Hechs László
Anarchia Gázában
Felrobbantották az egyiptomi határfalat

Több tízezer palesztin kelt át szabadon a Gázai övezet és Egyiptom közötti határon, miután fegyveresek felrobbantották a határfal egy részét. A palesztin terrorszervezetek számára eddig a határ alatt ásott csempészalagutakon érkezett az utánpótlás Egyiptomból, most azonban minden akadály nélkül szállíthatják a fegyvereket és robbanóanyagokat a Gázai övezetbe. Izrael lezárta az övezetet, miután Gázából közel 250 rakétatámadás érte az ország déli részét.

Rafah palesztin határváros lakosai egy robbanássorozatra ébredtek, melynek következtében a határfal körülbelül 200 méteres szakasza ledőlt.
A támadók a helyiek szerint a Hamasz és a Népi Ellenállás Bizottság emberei voltak. A Hamasz egyik gázai vezetője azonban tagadta, hogy a Gázai övezetet uralma alatt tartó terrorszervezetnek bármi köze lenne a történtekhez. Azt állította, hogy lehetetlen volt a határ felrobbantásának megakadályozása.
A robbantások után palesztinok tízezrei menekültek Egyiptomba, melyet a határ megerősítésére kiküldött egyiptomi rendőrség nem akadályozott meg. A menekülők egy része a 40 km-re lévő El Arish tengerparti város felé vette az irányt, mások Rafah egyiptomi részén benzint, cigarettát és élelmiszereket vásároltak
A támadást megelőzően Izrael kénytelen volt enyhíteni a gázai átkelőhelyek zárlatán. A Hamasz leállítatta a gázai villamos erőművet, és a város egy része látványosan sötétségbe borult. Izraelre emiatt nagy nyomás nehezedett, hogy nyissa meg az átkelőhelyeket. A Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ főtitkára, Ban Ki-Mun is felszólította a zsidó államot: szállítson üzemanyagot, és engedje át az élelmiszerszállítmányokat.
A harcok a hét elején kezdődtek, amikor a Hamasz több mint száz rakétát lőtt ki Szderotra, és egy palesztin orvlövész távcsöves puskával meggyilkolt egy húszéves equadori önkéntest, aki az Ein Ha Slosa kibuc burgonyaföldjén dolgozott. Ezt követően izraeli egységek hatoltak be az övezetbe, hogy a rakétakilövő terrorsejtekkel felvegyék a harcot. A légierő támogatásával a kommandósok több tucat fegyverest tettek ártalmatlanná. A Hamasz újabb rakéták kilövésével válaszolt, amelyre Ehud Barak védelmi miniszter lezárta a gázai átkelőhelyeket.
Abszurd helyzet: miközben a Hamasz izraeli polgári célpontokat, lakóházakat, kórházakat, óvodákat bombáz, és lehetetlenné teszi egy egész város életét, az övezetet ENSZ- és európai pénzen Izrael látja el mindennel. Innen szállítják a gázt, a villamos áramot és az üzemanyagot, a gyógyszert és élelmiszert is. A Hamasz tisztában van vele, hogy Izrael a nemzetközi közvélemény nyomása miatt nem zárhatja le tartósan az övezetet. A nemzetközi közösség ezzel szemben semmit sem tesz annak megakadályozására, hogy a Hamasz lője Izraelt.
A Bush-látogatással és a közvetlen izraeli-palesztin tárgyalások folytatásával egyidejűleg a Hamasz két nap alatt több mint százszor vette célba Szderot és Asdód városait. Szderot kísértetvárossá vált azóta, hogy Izrael feladta településeit a Gázai övezetben. A következő célpont most a több mint százezer zsidónak otthont adó tengerparti település, Asdód városa. A saját gyártmányú Kasszam rakéták mellett megjelentek a katyusák és egyéb iráni gyártmányú, nagyobb hatótávolságú rakéták. Ezek az új fegyverek egyiptomi segédlettel eddig a csempészalagutakon, most pedig már a nyitott határon keresztül jutnak be az övezetbe.
Mindez jelzi az Egyiptommal kötött béke határait is. Kairó mindent megtesz, hogy a Hamaszt megfelelő fegyverekkel lássa el az Izrael elleni háborúhoz. De mutatja azt is, hogy mennyire nem váltak be a gázai kivonuláshoz fűződő remények. Saron elképzelése az volt, hogy egyoldalú lépésével megadja a lehetőséget a palesztinai araboknak az önálló államalapításra és az Izraellel való megbékélésre. Nemcsak az izraeli katonai bázisokat szüntette meg, de felszámolta az övezet zsidó településeit és a közel nyolcezer zsidó lakost kitelepítette. Úgy vélték, hogy az övezet és Izrael határán épített biztonsági kerítés majd megvédi a zsidó államot a további fegyveres támadásoktól.
Izrael várakozásai azonban nem jöttek be. A terror tovább folytatódott. Az öngyilkos merénylők helyét a kerítés fölött átlőhető Kasszam rakéták vették át. Ráadásul az izraeli kivonulás közvetlen következményeként az általános választásokat 2006-ban a Hamasz nyerte meg. Nemcsak azért, mert a Fatah korrupt volt, és nem törődött a saját népe jólétével. Ez mindig is így volt az arab Közel-Keleten. Hanem azért, mert a Hamasz Izraellel szembeni kérlelhetetlen gyűlölete az iszlám terrorszervezetet a lakosság szemében összehasonlíthatatlanul szimpatikusabbá tette a Fatahnál. A Hamasz hamarosan katonai puccsot hajtott végre, és az amerikaiak és izraeliek által felfegyverzett és kiképzett Fatah egy puskalövés nélkül átadta az övezetet.
Mi tehet Izrael ebben a helyzetben? Visszafoglalhatná az övezetet. Ez a megoldás időről-időre felmerül, és fenyegetés gyanánt az izraeli katonai vezetők be is ígérik. Most is előkerült ez a lehetőség, ám a kormány ezt elvetette, mivel az annapoliszi kísérlet ezt most nem teszi sem lehetővé, sem időszerűvé. Egy ilyen háború jelentősen megnövelné a palesztin polgári lakosság szenvedéseit is. Ha még azt sem tudja elnézni a nemzetközi közvélemény, hogy Barak lezárja az átkelőhelyeket, elképzelhető, mekkora vihart kavarna egy átfogó katonai hadművelet. Maradtak a célzott, kifejezetten terroristacélpontok elleni támadások. Ennek is lehetnek vétlen polgári áldozatai. A kedden tűzharcban és célzott rakétákkal Izrael által lelőtt 18 arab közül 15 fegyveres és 3 polgári személy volt.
Az ilyen akcióknak azonban csak korlátozott hatásuk van. A Hamasz fokozta kilőtt rakétái számát. Az erőszak eszkalálódásával egyidejűleg Ehud Barak arról határozott, hogy lezárja az övezetbe vezető átkelőhelyeket. Leállította az üzemanyag- és élelmiszerszállítmányokat. Izrael továbbra is szállította az elektromos áramot, gázt és vizet. Az övezetbe Izrael a villamos áram két-harmadát szolgáltatja, és a zárlat ezt a szolgáltatást nem érintette. Bár a nemzetközi szervezetek humanitárius válság bekövetkezését ígérték, ez minden alapot nélkülözött. A Hamasz azonban leállítatta az övezetben működő erőművet, hogy az övezet sötétségbe borulásával demonstráljon, és mozgósítsa a nemzetközi közvéleményt Izraellel szemben. Így Barak kénytelen volt enyhíteni a zárlaton.
Pedig a zárlat jogos intézkedés volt. A Hamasz nem egy törvényen kívüli terrorszervezet a Palesztin Hatóság területén, hanem a palesztinok által demokratikusan megválasztott kormánypárt. A palesztinai arab nép nem a Hamasz túsza vagy áldozata. A nép választásokon szavazataival jogosította fel a Hamaszt arra, hogy rakétákkal, tüzérségi gránátokkal és távcsöves puskákkal hálálja meg azt, hogy Izrael lehetővé teszi nekik az élet alapvető feltételeit: a vizet, villanyt, üzemanyagot, gázt és élelmet, gyógyszert. És mindehhez a nemzetközi közösség nyújtja a támogatást.