Amerika a grúz piacgazdaság miatt aggódik, az oroszok Dél-Oszétiát akarják
újjáépíteni, Európa pedig próbál - ha vért izzadva is - az arany középúton járó
békeharcos szerepében tetszelegni. Sokak szerint azonban ennél jóval egyszerûbb
a képlet: Moszkva megüzente, hogy könnyedén térdre kényszerítheti az EU-t
a Grúzián áthaladó földgáz, kõolaj és kereskedelmi forgalom esetleges
blokkolásával.
Aháború drága mulatság: az orosz nyelvû Trud számításai szerint
Oroszországnak naponta 2,5 milliárd rubeljébe került a hatnapos grúz-oszét
„csetepaté”, míg Grúzia ennek a dupláját - mintegy 4,8 milliárdot - fizette
„napidíjként”. Már ami a repülõgépek, helikopterek, hajók és tankok bevetésének,
illetve üzemanyagának költségeit illeti. Ennél sokkal fajsúlyosabbak azonban az
emberáldozatok: eddig összesen 2000-en veszítették életüket, többségük (1600 fő)
dél-oszétiai civil. Orosz oldalon 72 katonát, a grúzoknál pedig 133-at
gyászolnak, a megsemmisített harci eszközöket illetõen pedig még zajlik a
„számháború”. Egyes hírek szerint Grúzia 33 ezres seregét 3000 amerikai zsoldos
is segítette, „katonai tanácsadóként”, így valószínûleg az áldozatok
nemzetiségének firtatásával is érdekes részletekre bukkannánk.
Újra zeng a Nabucco
„A tervezett Nabucco földgázvezetéket nem veszélyezteti a grúziai konfliktus”
- nyugtatta a kedélyeket a hattagú európai konzorcium igazgatója, Reinhard
Mitschek (kis képünkön). A tények azonban mást mutatnak. Grúzia jelenleg is
Oroszországtól kapja gázszükségletének több mint felét - emelt áron. Emiatt a
grúzok, az azeriek és a törökök a meglévõ olajvezetékük mellé gázvezetéket is
terveznek. Ennek kiindulópontja az azeri fõváros lenne, a célállomás pedig
Kelet-Törökország. Oroszország viszont - örmény barátai segítségével - könnyen
szét tudná törni ezt a tengelyt, és ezzel a Gazprom (vagyis a mindenkori orosz
vezetés) szinte az EU kizárólagos külsõ gázellátójává lépne elõ. Moszkva ezzel
gyakorlatilag kihúzná az azeri gázra épülõ Nabucco-projekt méregfogát. Ahogy
a Reuters beismerõ vallomása szól: „A világnak szüksége van Oroszország olajára,
földgázára és más természeti kincseire.”
Ami pedig a „barátságot” illeti: miután az oroszok blokád alá vonták a grúz
kikötõket, holott erre semmi megbékéltetéssel kapcsolatos okuk nem volt, az
azeriek azonnal be is szüntették az olajszállítást, megmutatva: nem biztos, hogy
megéri tovább invesztálni a vezetékekbe, mert egy parancsszóra képesek
ellehetetleníteni.
Kinek a pap, kinek a papné
Míg a magyar sajtó a háború jogi vonatkozásait vizsgálva megpróbált a lehetõ
legobjektívabb maradni, a gazdasági károkat tekintve már egyértelmûen a nyugati
lobbi hatása alá került. Míg nálunk egyetlen flekk sem szólt a dél-oszétok rommá
lõtt otthonairól - annál több viszont a grúz ingatlanpiac szomorú kilátásairól
-, az orosz nyelvû sajtó Chinvali, „a Kaukázus egyik legfestõibb tájának” barbár
pusztításáról ódázott, és gyásznapot rendelt el a „grúz vérengzések miatt”.
Miután az orosz hackerek lebénították a grúz kormányzati oldalakat, Tbilisziben
joggal panaszkodhattak, hogy az orosz nyelvû sajtóban egyáltalán nem vesznek át
tõlük híreket, így nem elég tárgyilagos az események bemutatása.
Az oszét fõváros polgármesterének beszámolója szerint az épületek mintegy 70
százaléka károsodott, egy részük pedig már újjá sem építhetõ. A csatornahálózat
mûködésképtelen, a közintézmények úgyszintén. Az újjáépítés minimum két évig
tarthat, a számla végösszege pedig mindenképpen milliárdokra rúg.
Az elemzõk egyetértenek abban, hogy az orosz gazdaság kellõen erõs és stabil,
így a háború nem gyakorolt rá jelentõs hatást. Grúz oldalon azonban jóval
nagyobbak a károk: ha még pár napig eltartott volna a bombázás, közel tízévnyi
infrastruktúrafejlesztést kellett volna újrakezdeni - teszik hozzá a helyiek. A
BBC szerint Oroszországnak sem lehet érdeke Grúzia tönkretétele, hiszen a grúz
gazdaság 50 százaléka az õ kezükben van. Most azonban a postai szolgáltatások és
a légi közlekedés gyakorlatilag szünetel a két ország között. Miután a háború
elsõ napjaiban mintegy 7 milliárd rubel távozott Oroszországból, újabban
pénzátutalásokat sem bonyolítanak le az „összeköttetés mûszaki hibái miatt” -
vagy éppen a 300 ezer illegális grúz munkavállaló okán.
Oroszország elsõ körben 10 milliárd rubel segélyt ígért az oszét újjáépítéshez.
Az ENSZ szerint az összecsapások miatt összesen 10-20 ezer embernek kellett
elhagynia az otthonát, az orosz fél viszont azt állítja: a szám 30 ezer, és
további 12 ezren helyben szorulnak „sürgõs segítségre”. Elsõsorban az õ
számukra utalt át az orosz kormány 500 millió rubel gyorssegélyt, ami a bajba
jutottak elhelyezését, élelmezését valamint gyógykezelését hivatott fedezni.
Azok pedig, akik elvesztették a vagyonukat, fejenként plusz ötvenezer rubelt
kapnak, mely összeg még tovább emelkedhet a helyreállítási munkálatok során -
tette hozzá Alekszej Kudrin orosz pénzügyminiszter.
Segélyek terén az unió sem kívánt lemaradni, habár a pontos címzetteket jótékony
homály fedi. „Az EU egymillió euró humanitárius segélyt nyújt a grúz-orosz
konfliktus által érintett polgári lakosságnak” - jelentette be az Európai
Bizottság. A humanitárius gyorssegély az orvosi ellátás, a vízellátás, az
egészségügyi ellátás költségeinek fedezését, valamint az ideiglenes szállással
való ellátást szolgálja.
Tőzsdejáték
A háború hírére 21 százalékot zuhant a londoni tõzsdén jegyzett Bank of
Georgia részvényeinek árfolyama, de nyomban esett a moszkvai tõzsde is. Grúzia
hitelképességét tartósan „leminõsítették”, de vele gyengült a rubel is. Az orosz
piacon érdekelt OTP Bank és Raiffeisen Bank szintén megérezte a válságot: az
árfolyamcsökkenés elérte a négy százalékot. „Ezek mind pszichológiai áthallások.
A politikai konfliktusok általában csak rövid távon vetik vissza a piacokat” -
nyilatkozta lapunknak Misik Sándor, a Hamilton Tõzsdeügynökség üzletkötõje. Majd
hozzátette: Magyarországra nézve nem számottevõ az eset. Habár most az olajár
esett, a konfliktusnál sokkal jobban befolyásolja az árfolyamot a dollár
erõsödése, a nyugati gazdaságok lassulása, illetve a kereslet általános
visszaesése. Mivel a dollár erõsödött, ezt sokan egyfajta orosz-amerikai
barátkozásnak tekintik, hiszen - ne feledjük -, hogy sok amerikai állampapír
van orosz kézben, így elsõként jelzik, ha „nem megfelelõ” a dollárárfolyam.
„Moszkva 600 milliárd dolláros devizatartalékával a világ egyik legnagyobb
hitelezõje, így a Fed az utóbbi idõben igen komolyan veszi ezeket a jelzéseket”
- hangsúlyozta a szakértõ.