecsúszik az ember. Olyan ez… hogy is mondjam… mint amikor az embernek túl sok jóban van része, és már nem érzi az ízeket. Túl sok étel-ital, túl sok siker, nõk, túl sok utazgatás. Ezért van az, hogy a fiatal színészek, színésznõk, rendezõk elkezdenek drogozni, inni… de aztán egy nap megszólalt a vészjelzõm…”
Jean Reno elsõ két házasságából négy gyermek született - ők ma tíz és harminc év közöttiek. Harmadszorra is meg­nõsült, egy nappal ötvennyolcadik születésnapja elõtt vette el a harmincöt éves Zofia Borucka modell-színész­nõt, az esküvõn az akkori belügyminiszter, Nicolas Sarkozy - akit késõbb teljes mellszélességgel támogatott elnökválasztási kampányában -​ és az énekes Hallyday támogatta tanúként. Párizsi, Los Angeles-i, malajziai és dél-franciaországi hajlékaiban, távol a show-biznisz és az amerikai sztárkultusz világától, próbálja eltölteni sûrû, munkával teli napjait. Jelenleg Antal Nimród magyar filmrendezővel forgatja az Armored című amerikai thrillert a mellesleg három nyelven - angolul, spanyolul, franciául - anyanyelvi szinten beszélõ és több hangszeren is játszó színész. 1999-ben a francia Becsületrend lovagja címet is átvehette Jacques Chirac akkori elnöktõl az Elysée-palotában.