Eperjesi Ildikó
Merre tart Szerbia?
Választások Koszovó árnyékában

Pár nappal az után, hogy az Oroszországot Belgrád mentorának tekintő radikális nacionalista jelölt megnyerte a szerbiai elnökválasztás első fordulóját, a szerbek már meg is egyeztek Moszkvával arról, hogy gyakorlatilag orosz kézbe kerül a szerb energiaipar.

Tomiszlav Nikolics, az első forduló győztese

Az egyik szemünk sír, a másik nevet: jól szerepelt ugyan a magyar jelölt a szerbiai elnökválasztáson, de kérdés, hogy a Pásztor Istvánra leadott százezer szavazat mennyi muníciót ad a magyaroknak a második forduló előtti tárgyalásokhoz. Ráadásul megdőlt a demokraták alaptétele, miszerint minél többen mennek el voksolni, annál inkább háttérbe szorulnak a szélsőségek. A radikális nacionalistának tartott Tomiszlav Nikolics ugyanis meggyőző fölénnyel nyerte az első fordulót. Közel 40 százalékot szerzett rendkívül magas, 60 százalékos részvétel mellett. A második helyezett demokrata Borisz Tadics, a jelenlegi államfő 35 százalékot kapott.
A vajdasági magyarok egyöntetű véleménye szerint győzelemként könyvelhetik el, hogy a több politikai szervezetre szakadt vajdasági kisebbség egységre jutott, és közös jelöltet állított a szerbiai elnökválasztáson. Pásztor István, aki Szabadkán adta le voksát, előzetesen tisztes eredménynek tekintette, ha 80 ezer szavazatot kap, ehhez képest több mint százezer voksot zsebelhetett be. Az eredmény különösen akkor szembetűnő, ha hozzávesszük, hogy tavaly januárban a parlamenti választásokon a még külön induló, és egymással is hadakozó magyar pártoknak összesen csupán 65 ezer szavazatot sikerült szerezni. Ráadásul nem volt még annyira régen a romániai EP-választás ahhoz, hogy ne emlékezzünk, mennyire begyűrűzött az anyaországban uralkodó megosztottság az erdélyi magyarok közé. Nem sokon múlt, hogy a széthúzás nem okozott súlyos károkat az európai parlamenti székekért versengő magyar jelölteknek.
Vajdaságban viszont az összefogás vezetett szép eredményhez. Sokan mégis szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy mennyire erős tárgyalási pozíciót biztosít a magyar szervezeteknek a több, mint háromszázalékos eredmény a második forduló előtt. Az persze világos, hogy kizárólag Borisz Tadicsot „környékezhetik” meg, akitől azt várják, hogy támogatásukért cserébe átvállalja programjuk fontosabb pontjainak teljesítését. A megbeszélések alapja az európai értékrend és a kisebbségi autonómia támogatása - mondja Pásztor. A Nyugat-barátnak tartott államfőtől első ránézésre ez nem lenne nagy áldozat. Tadics azonban zokon vette, hogy a magyarok önálló jelöltet állítottak, és durván kirohant ellenük vajdasági kortesbeszédében. Ráadásul Tadics ellenzi Koszovó elszakadását, amit a nyugati vezető körök gyakorlatilag már tudomásul vettek. Pásztor István viszont - a liberális jelölt mellett egyedüliként - ki merte mondani, hogy a renegát dél-szerbiai tartomány gyakorlatilag már nem része Szerbiának. A vajdasági magyar vezetők azt is hozzáteszik, hogy Koszovó és Vajdaság sorsa között semmilyen párhuzamot nem lehet vonni.
A Szerb Radikális Párt jelöltje, Tomiszlav Nikolics viszont kampányában arra helyezte a hangsúlyt, hogy Koszovót mindenáron meg kell tartani. Ehhez Moszkvától várja a segítséget, amely a többségében albánok lakta tartomány kérdésében is szemben áll a Nyugattal. Oroszország befolyásának növekedését jelzi, hogy a szerb kormány sietve jelentette be: megegyezett Moszkvával arról, hogy Szerbián keresztül halad majd a Déli Áramlat gázvezeték nyomvonala. Cserébe a szerbek többségi részesedést biztosítanak a Gazprom részére az állami olajmonopóliumból.
Nikolics, aki annak a Vojiszlav Seseljnek az utóda a radikálisok élén, akit jelenleg a Hágai Nemzetközi Bíróság von kérdőre a délszláv háborúkban játszott szerepéért, még így is megnyerte az első fordulót. A radikális vezető elsősorban a rendszerváltásból kiábrándult embereket igyekezett megnyerni. Azt hirdeti, hogy Szerbia nem jár jól a NATO-val és az EU-val. A demokraták és a magyar kisebbség szerint viszont csak a nyugati integrációval hagyhatja Szerbia végleg maga mögött a milosevicsi rezsim és a balkáni háborúk emlékét.
A szerb elnöki hatalom ma már jobbára szimbolikus, a világ szeme mégis Szerbián van. Február harmadikán ugyanis eldől, hogy a hat és félmillió szavazó melyik utat választja.