Az animációs Wall-E és Batman címû filmeket sikerük mellett az is összeköti,
hogy ráéreztek a nyugati civilizáció egy-egy feszítõ problémájára. Ez pedig a
fogyasztói társadalom önpusztítása, valamint az általános bizonytalanság a
terrorveszély miatt.
Ha egyszer filmet készítünk, és szeretnénk, ha sokan látnák, ne szégyelljük.
Azt se, ha némi pénzt is keresnénk vele. S ha még pár jó meglátást is
belegyúrunk a néznivalóba világunk jellemzõibõl, tisztességes egyenleget
könyvelhetünk el. Sok tömegfilmet legyártanak e recept alapján, az eredmény
mégsem garantált. A nyári felejthetõk közt viszont most két erõs darab is akad,
melyek bár szintén a nagyközönséget célozzák, nyomot hagynak maguk után.
A Pixar stúdiótól megszoktuk, hogy rajzolt (animált) figuráik nemcsak látványra,
de jellemükben is hiteles karakterek, gondoljunk csak a Némó nyomában vagy a
Szörny Rt. parádés szereposztására. Ráadásul mindig kapunk pár ironikus (és nem
is torz) tükörcserepet az izgága felnõttvilág furcsaságaiból, korosabb
nézõknek ezek a kiszólások a kedvenceik. A Wall-E-ben már az egész fogyasztói
létezés ácsorog a pellengéren.
Hõslények városa
Az elsõ, ami a denevérembert és a kis lánctalpas robotot összeköti: a
helyszín. Bár egyik filmben sem így hívják, a nézõt bajos átejteni. Látjuk, hogy
ez New York, mai világunk kvázi fõvárosa, például a bankok, az ENSZ-központ és a
szeptember 11-e miatt. Wall-E is tán az egykori Wall Streeten sepreget,
toronyháznyi szemétkockákat építve, a jólét által éltetett, majd tönkretett
városban. A zord jövõképben az egész Föld hatalmas szeméttelep, ám a nekünk
Tesco-szerû áruház, a Buy Large reklámjai tovább harsognak a romok közt. Pedig a
cég élményhajói már több száz éve az ûrben „üdültetik” a sajátmárkás
(gazdaságos?) termékektõl túlhízott, immár képernyõs mozgófotelokban vegetáló
emberiséget. Ahol tovább megy az extra shopping meg a trendi marketing.
Batman városában a bûnözés a fõ gond. Hagyományos szereposztásban ez még féken
tartható vírus, de a pszichopata terrorral szemben a hõs is megtántorodik. A
régivonalas maffiózók közé Gotham Cityben - a fiktív New Yorkban - új tag, az
eltorzult arcát védjegyként viselõ Joker robban be, hogy elõbb részt, majd
vezérséget kérjen a városi gaztettpiacon. Alakja dermesztõen démoni, s nemcsak a
korai halála elõtti legjobb alakítását hozó Heath Ledger miatt, hanem mert csupa
valós alakból rakták össze. Carlos, a sakál, bin Laden, sõt az iráni elnök
káosz- és lángtengerimádó vonásai, némi elmekórtanulmányba oltva. Kétség nélkül
õ a fõszereplõ, s a film végére Batman világát sikerül átformálnia. Éppúgy,
amint a miénkét a WTC romba döntése tette.
A második hasonlóság: a közösség szolgálata. A rend helyreállítására érzett
késztetés. Ez növi ki magát hõsiességgé éles helyzetekben. Wall-E úgy lesz hõs,
hogy megtalálja és védelmezi az új kezdetnek reményt adó egyetlen szál növényt -
miközben egy fejlettebb robotintelligencia (titkos elnöki záradék miatt) az
emberiséget örökre a szórakozás, zabálás, alvás mátrixálmába zárná. Batman ugye
alapból hõs, de a film kezdetén letenné az illegalitás lantját, hogy a bûn
elleni harcot Dent államügyész (úgy mondják, a fehér lovag) folytassa törvényes
eszközökkel: per, ítélet stb. A kérdés - és nemcsak e párhuzamos világban -:
megengedhetõ-e a tiszta játszma luxusa az elemi szabályokat felrúgó, önpusztító
terrorizmussal szemben? A dolog elõtanulmánya a még szeptember 11-e elõtti
Szükségállapotban látható, ahol a terroristát a hadsereg megkínozza ugyan a
nemzetvédelem nevében, de a módszert épp az óvott közösség ítéli el. Egy pontig
itt is gyõz a törvény, de Joker alantas ötletekkel lelki és testi sebeket okoz
az ígéretes Dentnek, és kivárja, hogy a keserûség átlendítse az igazság emberét
„hazai pályára”, a sötét oldalra, ahogy ezt egy másik filmes mesében emlegetik.
Egy kulcsjelenet szinte idézi, ahogy Anakin Skywalkert a gonoszság a maga
oldalára csábítja. Így lesz a megégett arcú jogvédõbõl Kétarc, a
Batman-mitológia ismert alakja. A negatív fejlõdéstörténet minden misztikus
elemet nélkülöz egyébként. Christopher Nolan rendezõ a képregényt korunkba
ültette át, a régi mesekellékek is mind reálisak, a spéci ruhatártól (tudományos
fejlesztés) az egyes ellenségekig (klinikai sérültek, sértett zsenik).
Záró- és kérdõjelek
Az animációs sci-fi és a drámai thrillerré formált fantasy végül még egy
rokonságot mutat. Reménységet akar kelteni mindkettõ. Wall-E és robot párja, Eve
felébreszti a csökött emberfaj vágyát a Föld után, s a nagy plázaûrhajó leszáll
egy romos dokkban. Utasai szuszogva elõjönnek (a kapitány az elsõ lábra álló,
nagy tapsot is kap), hogy újra mûvelni kezdjék a bepiszkolt szülõbolygót.
De õszintén, kibírnának ott akár egy fél órát is…?
Batman pedig magára vállalja az elfajzott ügyész vétkeit, mert a polgároknak
kell a muníció, a törvény emberének jó emléke. Nem bánja, hogy közellenség lesz,
utált bõregér, továbbra is a sötétbõl õrködik a város felett. Mindezért a lezáró
monológban szó szerint messiási jelzõket kap, majd elmotoroz a tömegben. Kár e
túlzásokért, mert nagyon közénk való volt, minden Batmanek közt a
legemberszerûbb.