Sebestyén István
Törvénytelen nemzedék
Veszélyes üzem lett a pedagógusi hivatás

A család válsága, a társadalom általános értékvesztése és a politika cinizmusa - szakértők szerint alapvetően e három okra vezethető vissza az iskolában (is) egyre terjedő agresszivitás. A napokban egy budapesti középiskolában egy tinédzser megrúgta, megütötte és egy csapteleppel megfenyegette fizikatanárát, akit jelenleg idegszanatóriumban ápolnak; egy Nógrád megyei kisiskolában pedig maguk a szülők fojtogatták az igazgatót, aki rosszalkodó csemetéjüket bátorkodott elültetni a helyéről.

Képünk illusztráció

Drámai és megalázó jelenetet rögzített telefonján egy józsefvárosi középiskola tanulója. A felvételen a táblához kihívott diák fenékbe rúgja, a keze ügyébe akadó csapteleppel fenyegeti, végül tarkón vágja idős fizikatanárát. Hasonló jelenetekről korábban is készültek videók az osztályban, az iskola igazgatónője azonban csak most értesült minderről. Szerinte egyébként a 16 éves fiú szereplési vágyból tette mindezt, ugyanis színitanodába jár. Akárhogy is, a bántalmazott tanárt megviselte az „előadás”: az eset után felmondott.
Néhány hete a Nógrád megyei Őrhalomban történt hasonló eset, azzal a különbséggel, hogy ott nem a diák, hanem annak szülei erőszakoskodtak. Történt, hogy az iskolaigazgató elültetett a helyéről egy fegyelmezetlenül viselkedő kislányt, aki erre hazaszaladt és értesítette a szüleit. Ők azonnal felkeresték a pedagógust és reklamációjuknak fojtogatással adtak nyomatékot.
Az utóbbi időben mind többet lehet hallani diákok pedagógusok ellen irányuló erőszakos cselekményeiről. Tavaly ősszel egy énektanárt dobáltak meg az órán zsemlével és tankönyvekkel szintén budapesti középiskolások; korábban pedig egy kaposvári gimnázium szalagavatóján két végzős bántalmazott két tanárt. Számos eset lehet persze, amely nem kerül nyilvánosságra, mivel az adott iskola félti a jóhírét. Különböző intézményekben tanító pedagógusokkal beszélgetve az is kiderült: az öntörvényűség és az agresszió, ha nem is ölt ennyire extrém formát, már az alsóbb korosztályokban is hangsúlyosan jelen van. (Lásd keretes írásunkat!)
A jelenséggel kapcsolatban értelmiségiek nyílt levelet fogalmaztak meg „Védjük meg a pedagógusokat - Védjük meg a gyerekeket” címmel. Mint írják: mindez „törvényszerű következménye (…) annak a közveszélyes folyamatnak, ami az elmúlt évtizedekben a folyton a „tudástársadalomról” szónokló Magyarországon az oktatásban zajlik. A pedagógus szakma erkölcsi és anyagi ellehetetlenítése, az ostobán értelmezett szabadságfelfogás vezetett ahhoz, hogy a katedra ma már veszélyes üzemmé vált, s a tanári hivatás lábbal tiprása nem számít kivételnek.” Az aláírók követelik továbbá, hogy a „mindenkori kormányzat biztosítsa a pedagógusi hivatás korszerű anyagi és erkölcsi feltételeit”, ugyanis „nincs egészséges, életképes társadalom a tudás újratermelését, a szocializáció korszerű mintáit biztosító, megbecsült pedagógusok nélkül”.

Galló Béla

Galló Béla politológus, a kiáltvány ötletgazdája érdeklődésünkre úgy fogalmazott: „elemi felháborodás szülte a levelet”, amelyet „állampolgári vészkiállításként” kell értelmezni. Az aláírók között szerepel Gazsó Ferenc szociológus, aki szerint egyetlen levél nyilvánvalóan nem oldja meg a problémákat, ám „az agresszió ellen mindenképpen fel kell szólalni, ugyanis ha közöny kíséri, akkor előbb-utóbb normává válhat”. A szakértő úgy látja, van egy súlyos félreértés a „porosz utas” iskolamodellt felváltó, az egyén szabadságára építő oktatással kapcsolatban, mégpedig az, hogy a szabadságot sokan összekeverik a szabadossággal, és a jogok kötelességek nélküli hangsúlyozásával. Ez pedig teret nyit az anómiának, az általános normák, szabályok tagadásának, illetve a tömegkommunikáció által propagált agresszivitásnak, amelyekkel kapcsolatban azért érzékelhető közöny, mert maga a társadalom is értékvesztett.

Szőllősi Istvánné

Gazsó szerint érdemes lenne elgondolkozni az iskolai életet szabályozó házirendek szigorításán. Ezt gátolja azonban, hogy az iskolák elbizonytalanodtak: kellő szülői és törvényhozói támogatás nélkül az oktatás mellett a nevelést már nem merik felvállalni.
Erőteljesebben fogalmaz Szőllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének volt főtitkára, aki úgy véli, a pedagógusok „magukra maradtak”. „Amikor az oktatási bizottság ülésén Magyar Bálint, még miniszterként, azt mondta, hogy az elbocsátott pedagógusok majd elmennek biztosítási ügynöknek; vagy amikor Hiller István jelenlegi tárcavezető szerint a minisztériumnak nem dolga fenntartani az iskolákat, akkor nyilvánvaló, hogy a politika cinikusan és felületesen kezeli az oktatásügyet” - hangoztatta a pedagógus. Szerinte társadalmi szinten is érzékelhető, hogy jelentősen romlott az elmúlt években a tanárok, az orvosok, a katonák vagy éppen a rendőrök erkölcsi megbecsülése.

Figula Erika

„Az iskolai agresszióval kapcsolatban Magyarországon még nem készült átfogó szociológiai kutatás” - tudtuk meg Figula Erikától, a Nyíregyházi Főiskola pszichológia tanszékének tanárától, a téma egyik szakértőjétől. Mint mondta, néhány éve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében készítettek egy felmérést, amelynek egyik megdöbbentő tanulsága az volt, hogy az iskolai agresszióban minden megkérdezett érintett volt - elkövetőként, áldozatként agresszív áldozatként vagy szemlélőként. Az erőszak terjedésének okaival kapcsolatban a szakértő kiemelte a család válságát. „A magyar családokban a konfliktuskezelés tipikusan nem problémamegoldó, hanem vagy a menekülés, vagy a verbális, illetve a tettleges erőszak jelenik meg benne. Márpedig ezt mintaként követi a gyerek, akire ráadásul a televízióból is árad az agresszió, erősítve ezt a hatást” - mondta a szakértő. Hangsúlyozta, hogy az iskolában ezért nem az óriási mennyiségű tudás megszerzésére kellene tenni a hangsúlyt, hanem egy önismerettel rendelkező, közösségi életre alkalmas személyiség kifejlődése kell, hogy legyen a cél.