Hetek XII. évfolyam, 34. szám, 2008. augusztus 22.

A pekingi úszószámok óta a sporttörténelem új, „Phelps utáni” idõszámításra állt át. A mindössze huszonhárom esztendõs amerikai sportoló 14 olimpiai aranyával a valaha élt legsikeresebb olimpikonná úszta magát.

Michael Phelps az athéni hatot követõen Pekingben már mind a nyolc számban, amiben benevezett, olimpiai elsõséget gyûjtött be, ráadásul hét világrekordot állított fel. Eddig a legtöbb elnyert olimpiai aranyérmek száma kilenc volt, és csupán négy sportoló vitrinjében viríthatott. Köztük volt az 1972-es müncheni olimpián hét aranyat úszó Mark Spitz is. „Michael Phelps nemcsak minden idõk legjobb úszója, hanem a legeredményesebb olimpikon, és talán a valaha élt legnagyobb sportoló” - méltatta honfitársát Spitz. Michael Phelps elsõ olimpiájáról még érem nélkül tért haza, Sidney-ben 5. helyezést ért el, ekkor csak tizenöt éves volt. Még ugyanazon évben megdöntötte a 200 pillangó világcsúcsát, s ezzel õ lett a legfiatalabb úszó világrekorder. Azóta már tizenhétszeres világbajnok, sorozatban világcsúcsokat döntöget, akár másokét, akár - jobb híján - a sajátjait, s akár többször is.
Pedig Phelps nem éppen csodagyereknek indult. Baltimore-ban egy rendõr apa és egy iskolaigazgató anya hiperaktív gyermekeként nõtt fel, aki hétévesen orvosi tanácsra kezdett úszni; ekkor nõvérei már versenyszerûen úsztak. Michael nyurga, esetlen gyerek volt, ráadásul lapátfülei miatt gyakran csúfolták. Mindezt a fiú nehezen tudta kezelni, de égett a bizonyítási vágytól, s igyekezett a figyelem középpontjába kerülni. Az általános iskolai tanárai közben arról biztosították Mrs. Phelpset, hogy a fiú nem lesz képes koncentrálni semmire sem felnõttként. A mama viszont nem hitt nekik, sõt bátorította fiát, hogy valamiben nagyra törjön - s a medencében meg is mutatkozott a tehetsége. Az úszóbajnok pályáját tizenegy éves kora óta edzõje egyengeti, aki apja helyett apja is volt, mivel szülei kilenc éves korában elváltak. Apjával azóta olyan fagyos a viszonya, hogy a barcelonai világbajnokságra járó két tiszteletjegyet Phelps anyja és idősebb nõvére kapta. Az apa ezután nem is vett részt fia érettségi bankettjén. Az élsportoló szemében az egykori NBA-sztár Michael Jordan a legfõbb „hõs”. A másik az édesanyja - Phelps szinte minden alkalommal megemlíti õt, és köszönetet mond neki a nyilvánosság elõtt is azért, amit sikeréért tett.
Athéni érmeit követõen Ami a felszín alatt van címmel jelent meg az egy híján húszéves Phelps könyve saját útjáról az olimpiai dicsõségig. „Igazából a vízben érzem magam otthon. Itt oldódom fel, és ide tartozom” - vallja. Sráckorában volt sorozatban olyan öt év is, amikor minden egyes nap vízbe szállt. „Olyan edzés volt ez, amit senki más nem végzett. S ez azért már adott egy csöpp extra magabizosságot a továbbiakhoz” - állítja a kezdeti éveirõl a Delfinembernek becézett vízisztár.
Az athéni olimpiáig az úszás volt az életében az elsõ és az utolsó dolog. Elmondása szerint baráti és családi kapcsolatait, pihenését és egyáltalán: mindent céljainak rendelt alá - fel is írta éves terveit egy papírra, és emlékeztetõül az ágya mellé helyezte. „Õszintén szólva, teljesen normális ember vagyok, mindennap úszom is, mert ezt szeretem. Éppen csak magas célokat tûztem ki magam elé, és nem nyugszom, amíg el nem érem ezeket - mondta az athéni hat aranyérem után. - Jöhet bármi, mindent úgy fogok fel, mint egy lehetõséget, amely egyszer adatik az életben. És nem hagyok semmit sem elúszni.”
A kérdésre, mit jelent számára Isten, visszakérdezett, hogy jól érti-e (amit részben indokolhat az egyébként ír riporter akcentusa), majd a pillanatnyi meghökkenés után így felelt: „Úgy vélem, okkal születtem olyannak, amilyennek, és képes voltam rátalálni, miben vagyok tehetséges, kész voltam élni is ezzel, s ezért hálás vagyok. Hiszek Istenben, de nem vagyok valami vallásos. Régebben az ünnepek alkalmával eljártam a templomba, de ma már nem.”
Az ér(de)mei szerint közben szó szerint aranyifjúvá serdült Phelps négy éve még ezt nyilatkozta: „Az olimpiákat leszámítva csendes az életem. Annyira, hogy az már szinte unalmas; nincs barátnõm, és nem tehetem meg azokat, amiket a fõiskolás barátaim. Csak úszom, zenét hallgatok, és a kocsimat bütykölöm. De azért az én szememben elég klassz életet élek, el nem cserélném semmi másra.” Ma pedig azon kevés sportoló közé tartozik, akit neves magazinok, mint a Time vagy a Vogue is, készek a címlapra tenni - egy szál úszónadrágban. Phelps évek óta reklámembere többek között a Speedónak is; s a cég alaposan kiaknázza a „tipikus úszóalkat” fotogenitását, már-már aktfotókat készítenek a fiatal sportolóról, mint valami új Adóniszról. Egyszerre két lánnyal hozzák hírbe az új bálványt, s egyiküktõl sem áll távol a vetkõzés, bár az egyik úszónõ, a másik modell. Phelps Athénra készülve két tetoválással igyekezett észben tartani a legfontosabbakat: egy nagy M betû jelenti számára a múltat és szülõhelyét, Michigan államot; az ötkarika pedig a jelenét. Az athéni olimpiát követõen kis híján elszállt - ittas állapotban kétszer is elkapták a volánnál, ezért bírságot és társadalmi munkát róttak ki rá. Ekkor feleszmélt, hogy az ilyesmi nem fér bele az amerikaiak hõsképébe, s kilengését utólag igencsak megbánta. A két olimpia között a Michigani Egyetemen tanult sportmenedzsmentet, és komolyan készült Pekingre.
Phelps „élete legnagyobb hetének” nevezte az elmúlt napokat. A Speedo már az athéni olimpia idején is egymillió dollárt kínált bónuszként a versenyzõnek, ha megdönti Spitz rekordját. Az úszók amúgy csúcsmennyiségû rekordjavítása láttán sci-fi számba menõ összeesküvés-elméletek is megjelentek; a fórumokon vég nélküli szópárbajt vív egymással jóhiszemû és cinikus, biokémikus és áramlástani szakértõ. Ezalatt sportkörökben az antik olimpiák világához illõ, félisteneknek dukáló elismerõ szavakkal méltatják Phelpset. Egy úszótársa mondta: „Nem akarok túlozni, de õ egyszerûen emberfölötti.”
Ezért is merültek fel vele szemben doppingvádak, amelyeket Phelps határozottan visszautasított. „Mindenki azt beszél, amit akar. Ami engem illet, én kijelentem, hogy tiszta vagyok. Önként csatlakoztam az amerikai doppingellenes ügynökség által kezdeményezett programhoz, hogy ellenõrizzenek és bizonyíthassam, amit mondok” - nyilatkozta. Az emberi teljesítményt mélyen tisztelõ sportrajongók szeretnének is hinni a tisztaságában, s nem az õ hibájuk, ha esetleg a doppingbotrányok közepette nem tudnak. „Az emberek annyit kételkednek, amennyit akarnak, de bizonyítékom van arra, amit állítok - tette hozzá Phelps. - Nem találom a szavakat egyelõre. Ez a harmadik olimpiám, de még mindig különleges érzés, hogy a hazámért úszom, és mindig meghatódom, amikor a végén látom az amerikai lobogót. Az olimpiai gyõzelem egy örök dicsõség, az érem mindig a tiéd marad” - örvendezett a fiatalember. Arra a kérdésre, mi motiválhatja a jövõben, így válaszolt: „Az a célom, hogy megváltoztassam az úszósportot.”