Karl Pfeifer nyolcvanéves

Nyolcvanévesen is rendszeresen publikál osztrák, német, brit és magyar lapokban Karl Pfeifer, az egyik legismertebb európai antifasiszta újságíró.

Pfeifer a magyarországi demokratikus ellenzék bécsi hangja volt a hetvenes-nyolcvanas években, de Budapesttel már tízéves kora óta szoros kapcsolatban áll: szülei az Anschluss elõl menekülve 1938-ban érkeztek Magyarországra. Hosszú ideig Izraelben élt, majd visszatért Ausztriába, és itt lett újságíró. Karl Pfeifer a Hetek megalapítása óta lapunk bécsi tudósítója.
Néhány éve egy interjúban arra a kérdésre, mi ösztönzi arra, hogy jóval a nyugdíjkorhatár felett is lankadatlanul írjon és küzdjön, így válaszolt: „Bevallom, élvezem az újságírást. Elõször is konstruktívan kiélhetem az egészséges agressziómat. Nekem például gyûlöletes a rasszizmus vagy a fasizmus, de nem megyek oda egy nyilas suhanchoz, hogy behúzzak neki kettõt, inkább megírom. Egyszer láttam a Keleti pályaudvarnál teljes ünnepi díszben egy magyar fasisztát, csizmával, árpádsávos zászlóval, mindennel. Odamentem hozzá, és megkérdeztem németül, hogy lefényképezhetem-e. Kérdezte, honnan jövök. Mondtam, hogy Ausztriából. »Sehr gut - mondta széles mosollyal. - Rendben, fényképezzen.« Aztán írtam a kép mellé egy rövid cikket, pedig a legszívesebben felpofoztam volna. Ezek a nemzeti szamarak, hadd hívjam õket így, pontosabban fogalmazva nemzetieskedõ szamarak tulajdonképpen saját országuknak, társadalmuknak okozzák a legnagyobb bajt. Lehet, hogy ezek miatt az újkori árpádsávos heccelõdések miatt éppen most dönti el valahol egy egyetemet végzett fiatal, aki mellesleg nem is kell hogy zsidó legyen, hogy nem akar ebben az országban élni, mert Angliában vagy Amerikában sokkal jobb fizetés mellett, nyugodtabb körülmények között lehet boldog. A normális pedig az lenne, hogy mindenki ott éljen, ahol otthon van, akár magyar vagy német, akár osztrák vagy izraeli legyen is. Ezért írok.”
Nyolcvanadik születésnapod alkalmából még sok emlékezetes cikket és jó egészséget kívánunk, Karl.