Szlazsánszky Ferenc
Kemény reformokhoz erős kormány kell

Ön a Fidesz elnökének megbízásából azt próbálja felmérni, milyen elvárásaik vannak a külföldi befektetõknek a magyar kormány felé. Mit tapasztalt?

-Általában nagy a kiábrándultság az üzleti körökön belül. A fõ kifogásuk az, hogy nem elég vállalkozó-barát a környezet Magyarországon, ezért ennek megteremtését kérik a mindenkori kormánytól. Ehhez alacsonyabb adókra, kisebb bürokráciára, kisebb korrupcióra, karcsúbb államra, hatékonyabb államigazgatásra van szükség; szolgáltatóra, amelyik elintézi az ügyeket, nem pedig komplikálja. Többen azt is felvetették, hogy az oktatási rendszeren is változtatni kell, hogy jobb legyen a képzés színvonala, a képzés szerkezete jobban illeszkedjen a gazdaság igényeihez. És a szociális rendszeren is változtatni kellene, hogy ne munkakerülésre, hanem munkára ösztönözze az embereket.
Elhangzott a megbeszéléseken, hogy mikorra várják a Fidesz hatalomra kerülését? Számolnak elõrehozott választással, vagy úgy vélik, hogy 2010-ig helyén marad ez a kormány?
-Nem az üzleti körök, hanem Orbán Viktor hozta szóba a kérdést - többek között tegnap is - a kereskedelmi kamarában: azt mondta, szerinte elõrehozott választások lesznek. De ez általános nézet, ugyanis a befektetõk szerint is komoly reformokra van szükség Magyarországon. Mivel a mai kormány ezt nem nagyon tudja végrehajtani, jobb volna talán az országnak, ha minél hamarabb tiszta helyzet alakulna ki, tehát nem kisebbségi kormány, hanem többségi irányítaná. Egy olyan társadalmi támogatottsággal rendelkezõ kormány, amely végig tudja vinni a szükséges kemény reformokat.
A Fidesz programjáról nem sokat lehet tudni. Azok a részletek, melyek a színmûvészeti egyetemi beszélgetésrõl szivárogtak ki, nagyjából azt tartalmazzák, hogy Orbán Viktor reálértéken befagyasztaná a nyugdíjakat, az állami juttatásokat, és bizonyos beruházásokat felülvizsgálna. Ez nem túl eredeti gazdasági program. Vagy Ön szerint az?
-A Fidesznek van egy programja, amit nem akarnak részletekbe menõen kidolgozni a választások elõtt, mert nem arról akarnak vitatkozni. Úgy gondolják, hogy egy széles körû társadalmi-gazdasági megállapodáson kellene majd elindulnia az új kormány programjának, amit az új kabinet megköt a társadalom szereplõivel, s abban lehet választ adni arra, hogy mit kell megváltoztatni az egészségügyi rendszerben, az oktatásban, a közigazgatásban.
Én azért vagyok nehéz helyzetben, mert nem én készítettem a Fidesz programját. Csak a pálya szélérõl bekiabáló ember vagyok, aki el tudja mondani, hogy mit kellene tenni. De azt, hogy a Fidesz mit fog tenni kormányon, majd õk eldöntik. Amit én meg tudok erõsíteni, hogy - s ezt Orbán Viktor mondta - a Fidesz programja alapjában nem megszorításokra vagy visszafogásokra épül, hanem a gazdasági növekedés gyorsítására, s ezt elsõsorban munkahelyteremtéssel akarják elérni.
Ehhez pedig az adózás és az oktatási rendszer változtatására van szükség. Úgy tudom, a nyugdíjakkal kapcsolatos kérdésre azt mondta, nem akarják visszafogni a nyugdíjakat. A beruházásokkal kapcsolatban valóban úgy fogalmazott, hogy lopnak a beruházásokból. De szerintem azzal mindenki egyetért, hogy kemény korrupcióellenes törvény kellene, hogy az állami pénzek elköltésének átláthatósága növekedjen, és így talán csökkenteni lehetne az állami beruházások bekerülési költségét is.
Az adócsökkentés nem rögtön, hanem két-három év múlva érezteti a jótékony hatását. Ezt az idõszakot hogyan hidalnák át?
-Az adócsökkentés kulcskérdés. Nagyon magas az adóteher a magyar gazdaságon, ez fogja vissza a gazdasági növekedést. Nemcsak a magas adókkal, hanem a bonyolult adórendszerrel is probléma van. Az adórendszer átalakításának két alapvetõ eleme van szerintem. Az egyik a kulcsok csökkentése és az adófizetõk bázisának szélesítése, ami azt jelenti, hogy kisebb és kevesebb adókulccsal, de többen fizessenek adót. A második elem pedig az egyszerûsítés: egyszerûbb, átláthatóbb adórendszer kellene. Ez könnyebben ellenõrizhetõ és jobban betartatható. Tehát szigorításra is szükség van, és szigorítani akkor lehet a behajtást, ha egyszerûbb a rendszer, ezért nehezebb alóla kibújni. De a magasabb adóbevétel önmagában nem megoldás. Az is lényeges, hogy csökkenjen az állami kiadás.
Hol kellene csökkenteni a kiadásokat?
-Évente 2-300 milliárd forinttal többet költünk az államigazgatásra, az állam fenntartására, mint az optimális. Durván fogalmazva: ennek egy része az, amit ellopnak. Magyarországon a közbeszerzések átlagosan 25 százalékkal többe kerülnek a korrupció miatt, mint amennyi a normál ár lenne. Ez önmagában több százmilliárd egyébként, és most csak a közbeszerzéseket néztük.
De takarékoskodnia kellene az államnak is: például a kormányzati negyed építése - ez egy kicsit populista példa, de legalább mindenki érti - teljesen felesleges. És nagyon sok állami hivatal van, amelynek a mûködését felül kell vizsgálni: kevesebb hivatal kell, vagy kevesebb alkalmazottal kell mûködtetni. És szerintem kevesebb minisztérium kell, mondjuk fele annyi, mint jelenleg.
Mi a helyzet az önkormányzatokkal? Többek szerint irreálisan magas a számuk, viszont túlnyomó részben fideszes vezetésûek. Itt kellene karcsúsítani?
-Az önkormányzatokat meg lehet tartani, de talán nem kell ennyi hivatal. Amit én itt, az új munkahelyemen, a biztosítónál megtanultam: az elektronikus ügyintézést kellene erõltetni a lakossági ügyek intézésében is. És ezt sokkal kevesebb - központosított - hivatallal el lehet intézni. Most voltam Romániában, és saját szememmel olvastam, hogy két óra alatt kell kiadni Romániában a jogosítványt, az útlevelet.
Azt gondolom, valójában az állam feladata az, hogy a bürokrácia csökkentésével és egyszerûsítésével élhetõvé tegye az országot, segítse az ügyintézést. Sokan azt hiszik, hogy abból áll a kormányzás, hogy bejárnak a parlamentbe, és üléseket tartanak. A kormányzás arról szól, hogy az említett folyamatokat kell úgy megszervezni, hogy az polgárbarát, befektetõbarát és vállalkozóbarát legyen. Az én erkölcsi bizonyítványomat például három hét alatt állította ki a magyar rendõrség. A kollégám Szlovákiában háromnegyed négykor bement, négykor pedig kijött az erkölcsi bizonyítványával.
Angliában a nyolcvanas évek végén Thatcher asszony a magánszektorból behozott egy szupermenedzsert, akinek az volt a dolga, hogy 25 százalékkal lefaragja a bürokráciát. Szerintem ezt nálunk is nyugodtan meg lehetne tenni.
Említette a korrupciót. Nem csak a baloldal jellemezhetõ korrupcióval, hanem a jobboldal is. Hogyan tudná a Fidesz végigvinni a közélet megtisztítását, miközben az önkormányzatokban jellemzõen õ van jelen?
-Nem tudom, de valahogy ott is meg kell oldani.
Mert az nem meglepõ, ha mondjuk a kormányváltás után egyes MSZP-seket utolér a hatóság, de mi lesz a korrupt fideszesekkel?
-Nem hinném, hogy helyes volna a pártokra vadászó gondolkodás. Ezt már ismerjük a Keller-minta alapján. Azt gondolom, hogy egy erõs korrupcióellenes törvénycsomag kellene, ami átláthatóvá tenné egyrészt az állami pénzek elköltését, az ügyintézést, és nagyon keményen büntetné az ezzel kapcsolatos korrupciót. Romániában csináltak egy korrupcióellenes ügyészséget, az elsõ nagy ügy talán éppen a Nastase-ügy volt.
Egyébként szomorúan tapasztalom, hogy mi egyre lejjebb kerülünk a korrupció tekintetében, míg mások, akik azonos vagy rosszabb helyzetben voltak, például Románia, Szlovákia, egyre jobb helyzetbe kerülnek.
Visszatérve az egészségügyre, 2006-ban született egy CEMI- tanulmány, amely azt is tartalmazta, hogy szükség van vizitdíjra. Ön a tanulmányt készítõ csoport tanácsadó testületének volt a tagja.
-Valóban, benne voltam én is, benne volt Chikán Attila, Simor András és mások is. De ez nem azt jelenti, hogy mi mindenben egyetértettünk, annak ellenére, hogy ma is úgy gondolom, az egy nagyon jó tanulmány.
Ön akkor egyetértett a vizitdíjjal?
-El tudok képzelni vizitdíjat és vizitdíj nélküli rendszert is. Egyet nem tudok elképzelni: hogy magas az adó, és még plusz hozzájárulást is fizetünk. Ez a kettõ együtt biztosan nem jó. De hasonló a problémám a tandíjjal is: el tudok képzelni egy olyan oktatási rendszert, ahol az igénybevevõknek valamiféle hozzájárulást kell fizetniük, de akkor világossá kell tenni, hogy ez a pénz az egyébként adóból fenntartott rendszereket váltja ki.
Az a probléma, hogy úgy akarnak plusz hozzájárulást fizettetni velünk, hogy eközben a legmagasabb adókat fizetjük Európában. De egyébként ezeket én részletkérdésnek tekintem, és ebbe nem mernék beleszólni.
Az egyébként bevett gyakorlat, hogy egy párt, amely nagyon esélyes arra, hogy akár hónapokon belül kormányra jut, de 2010-ben szinte biztosan, nem áll ki a saját programjával, hanem azt mondja, elõbb válasszatok meg, és aztán 6-8 hónap alatt mindenkivel megbeszélem, hogy ki mit javasol, ki mit szeretne, és majd megvalósítjuk. Ez máshol is így van?
-Ezt tõlük kellene megkérdezni.
Stumpf István nyilatkozta, hogy Orbán Viktor esetleg szakértõi kormányt állít össze, õ pedig államfõ lehetne. Ön vállalna szerepet egy ilyen szakértõi kormányban?
-Megmondom õszintén, nekem nincs erre különösebb ingerenciám. De attól függ, hogy mi a program. Például, ha egy olyan program lenne, ami kemény állami pénzügyeket, kiegyensúlyozott államháztartást, csökkenõ államadósságot akar elérni, tehát ha egybeesne az én elvárásaimmal, akkor nyilván vállalnék szerepet - társadalmi felelõsségbõl. De ha nem ilyen, akkor nekem nem kell már semmit felmutatnom, jól érzem magamat itt, a magánszférában.
A jegybank 8,5 százalékra növelte az alapkamatot, s ezt mind a két nagy párt élesen támadta. Ön ezt hogyan értékeli?
-Nem ismerem pontosan ennek az utolsó emelésnek a hátterét. Amikor kikerültem a Nemzeti Bankból, akkor jöttem rá, mennyire más információja van az embernek, mikor ott van. Kívülrõl nehéz ezt megítélni. De alapvetõen úgy látom, hogy azt azért tudomásul kell venni, hogy a kamat nagysága: a gazdaságpolitika ára. Ha rossz a gazdaságpolitika, akkor magas a kamat, ha jó, akkor viszont alacsony. Ma sajnos rossz irányba halad a gazdaságpolitika, bár vannak benne jó jelek, de igazából vissza kell szerezni a befektetõk bizalmát. És ha ezt jó gazdaságpolitikával nem tudjuk megszerezni, akkor magas kamattal kell õket ideláncolni - s körülbelül most itt tartunk.
500-600 milliárdot lehetne kétéves távlatban megtakarítani - csak a kamatkiadással! De ehhez nem valamiféle nemzeti bankos elitnek a kicserélése kell, hanem jó gazdaságpolitika. Ez az egyetlen feltétele annak, hogy bízzanak bennünk a befektetõk, hogy az ország jó irányba halad, gyorsan fog növekedni, hamar be fogja vezetni az eurót, és érdemes idejönni Magyarországra befektetni.
Említette, hogy vannak jó jelek is a magyar gazdaságban. Melyek ezek?
-Például a költségvetés konszolidációja. Ezt a befektetõk kétségtelenül jó jelnek tekintik. De õk egy kicsit más cipõben járnak, mint mi, nekik például a magas kamat kifejezetten elõnyös. De az kétségtelen, hogy azt a magas költségvetési deficitet, amely 2002-ben és 2006-ban volt, vissza kellett vágni, s ezekben lényeges eredményeket ért el a Gyurcsány-kormány. Az, hogy ezt hogyan érte el a kormány, nekünk érdekes, illetve a magyar vállalkozóknak. A társadalom véleménye pedig ismert: soha nem látott mélypontra süllyedt a kormány támogatottsága.