Magyarország legnagyobb online társkeresõ portálja, a Randivonal szerint az
internetfelhasználók közül 1,2 millióan éltek már a netes társkeresés
lehetõségével.
![](tarskereso_bill.jpg)
Az idén nyáron már több mint 700 ezer felhasználót magáénak tudó honlap
tanulmányának állításai azért is érdekesek, mert hazánkban jelenleg körülbelül
másfél millió - hetven év alatti - egyedülálló potenciális párkeresõ él! Tehát
ezeknek az embereknek több mint a háromnegyede regisztrált már ilyen típusú
oldalon - persze ez csak akkor igaz, ha nem számolunk a nem egyedülállók
regisztrációival is.
Márpedig számolnunk kell! Az elemzés ugyanis kimutatta, hogy bár a párkeresõk 89
százaléka független, a férfiaknak a 13, a nõknek pedig a 10 százaléka házastársi
vagy élettársi kapcsolata mellett keres új társat.
Vajon mi az oka annak, hogy az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít a netes
partnerkeresgélés? Az evidens válasz természetesen az, hogy az életünk
felgyorsult, mindenki rohan, dolgozik, és fõleg: a számítógép elõtt ül. Az
eszköz tehát adott.
„Egy ebédszünet nem feltétlenül elegendõ arra, hogy a kedvenc éttermemben
belefussak a nagy Õ-be, arra viszont igen, hogy belépjek a társkeresõm
portáljára pár percnyi böngészésre - mondja Erika, aki egy internetes oldal
segítségével talált rá Filipre. -
A munkám miatt minden hétköznap reggel kilenctõl késõ estig az irodámban voltam.
A portálon, ahol regisztráltam, elkezdett levelezni velem egy fiú. Elõször azt
hittem, hogy tisztességtelenek a szándékai, mert mindig este kilenc körül akart
velem találkozni. Aztán elgondolkodtam a saját munkaidõ-beosztásomon, s így
adtam neki egy esélyt. Mikor találkoztunk, kiderült, hogy õ is az idõhiány miatt
választotta az internetet. Már két éve élünk együtt, most õsszel
Franciaországban fogunk összeházasodni” - meséli a lány.
Markovics András a jelenleg körülbelül 90 ezer aktív felhasználóval büszkélkedõ
parom.hu ügyvezetõje szerint nem csak az idõhiány tette lehetõvé a hálón
keresztüli társkeresés népszerûségének növekedését. A több más oldalt is
birtokló holding vezetõjének meglátása szerint Magyarországon csak néhány éve
elfogadott, hogy valaki regisztrál egy társkeresõ oldalon.
Míg korábban kínos volt egy ilyen érdeklõdési irány, ma már a családokon belül
sem tabutéma.
A társadalmi elutasítás ilyen mértékû csökkenése is indokolja az általuk
birtokolt oldalakon elkönyvelt évi átlagos 20-30 százalékos
felhasználógyarapodást. Markovics szerint azonban sokkal beszédesebb, hogy
évente 500 százalékkal nõ a felhasználók által társkeresésre fordított
pénzmennyiség.
Elõnyök és hátrányok
A netes ismerkedés elõnyei között szokás említeni, hogy mûködik egy elõzetes
face-kontrolling, azaz az illetõ minden különösebb magyarázkodás nélkül
eldöntheti, hogy kivel is akar találkozni. A találkozás elõtt az esetleges
levélváltások már kicsivel többet elárulhatnak a személyrõl, s ha ezek után a
kezdeményezõ fél mégis meggondolja magát, gyorsan
rövidre zárhatja a dolgot egy
e-maillel.
Mivel a párpiacon tematikus keresgélés zajlik, már az elején ki szokás szûrni az
olyan „zavaró tényezõket”, mint a dohányzás, a háziállat vagy a gyerek. Persze
a regisztrációt követõen senki sem csönget be a felhasználóhoz, hogy
meggyõzõdjön az általa megadott adatok valóságtartalmáról, így bárki
kialakíthatja magáról a legideálisabb képet. S itt kezdõdik a hátrányok hosszú
sora.
A Randivonal felmérése szerint az esetek 70 százalékában bekövetkezik a
személyes találkozó, ezért a virtuális és a valós személy könnyen
összehasonlítható. A parom.hu ügyvezetõje lapunknak elmondta, hogy a nyilvánvaló
csalásokat igyekeznek kiszûrni, George Clooney vagy Audrey Hepburn képével senki
sem díszeleghet, az azonban nem ellenőrizhető, hogy az illetõnek tényleg
nincsenek gyermekei, esetleg felesége.
Havonta átlagosan egy problémás eset mindig van - állítja Markovics. Általában
volt barátnõk, barátok próbálnak bosszút állni a neten korábbi partnerükön,
képeket töltenek fel róluk, vagy mások neve alatt tevékenykednek. Ha valaki
bejelentést tesz, vagy az oldal moderátorai észlelik a visszaélést, akkor
akcióba lépnek, eltávolítják a sértõ tartalmakat, kitörlik a felhasználót.
Van lehetõség rendõrségi eljárás indítására is, ez esetben a weboldal
tulajdonosa információszolgáltatással tudja segíteni a nyomozást, amely azonban
eredményesség esetén is csupán legfeljebb 50 ezer forintos pénzbírságot vonhat
maga után. Az esetleges személyiségi jogok sérüléséért az oldalak nem vállalnak
felelõsséget.
Számos válfaja van a társkeresõs átveréseknek: vannak, akik sportot ûznek abból,
hogy egy kreált személyiség mögé bújva hány jóhiszemû embert tudnak elcsábítani.
Péter, aki egy autókereskedésnél dolgozik, a munkatársaival szokott
társkeresõket böngészni. „Mindenki kiválaszt magának egy lányt, akivel megbeszél
egy találkozót az autószalon elõtti parkolóba. Persze senki sem jelenik meg
közülünk a randin, csak nézzük a csajok reakcióit, amikor már taz-húsz perce
toporognak egy helyben. Oltári jókat lehet ezen röhögni!” - meséli.
A huszonnégy éves Bettina olasz férfinak álcázva regisztrált egy
társkeresőoldalon. „A baj akkor kezdõdött, amikor megtaláltam az oldalon hajdani
riválisomat, Rékát, akivel rengeteg közös barátunk van. Gondoltam, visszaadok
valamit abból, amit õ tett velem anno. Írtam neki, hogy összejönnék vele,
teljesen magamba bolondítottam, aminek az lett az eredménye, hogy mindenkinek
elkezdte híresztelni, hogy egy olasz pasival jár, addigra azonban már mindenki
tudta, hogy én lapulok Marco neve alatt. Iszonyatosan megszégyenült, mivel
minden nekem címzett levelét továbbítottam a haveri kör minden tagjának. Ma már
valószínûleg nem tennék így, az pedig biztos, hogy magamból kiindulva én soha
nem keresnék párt az interneten” - vallja be csalását a lány.
Az elrettentõ példáknak se szeri, se száma, és bár akadnak netes sikersztorik
is, sokan egyszerûen mûvinek tartják az ismerkedés ilyen formáját. Kinga és
Dávid látásból ismerték egymást, egy gimnáziumba jártak, amikor Kinga ismerõsnek
jelölte a fiút egy közösségi portálon. „Semmire nem számítottam, így nagyon
meglepett, amikor Dávidtól levelet kaptam. Elkezdtünk e-mailezni, ami elég fura
volt számomra, hiszen elõtte talán egyszer sem beszéltem vele. Aztán mielõtt
találkoztunk volna, Dávid meggondolta magát, és lefújta a dolgot, mondván, hogy
nem természetes az ilyen ismerkedés. Amikor késõbb véletlenül összefutottunk egy
rendezvényen, korábbi levélváltásaink ellenére még csak nem is köszönt.”