Zsurkán Mariann
Aki tud valamit
Robert De Niro 65 éves

Robert De Niro hatvanöt éves, és már csaknem negyven éve keményen dolgozik. Coppola ifjú „keresztapája” és Scorsese „dühöngõ bikája” már élete zenitjén meghozta számára a filmmûvészet legrangosabb kitüntetését, az Oscar-díjat. A Karlovy Varyban júniusban megrendezett 43. Nemzetközi Filmfesztiválon életmûdíjjal jutalmazták színimunkásságát, jóllehet a színész-producer-étteremtulajdonos élõ legenda - bevallása szerint - csak saját filmjein szokott elaludni.

Fotó: Reuters

Ismerõsei szerint meglehetõsen aktív élet jellemzi Robert De Niro mindennapjait, akit nemzedéke egyik legnagyobb színészének tartanak: ha éppen nem CIA-ügynököt játszik, akkor Mel Gibsonnal forgat, vagy pizzát rendel a Williams-Coppola-De Niro fémjelezte étteremlánc egyikében, miközben mind a hat gyermekét igyekszik becsületben fölnevelni, a három édesanyával együttmûködve.
Bármilyen karakterbe magas fokú intelligenciával indukál értéket és érzelmet, de kétségkívül a gengszterszerep állt hozzá mindig a legközelebb. De Nirót a mai kor embertípusai foglalkoztatják leginkább - mi sem vall rá jobban, mint hogy negyvenéves pályafutása során nemigen szerepelt kosztümös filmben. Rendkívüli jellemformálásait, gazdag arcmimikáját örökölt génjeinek is köszönheti. Az olasz, holland, francia, német és ír felmenõkkel bíró filmes fenegyerek a hithagyó katolikus édesapa, idõsebb Robert De Niro festõ, szobrász, poéta, valamint az arisztokrata családból származó, a kommunizmussal barátkozó és angol irodalmat hallgató, protestáns neveltetése ellenére ateista festõ-mûvésznõ, Virginia Admiral közös, egyetlen gyermeke. Mivel a szülõk válófélben voltak, akaratuk ellenére a nagyszülõk katolikusnak kereszteltették a kétéves Robertet. A szégyenlõs, fehér bõre miatt „tejképûnek” csúfolt gyerek New York Syracuse negyedében nevelkedett, nagyszülõi felügyelet alatt.
Elsõ színpadi sikere tizenévesen a Gyáva Oroszlán alakítása volt az Óz, a csodák csodájában. Bár anyja, felismerve színitehetségét, beíratta egy mûvészeti iskolába, a tinédzser Bob iskola helyett inkább a bandákkal járta a csatornaszagú utcákat, de társaitól elszenvedett kiközösítése miatt igazából magányosan teltek ezek az évek, különösképpen édesapja hiánya miatt. Apjával idõközönként beültek egy-egy moziba, amit a fiú nagyon élvezett. John Baxter amerikai tényfeltáró író könyvében köntörfalazás nélkül leírja, hogy az idõsebb De Nirót családjától valójában a melegkultúra világa szippantotta el, így több neves festõvel, íróval volt homoszexuális kapcsolata, mely állításokat az ifjabb De Niro mindeddig nem tartott cáfolásra érdemesnek.
Robert az elhagyatottság élményét a színészettel ellensúlyozta. Tizenhat évesen egy vándortársulathoz csatlakozott. Ekkoriban a lányok nem érdekelték, szabad idejében jórészt csak füzetes regényeket olvasgatott. Tudását a legtöbb kortárshoz hasonlóan a Stella Adler és Lee Strasberg vezette színiiskolában pallérozta, melynek elvégzése után reklámokban, off-Broadway darabokban tûnt fel.
Filmjeiben gyakran brutális, mentálisan „meredek”, antiszociális figurákat alakít, melyek megformálására - rá jellemzõ módon - alapos kutatást és aprólékos háttértanulmányozást követõen készül. Munkastílusát az anarchia és a fegyelem keverékeként definiálja. Elsõ jelentõs beugrónak a Brian De Palma rendezte Wedding Party címû filmjét jegyzik a hozzáértõk, amiért kemény ötven dollár ütötte a markát. Coppola gengsztereposzának, A Keresztapának a második „felvonásában” alakította a fiatal Vito Corleonét, a szerep megformálásáért a filmakadémia a legjobb epizódszereplõnek titulálta.
A filmszerep kedvéért négy hónapig szicíliai akcentust tanuló „maffiózó” egykettõre beírta magát a filmtörténelembe. Mellékesen Marlon Brandóval együtt ugyanazon karakter eljátszásáért nyerték el az impozáns díjat. A hetvenes években nyolc film forgatása alatt életreszóló munkakapcsolat és barátság bontakozott ki Martin Scorsesével, aki rögtön beültette õt a „taxiba”, így a Taxisofõr „pózolós, zseléhajú digó” kópiája elválaszthatatlanul összeforrt De Niro személyiségével. Sokan a film véres üzenetének könyvelik el, hogy egy férfi merényletet követett el Ronald Reagan akkori amerikai elnök ellen. A szarvasvadász címû film szintén nagy visszhangot keltett, különösen a keleti blokk országaiban. Majd a második Oscar-díj is a vitrinbe került a Scorsese - minden idõk egyik legnagyobb sportfilmjeként számon tartott - Dühöngõ bikájában alakított bokszoló, Jake La Motta hiteles megszemélyesítéséért. A szerep autentikus felépítéséhez De Niro az úgynevezett method-acting legszélsõségesebb formáját választotta, azaz huszonhét kilót hízott, illetve hónapokig bokszolók között élt. A New York, New York filmmusical szerepéért pedig szaxofonozni is megtanult.
A nyolcvanas évektõl olyan drámai alkotásokban látható, mint a Misszió, az Ébredések, a Marvin szobája, Aki legyõzte Al Caponét, Lánglovagok, A rettegés foka vagy az önéletrajzi elemeket sűrítõ Bronxi mese.
A kilencvenes évek klasszikus válogatásai nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket és bevételeket. Ráadásul tíz éve, hogy a Ronin címû film franciaországi forgatása idején azzal gyanúsították a színészfenomént, hogy egy prostituáltlánc szolgáltatásait vette igénybe. De Niro tagadott a kilencórás kihallgatás során, s megígérte a galloknak, hogy nem teszi be többé a lábát az országba. Talán ez idõ tájra tehetõ az újságírókkal szemben kialakult ellenszenve, ugyanis interjúkban, tévé­showkban magánéletérõl körülbelül annyit beszélt, mint Charles Bronson a Volt egyszer egy vadnyugatban. Korábban több ízben fújt visszavonulót egy-egy interjú megjelenését illetõen, így a megelégelt újságírók egy kollektív listát bocsátottak közre, mit tilos megkérdezni De Nirótól: politika, vallás, család, bormárkák és még számtalan tabutéma. Sajnos második házassága is éppen romokban hevert, amikor az orvosok prosztatarákot állapítottak meg nála, de a szigorú orvosi utasításokat betartva teljesen felgyógyult, s egyúttal lelki egyensúlya is helyreállni látszott. A csíkos öltönyt és a lakkcipõt Robert Mario De Niro félretette, és TriBeCa nevû produkciós cégével elkészítette az egyik, ha nem a legsikeresebb filmkomédiáját, a Csak egy kis pánik öniróniára épített filmeposzát, mely az Apádra ütök páratlan színészpárosával kiegészülve kasszadöntögetõnek bizonyult. Ma már húszmillió dollár alatt nem igazán nyit ajtót más rendezõknek.
A jövõben számos film producere és rendezője, többek között Roy Rowan amerikai újságíró visszaemlékezései alapján forgat Mao Ce-tungról és az 1949-es kínai forradalomról, valamint Mel Gibson rendezése alatt újfent testhez álló szerepet alakít, egy CIA-tisztogatót „önt formába”. Szeptemberben hazánkba érkezik a Righteous kill, melyben Al Pacinóval karöltve két, nyugdíjazás elõtt álló zsarut alakítanak. Al Pacino és De Niro pályájuk során rendszeresen halásztak el egymástól szerepeket, ezenfelül kettejük parallel megjelenése a filmvásznakon sorozatos zavart idézett elõ a közönség és az újságírók körében. „Pedig szerintem egyáltalán nem vagyunk hasonlóak. Én sokkal magasabb, meg inkább vezetõbb típus vagyok, mint Al - viccelõdik kettejük kapcsolatáról a mûvész. - Õszintén szólva elmondhatom, hogy Al generációnk legkiválóbb színésze - természetesen, ha személyemet nem tesszük hozzá.”