Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Moszkvai atomfenyegetés
Nukleáris konfliktusra készül Oroszország és a Nyugat

Január 19-én ijesztő szenzációt kürtöltek világgá a hírügynökségek: „Oroszország szuverenitása védelmében kész atomfegyvert alkalmazni.” Előbújt a palackból a hidegháború szelleme, és Oroszország újra a „gonosz hatalom” színeit kezdte magára ölteni. A fenyegető bejelentés két hónappal az elnökválasztás előtt alkalmas a nemzeti büszkeség felkeltésére, emellett eltereli a figyelmet az orosz hadsereg elavult fegyverzetéről - írja szentpétervári tudósítónk.

Az orosz vezérkari főnök, Jurij Balujevszkij a Nyezaviszimaja Gazeta január 21-ei száma szerint a Katonai Akadémia éves ülésén ismertette az orosz katonai doktrína főbb irányelveit.
Az évekkel ezelőtt elfogadott elvek szerint Oroszország alkalmazhat megelőző csapásként atomfegyvert, de csak olyan államokkal, illetve államok koalíciójával szemben, amelyek nagyszabású agresszióra készülnek Oroszország és szövetségesei ellen, és amelyek részéről fennáll az atomtámadás lehetősége. „Senkit sem áll szándékunkban megtámadni, de elkerülhetetlennek tartjuk, hogy minden partnerünk világosan értse: Oroszország saját és szövetségesei területi egységének, valamint szuverenitásának védelmében kész fegyveres erőket alkalmazni. Ebbe bele kell érteni a preventív hadműveleteket és az atomfegyverek alkalmazását is” - mondta a konferencián Balujevszkij generális.
„A megelőző atomcsapáshoz való jogot és lehetőséget az Egyesült Államok és más atomhatalmak hasonló dokumentumai is rögzítik” - írja a Nyezavi-szimaja Gazeta. Balujevszkij azonban kissé óvatlanul fogalmazott, amikor megjegyezte: az atomfegyverek alkalmazása nem okvetlenül korlátozódik a hadműveletek idejére és területére, hanem „demonstrálhatja az ország vezetésének készségét az ország érdekeinek védelmére”.
A „vezetés készségét” az utóbbi időben mind gyakrabban demonstrálják. Nem egyszer jelentették már be, hogy az elavult, helyhez kötött rakétákat a mobil Topol-M rakétakomplekszum váltja le. 2007 augusztusától felújították a - 15 éven át szüneteltetett - katonai légi járőrözést a határos óceánok felett. Mind gyakrabban tartanak hadgyakorlatokat és őrjáratokat az orosz hadihajók és tengeralattjárók, amelyeket korábban Borisz Jelcin bázisaikhoz láncolt.
A katonai erődemonstrációk büszkeséggel töltik el az orosz polgárok többségét, ám a hadgyakorla-tokról szóló hazafias képsorok mögött fájdalmas tények húzódnak meg: a harmincéves Moszkva helikopter-anyahajó teljesen elavult, miközben a fekete-tengeri flotta zászlóshajója. A Kuznyecov Admirális repülőgép-anyahajó is generálfelújításra vár.
A stratégiai bombázó- és rakétahordozó repülőgépek a hidegháború veteránjai, de hiába várnak nyugdíjazásukra, utánpótlás nincs.
Az új technikák és fegyvertípusok néhány mintapéldányt leszámítva sehogy sem akarnak kikerülni a tesztelési fázisból, mivel a korszerű fegyverek gyártását és a modern hadviselést támogató rendszerek bevezetését sem sikerül megvalósítani. Annak ellenére, hogy a 2008-as katonai büdzsé 32 milliárd dollárt tesz ki, míg 2009-re 36, 2010-re pedig 44 milliárd dollárt terveznek.
Borisz Jelcin idejével ellentétben a hadikiadásokra most jut pénz bőven, de hiányzik az, ami korábban fölöslegben volt: a képzett szakemberek. A hadiipar intézeteiben és gyáraiban óriási a hiány: nincs elég villanyszerelő, de mérnököt és konstruktőrt sem találnak eleget, főleg a fiatalok között. Emellett másodlagos probléma, hogy hiányoznak a korszerű gyártási technológiák, gyártósorok. Ezért aztán hiába jelennek meg az új technológiák prototípusai, jórészt azok is maradnak, hiszen nem áll rendelkezésre a tömeges gyártáshoz szükséges ipari háttér.
Az orosz légierő főparancsnoka, Alekszander Zelin arra figyelmeztetett: „az űrpajzsra épülő honvédelem jelenlegi szervezettségi szintjét feltételezve Oroszország területe 2020-ra védtelenné válhat más államok űrbe telepített támadófegyvereivel szemben.”
Ha az orosz védelmi képesség nem javul a közeljövőben, várható, hogy egyre többet hallunk a katonai doktrína „atom” bekezdéséről.